Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-229
572 'A Nemzetgyűlés 229. ülése 1921. évi július hó 15-én, pénteken. behatoltak lakásunkba, onnan bútoraink, fehérneműink és felsőruhánk egy részét, úgyszintén kézipénztárunkat, továbbá körülbelül 3 kg súlyú ezüst evőeszközt, egy kocsira felpakolva, elrabolták. Ezen a példán felbuzdulva, előttünk ismeretlen egyének a többi ott maradt holmi nagyobb részét elhordták. Epületfaanyagot mintegy 150.000 korona értékben és a többi ingóságot mintegy 100.000 korona értékben raboltak el. 1921 július 6-án.« Budaváry László: Érdekes, hogy nem azt mondja : X. Y. csibész, hanem X. Y. ébredő ! Elnök : Kérem Budaváry képviselő urat, ne kritizáljon ! Beniczky Ödön : »Krausz Géza : Összes értékesebb ruhaneműimet és élelmiszereket széthurcoltak. Akkor könyörgésre fogtam a dolgot és előadtam, hogy iparosok vagyunk és vagyontalanok, a pénzkészletünk már elfogyott, nem tudunk hova lenni, (Zaj. Elnök csenget.) 2JL uram nem szerepelt a diktatúrában, mindig dolgozott a műhelyben, 4 évig katona is volt, nem szerezhetett vagyont. Ha nem maradhatunk idehaza Izsákon, el kell vesznünk éhen.« »Múlt év március havában Izsák község jegyzőjétől azt a szigorú utasitást kaptam, hogy 40.000 korona hadisarcot atyámmal együtt 8 nap leforgása alatt fizessek le a község pénztáránál. Vonakodtam ezen követelésnek eleget tenni, de többszöri fenyegető felszólításnak mégis eleget tettem és fenti összeget a község pénztárába lefizettem, melyről dacára kérésemnek, nyugtát nem kaptam. Minden vagyonunk ottmaradt, amit azután teljesen elraboltak. Nyolcszobás lakásunk bútorai, összes berendezéssel, ruhákkal egyetemben az utolsó darabig elrabolva, két darab fejőstehén, két darab parádésió kocsival, 40 kocsi széna, 120 métermázsa szemestakarmány, 300 darab transzport-hordó, 50 hl bor és 25. hl pálinka.« Jegyzőkönyv, felvétetett Budapesten, 1921 június 24-én, Pick Dávid orgoványi kereskedővel. 1921 június hó 17-én leutaztam Kecskemétre körülnézni, lehetne-e már visszamenni Izsákra ? A régi kollégium épületében levő katonai parancsnokságra mentem, ahol Nikolics ezredes szárnysegédje, Csipkés százados azt mondta, hogy nyugodtan hazamehetünk, a rablókat összefogták, a környék katonasággal van ellátva. E megnyugtató kijelentés következtében családommal együtt 22-én visszamentem Izsákra. 23-án déli x \& óra tájban egy izsáki ébredő, Kállay nmlomtulajdonos fia bejött hozzánk és megkérdezte : »Kinek az engedelmével jöttünk haza?« Válaszomra, hogy: »Xikolics ezredes engedelmével«, jóakaratúan azt tanácsolta, hogy hat órán belül hagyjuk el a községet, mert addigra visszajön a nyomozóosztag s ha minket itt talál, életbenmoradásiink nem biztos. Természetesen mi azonnal kocsit kerítettünk és visszamenekültünk Pestre.« »Kóródi Anna: 1921. június hó 19-én a reggeli vonattal leutaztam Izsákra, egyházi állomáson szálltam ki, onnan a szőlőbe mentem meggyet szedni. A meggyszedést nem fejezhettem be, mert d. u. 4 órakor figyelmeztettek, hogy bújjak el, mert egy fegyveres ember keres, aki állítólag agyon akar verni. Erre elbujtunk. Ez a fegyveres egyén Árvái András izsáki lakos volt. Miután engem nem talált meg, bement a vincellérhez és verés fenyegetésével követelte, mondja meg, hol vagyok. Keresett, de szerencsére nem talált meg. Hangosan beszélgettek, miközben Árvái azt mondta társainak : »Ha megtaláljuk, először huszonötöt vágatunk rá, azután becsukatjuk, azután egy hétig mindennap huszonötöt vágatunk rá: ha ebbe bele nem döglik, visszautazhat Budapestre.« (Mozgás.) »Reggel 3 óráig voltam kénytelen a szőlők között rejtőzködni, nehogy keresztény testvéreim keresztény létemre agyonverjenek. Miután Árvái a vincellérnél keresett és az nem árulta el a rejtekhelyemet, őt pofozták meg. 1921 június 22.« »Varga Imre és Sándor földbirtokosok, római katolikus vallásúak . . . Birtha József: Xa, hogy ilyen is van egy! Drozdy Gypzö: Az előbb is arról volt szó! Beniczky Ödön (olvassa): »1920 év augusztus hó végén felmentem Pestre, hogy a saját termésű boraimat eladhassam, mivel Izsákról az ottani zsidókat elzavarták, és az ottani érdekeltek pedig a konjunktúrát annyira ki akarták használni, hogy egy termelő sem birta azért a csekély árért odaadni, melyet ott Ígértek. Sikerült Reismann Géza váci bornagykereskedőt rávenni, hogy lejött és meg is vette boraimat, az őáltaluk igért árnál 100°/o-kal magasabb összegért. A bor megvétele után azok, akiknek ezen eladás nagyon sérelmes volt, Reismann Gézát pár terroríiuval le is akarták tartóztatni, de mivel Reismann már előre félt az izsáki állapotoktól, egy nemzeti hadseregbeli századossal ment oda, ki megakadályozta a terrorfiukat ebben a műveletükben. Mielőtt azonban borvevőm elment, kényszerítve voltam az adott előleget visszaadni neki és igy a megkötött üzlet tárgytalanná vált. Másnap, vasárnap reggel a piacon a többi bortermelő gazdáknak elbeszéltem, hogy ugy látszik, ezek csak azért intézkednek igy, hogy az itteni zsidó kereskedőket elugrassák és hogy azok vissza se jöhessenek ; — továbbá, ha vidéki kereskedők jöttek, azokat is bevitték az irodába és elverték — tekintet nélkül a vallásra, megijesztve őket azzal a kijelentéssel. (Felkiáltások a szélsobdloldalon : KonJcurreneia !) : hogy ha mégegyszer oda a lábukat be merik tenni, akkor majd az orgoványi erdőbe, a többiek sorsára fognak jutni. Ezen az egész község bortermelő gazdái nagyon felzúdultak és mi termelők gyűlést hívtunk össze, hogy megbeszéljük a további lépéseket ezen túlkapások ellen. Ok pedig válaszuk, az ottani katonaruhát viselő
