Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

 Nemzetgyűlés 229. ülése 1921 először itt hozta fel, a főispánhoz soha ezekkel, vagy ezekhez hasonló panaszokkal nem fordult. Ezek után az általános válaszok után bátor vagyok az interpelláció egyes pontjaira rátérni. Az interpelláló képviselő ur szóvá teszi Tóth Tibor és Kerekes László letartóztatásának kérdé­sét. Konstatáltam és bejelenthetem, hogy sem Tóth Tibor, sem Kerekes László letartóztatására Péchy László főispán soha rendeletet ki nem adott. Gaál Endre : Akkor ki tartóztatta le ? Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Szolgál­hatok válasszal minden kérdésre. Ami pedig Tóth és Kerekes dolgát illeti, a következőket vagyok bátor bejelenteni. Hogy Tóth Tibort és Kerekes Lászlót azért tartóztatták le, mert el akarták tenni láb alól, mint a képviselő ur mondja, erről tudomással nem birok ; de ha tudo­mással birt erről a képviselő ur, miért nem mél­tóztatott ahhoz a fórumhoz fordulni, amely hi­vatva lett volna megvédeni őket, a vármegye első tisztviselőjéhez vagy a főispánhoz ? (ügy van ! jobbfelől.) Tomori Jenő: Ide fordultam a legilletéke­sebb fórumhoz. Gr. Ráday Gedeon belügyminister : Már most a részletekben bátor vagyok Tóth Tibor esetére a következő felvilágosítást adni : Tóth Tibor volt főszlogabiró ellen a vizsgálatot Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága foly­tatta le, még pedig a következő három csoportba sorozhatok azon ügyek, amelyekért vizsgálat volt ellene : botrányos életmód, egyesek letartóztasátása és bántalmazása által elkövetett visszaélések, a megszálló hatalommal szemben való olyan maga­tartás, amely egy magyar tisztviselőnél súlyos beszámitás alá esik. Legsúlyosabb beszámítás alá természetesen ez az utóbbi esik. Nevezetesen a román tisztekkel, katonákkal, hivatalnokokkal, alkalmazottakkal tanúsított magatartása és álta­lában viselkedése olyan természetű volt, hogy az őt a magyar közéletben való szolgálatra teljesen alkalmatlanná teszi. Nap-nap mellett együtt mula­tott a román tisztekkel és közkatonákkal nemcsak lakásán, hanem nyilvános helyen is. A románoktól fegyvertartási engedélyt kért és kapott. A román tisztekkel több izben idegen területen vadászott. (Mozgás a középen.) Egy izben, mikor a román kormánybiztos lakásán cigányzene mellett mula­tott, román csendőrökkel hozatott oda két magyar föl dmivest, Varga Endrét és Kálydi Andrást és azokat román katonákkal megbotoztatta. (Nagy zaj jobbfelől és a középen.) Tomori Jenő: Ezt mondják ők ! (Felkiáltások a középen ; Ilyent védeni !) Gr. Ráday Gedeon belügyminister : Hivatalos állásában roman politikai érdekeket szolgált. A színmagyar fehérgyarmati választókerületben nem tudták a román képviselő jelöléséhez meg­kívánt Ötven aláírást megszerezni. Erre a főszolgabíró megbízta Kovács József főszolgabírói díjnokot, majd Tar Gyula fehér­gyarmati lakost, hogy a zsidók és cigányok között évi jidius hó 15-én, pénteken. 557 szerezzenek meg 50 aláírást. Ez meg is történt és elég volt ahhoz, hogy a fehérgyarmati kerület a bukaresti parlamentbe román képviselőt küld­hessen. (Zaj.) Tomori Jenő: Ki jelenti ezt ? Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Méltóz­tassék elhinni, hogy ezeket nem én komponálom össze, hanem felelős hivatalok jelentése ez, Gaál Endre : Ismerem az egész rendszert ! Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Még na­gyon sokat tudnék itt a főszolgabíróról mondani, de nem akarok visszaélni a Nemzetgyűlés türelmé­vel, mert hisz még igen sok van hátra. De hogy jellemezzem ennek az urnák a hazafiságát, szolgálok egy nyilatkozattal, amelyet a régi országgyűlés­nek egy igen t. tagja, dr. Jármy Béla volt ország­gyűlési képviselő ur adott ki. Dr Jármy Béla vár­megyei bizottsági tag, Szatmár vármegye főügyésze volt iehérgyarmati lakos, jelenleg Szabolcs vár­megye főispánja, a következőket irja (olvassa) : »Az egész ügyről csupán általánosságban tu­dok nyilatkozni, miután Tóth Tibor főszolgabíró­val a román megszállás alatt az érintkezést lehető­leg kerültem. Nézetem és tapasztalatom szerűit az ő abbeli magatartása, mikép a román kormány­zat kiküldötteivel és a román tisztekkel állandóan együtt volt, együtt mulatott, vadászott, minden hazafias gondolkodó magyar emberben csak meg­botránkozást váltott ki, úgyszólván lehetetlenné tette a magyar eszmének a nép széles rétegeiben való ébrentartását stb. Előttem, a járásnak igen sok jóérzésű polgára tett előitélő nyilatkozatot Tóth Tibor főszolgabírónak többszörös botrányt okozó részleges életmódja és hivatali hanyagsága fölött és magamnak is az a nézetem, hogy épen ezen magaviselete miatt nem alkalmas egy járási tisztviselői állás főszolgabírói állás betölté­sére. Dr. Jármy Béla.« Én azt hiszem, hogy ami speciell Tóth Tibor­nak ügyét illeti, eléggé sikerült nekem megvilágí­tanom a helyzetet. A t. képviselő ur felemlítette dr. Dienes De­zső főszolgabíró dohánycsempészésének kérdését. Amikor a t. képviselő ur az ügyet előadta, ha jól tudom, Rassay képviselő ur közbeszólt, hogy mi van. a főszolgabíróval, mire viszont &n interpelláló képviselő ur azt mondotta, hogy még mindig ott van. Ez is egy kardinális tévedés. Ez a főszolga­bíró in optima forma fel lett állásától függesztve, azután megindult ellene a fegyelmi eljárás, amely fegyelmi eljárásnak következménye az volt, hogy őt a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya 1000 K pénzbirsággal sújtotta, még pedig azért sújtotta 1000 K-val és nem hivatalvesztéssel, mert a csempészésben neki — mint ahogy az indokolás­ban van — tényleg része nem volt. En azonban — az akták fenn vannak nálam — magam is ugy érzem, hogy itt 1000 K-s pénz­bírság talán kevés. Azonban azt mondani, hogy a közigazgatás Szatmármegyében olyan, hogy a fő­szolgabíró ma is hivatalban van ott, dacára annak, hogy dohányt csempészett, teljesen téves beállitág

Next

/
Oldalképek
Tartalom