Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

572 'A Nemzetgyűlés 229. ülése 1921. évi július hó 15-én, pénteken. behatoltak lakásunkba, onnan bútoraink, fehér­neműink és felsőruhánk egy részét, úgyszintén kézipénztárunkat, továbbá körülbelül 3 kg súlyú ezüst evőeszközt, egy kocsira felpakolva, elra­bolták. Ezen a példán felbuzdulva, előttünk ismeretlen egyének a többi ott maradt holmi nagyobb részét elhordták. Epületfaanyagot mint­egy 150.000 korona értékben és a többi ingó­ságot mintegy 100.000 korona értékben raboltak el. 1921 július 6-án.« Budaváry László: Érdekes, hogy nem azt mondja : X. Y. csibész, hanem X. Y. ébredő ! Elnök : Kérem Budaváry képviselő urat, ne kritizáljon ! Beniczky Ödön : »Krausz Géza : Összes érté­kesebb ruhaneműimet és élelmiszereket széthurcol­tak. Akkor könyörgésre fogtam a dolgot és elő­adtam, hogy iparosok vagyunk és vagyontalanok, a pénzkészletünk már elfogyott, nem tudunk hova lenni, (Zaj. Elnök csenget.) 2JL uram nem szerepelt a diktatúrában, mindig dolgozott a műhelyben, 4 évig katona is volt, nem szerez­hetett vagyont. Ha nem maradhatunk idehaza Izsákon, el kell vesznünk éhen.« »Múlt év március havában Izsák község jegyzőjétől azt a szigorú utasitást kaptam, hogy 40.000 korona hadisarcot atyámmal együtt 8 nap leforgása alatt fizessek le a község pénztárá­nál. Vonakodtam ezen követelésnek eleget tenni, de többszöri fenyegető felszólításnak mégis eleget tettem és fenti összeget a község pénztárába lefizettem, melyről dacára kérésemnek, nyugtát nem kaptam. Minden vagyonunk ottmaradt, amit azután teljesen elraboltak. Nyolcszobás lakásunk bútorai, összes berendezéssel, ruhákkal egyetemben az utolsó darabig elrabolva, két darab fejős­tehén, két darab parádésió kocsival, 40 kocsi széna, 120 métermázsa szemestakarmány, 300 darab transzport-hordó, 50 hl bor és 25. hl pálinka.« Jegyzőkönyv, felvétetett Budapesten, 1921 június 24-én, Pick Dávid orgoványi kereskedővel. 1921 június hó 17-én leutaztam Kecskemétre körülnézni, lehetne-e már visszamenni Izsákra ? A régi kollégium épületében levő katonai pa­rancsnokságra mentem, ahol Nikolics ezredes szárnysegédje, Csipkés százados azt mondta, hogy nyugodtan hazamehetünk, a rablókat összefogták, a környék katonasággal van ellátva. E megnyugtató kijelentés következtében családommal együtt 22-én visszamentem Izsákra. 23-án déli x \& óra tájban egy izsáki ébredő, Kállay nmlomtulajdonos fia bejött hozzánk és megkérdezte : »Kinek az engedelmével jöttünk haza?« Válaszomra, hogy: »Xikolics ezredes engedelmével«, jóakaratúan azt tanácsolta, hogy hat órán belül hagyjuk el a községet, mert addigra visszajön a nyomozóosztag s ha minket itt talál, életbenmoradásiink nem biztos. Ter­mészetesen mi azonnal kocsit kerítettünk és visszamenekültünk Pestre.« »Kóródi Anna: 1921. június hó 19-én a reggeli vonattal leutaztam Izsákra, egyházi állomáson szálltam ki, onnan a szőlőbe mentem meggyet szedni. A meggyszedést nem fejezhettem be, mert d. u. 4 órakor figyelmez­tettek, hogy bújjak el, mert egy fegyveres em­ber keres, aki állítólag agyon akar verni. Erre elbujtunk. Ez a fegyveres egyén Árvái András izsáki lakos volt. Miután engem nem talált meg, bement a vincellérhez és verés fenyegetésével követelte, mondja meg, hol vagyok. Keresett, de szerencsére nem talált meg. Hangosan be­szélgettek, miközben Árvái azt mondta társai­nak : »Ha megtaláljuk, először huszonötöt vága­tunk rá, azután becsukatjuk, azután egy hétig mindennap huszonötöt vágatunk rá: ha ebbe bele nem döglik, visszautazhat Budapestre.« (Mozgás.) »Reggel 3 óráig voltam kénytelen a szőlők között rejtőzködni, nehogy keresztény testvéreim keresztény létemre agyonverjenek. Miután Árvái a vincellérnél keresett és az nem árulta el a rejtekhelyemet, őt pofozták meg. 1921 június 22.« »Varga Imre és Sándor földbirtokosok, római katolikus vallásúak . . . Birtha József: Xa, hogy ilyen is van egy! Drozdy Gypzö: Az előbb is arról volt szó! Beniczky Ödön (olvassa): »1920 év augusz­tus hó végén felmentem Pestre, hogy a saját termésű boraimat eladhassam, mivel Izsákról az ottani zsidókat elzavarták, és az ottani érdekeltek pedig a konjunktúrát annyira ki akarták használni, hogy egy termelő sem birta azért a csekély árért odaadni, melyet ott Ígértek. Sikerült Reismann Géza váci bornagykereskedőt rávenni, hogy lejött és meg is vette boraimat, az őáltaluk igért árnál 100°/o-kal magasabb összegért. A bor megvétele után azok, akiknek ezen eladás nagyon sérelmes volt, Reismann Gézát pár terroríiuval le is akarták tartóz­tatni, de mivel Reismann már előre félt az izsáki állapotoktól, egy nemzeti hadseregbeli századossal ment oda, ki megakadályozta a terrorfiukat ebben a műveletükben. Mielőtt azonban borvevőm elment, kényszerítve voltam az adott előleget visszaadni neki és igy a meg­kötött üzlet tárgytalanná vált. Másnap, vasárnap reggel a piacon a többi bortermelő gazdáknak elbeszéltem, hogy ugy látszik, ezek csak azért intézkednek igy, hogy az itteni zsidó kereskedőket elugrassák és hogy azok vissza se jöhessenek ; — továbbá, ha vidéki kereskedők jöttek, azokat is bevitték az irodába és elverték — tekintet nélkül a vallásra, megijesztve őket azzal a kijelentéssel. (Felkiál­tások a szélsobdloldalon : KonJcurreneia !) : hogy ha mégegyszer oda a lábukat be merik tenni, akkor majd az orgoványi erdőbe, a többiek sorsára fognak jutni. Ezen az egész község bor­termelő gazdái nagyon felzúdultak és mi ter­melők gyűlést hívtunk össze, hogy megbeszéljük a további lépéseket ezen túlkapások ellen. Ok pedig válaszuk, az ottani katonaruhát viselő

Next

/
Oldalképek
Tartalom