Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-209

A Nemzetgyűlés 209. ülése 192 1. évi június hó 15-én. szerdán, 55 dalmi biróság elnökének, alelnökének és bíráinak illetményeit is rendezni kell. Ez a törvényjavaslat, amelyet annak idején a pénzügyi és igazságügyi bizottságok elé a kereskedelemügyi minister ur nyújtott be, az 1920. évi XX. tcikk szellemében, az ott lefektetett rendelkezéseknek megfelelően készült, a bizottságok által elfogadtatott, s miután minden tekintetben az előirt elvek megtartásával jött létre, és a birák közötti jogegyenlőség elvén alapszik, tisztelettel inditványozom a Nemzetgyűlésnek, hogy ezt a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben minden kifogás és módositás nélkül elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Senki sem!) Ha szólni senkisem kivan, a vitát berekesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a magy. kir. szabadalmi biróság elnökének, alelnökének ós bíráinak illetményeiről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás, mindenekelőtt a cím. Gerencsér István jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—6. §-ait, mely eh észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök : így ez a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatván, a harmadszori olvasásra vonatkozólag a napirendi indítvánnyal együtt fog javaslat tétetni. A kérvényi bizottság előadója szót kíván. Frühwirth Mátyás előadó: Mélyen t. Nemzetgyűlés. ! Van szerencsém a kérvényi bizottságnak a kórvények 6. sorjegyzékéről szóló jelentését beterjeszteni. Kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását és annak idején napirendre tűzését. Elnök: E jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Következik a magyar államadósságokról a pénzügyminister ur törvényjavaslata. Bejelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a pénzügyminister ur a házszabályok 214. §-a értelmében előzetesen Schober Béla államtitkár urat jelentette be, mint megbízottját, aki szükség esetén a kellő felvilágosításokat meg fogja adni. Az előadó urat illeti a szó. Róbert Emil előadó : T. Nemzetgyűlés ! Amikor a Nemzetgyűlés a betétek, folyószámlakövetelések, részvények, üzletrészek és más ingó vagyonok vagyonváltságára vonatkozó törvényjavaslatot elfogadta, elvben hozzájárult ahhoz, hogy az összes vagyonok vagyonváltság alá vonassanak ; ennek következtében szükségtelennek tartom, hogy a vagyonváltságot, mint háborús adózás-rendszerünknek egyik adóformáját most ismertessem. Ez a körülmény azonban nem ment fel az alól, hogy — ha röviden is — ne foglalkozzam az államadósságokkal, amelyeknek csökkentését célozzák a vagyonváltságra vonatkozó összes törvényjavaslatok. Annál is inkább foglalkoznom kell ezekkel, mert maga a törvényjavaslat is a bevezető részében említést tett róluk és csak ezeknek az államadósságoknak ismertetésével tudom megmagyarázni a pénzügyminister urnák a kamatredukcióra vonatkozó propozicióját. A törvényjavaslatnak bevezető soraiban fel vannak tüntetve a magyar szent korona országainak összes államadósságai. Ezen államadósságok közül a háború előtti adósságokat a békediktátum határozatai szerint a jóvátételi bizottság fogja szétosztani csonka Magyarország és a szukcessziós államok között. Ezért, noha a háború alatti adósságoknak nosztrifikálása alkalmával már megállapítottuk a Magyarországra eső részt, nem ismerhetjük pontosan összes államadósságainknak végső összegét. Ismerve azonban azokat a feltételeket, amelyek mellett ezek az államadósságok szét fognak osztatni, képet alkothatunk arról, hogy mily államadósság fogja terhelni csonka Magyarországot. Az államadósságok összegénél azonban nagyobb jelentőségű ezeknek az államadósságoknak természete. Különbséget kell tennünk ugyanis államadósság és államadósság között. Az a kölcsön, amelyet az állam azért vesz fel, hogy vele megtermékenyítse közgazdasági életét, emelje kultúráját, sőt végeredményében az is, amely pozíciójának megszilárdítását célozza, józanul, célszerűen felhasználva nem jelent súlyos terhet államra, sőt elképzelhető az az eset is, hogy egy adóssággal nagy mértékben megterhelt állam e kölcsönöknek célszerű felhasználásával jólétben él és megszerzi azokat az eszközöket, amelyekkel államadósságait rendszeresen csökkentheti. Kérdés azonban, hogy mennyire áll ez a mi államadósságainkra nézve. A háború előtti államadósságainknak jelentékeny része az utolsó évtizedekben keletkezett és részben beruházási, részben véderőfejlesztési célokra használtatott fel. Most érkezett volna el az az idő, amikor ezek a beruházások éreztették volna jótékony hatásukat. A román megszállás, a forradalom után hol vannak ezek a beruházások? Még szomorúbb a háború alatt keletkezett államadósságoknak sorsa. Szükség volt ezekre az adósságokra. Elkerülhetetlenek voltak a győzelem reményében és a győzelem érdekében, amelyért nem volt súlyos semmiféle áldozat, azonban már akkor is elvonták a tőkét a hasznos munkától és az egyenletes megosztottságából a hadimilliomosok és hadiszállítók kezeibe koncentrálták. Már akkor is a rombolást, pusztulást szolgálták és abban a pillanatban, amikor a háborút elvesztettük, elviselhetetlen súllyal nehezedtek egész gazdasági életünkre, amely holt terhernek nyomását alig tudjuk elviselni. Azokról az adósságokról pedig, amelyek a kommunizmus és a forradalom alatt keletkeztek, az állami költekezésnek ezekben az Eldorádóiban, csak ugy beszélhetünk, mint olyan összei