Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

548 Â Nemzetgyűlés 229. ülése 1921. évi július hő 15-én, pénteken. után másfél százalékos adót kell fizetni, rendkívül szigorúnak tartom és a részletes tárgyalás során majd leszek bátor annak enyhítésére javaslatot tenni, aminek elfogadása azt hiszem nem fog akadályokba ütközni. Kerekes Mihály : Hiszen már nem kér többet. Ereky Károly: A másfél százalék is sok. És az egyenlő teherviselés elvével sem egyezik a javaslat, mert méltóztassanak elképzelni, ki van mondva ez a másfél százalék mint irányelv és egyszerre észrevesszük, hogy a cukorrépánál 2 százalék, a marhalevéllel árusítható állatoknál 3 százalék és a gabonánál 5 százalék a forgalmi adó. Ennek megokolásául nem fogadhatom el a pénzügyminister urnák nagyon érdekes megokolását és magából a törvény szövegéből mutatom ki, hogy az nem állja meg teljesen a helyét. T. i. a pénzügyminister ur indokolásában azt mondja, azért van szükség arra, hogy a gazdákat ebben a három cikkben, tehát cukorrépában, marhában és gabonában jobban megadóztassa, mert az elárusitásra kerülő többi cikkeiket nem adóztatja meg. Erre vonatkozólag a pénzügyminister ur a következőket mondja a 29. § második bekezdésében (olvassa) : »A törvény alkalmazásában őstermelésnek számit a mező- és szőlőgazdaság, állattenyésztés, kertészet, gyümölcs- vagy zöldségtermelés, méhészet, vadászat és halászat.« Először végzek a vadászattal és halászattal. E paragrafus szerint a vadászat és halászat termékei nem esnek forgalmi adó alá, mert hiszen expressis verbis kiveszi onnan. A rákövetkező harmadik vagy negyedik sorban pedig azt mondja (olvassa) : »A halászatnak vagy vadászatnak bérelt területen kereskedés céljából üzése és a halaknak, vagy vadaknak kereskedelem utján forgalomba hozatala« esetén mégis fizet adót. Ez mit jelent? Ha valaki öt nyulat lőtt és egyet megeszik, az után nem fizet forgalmi adót, de a többi négyet el kell adnia, ezek után már fizet. Nekem semmi kifogásom nincs az ellen, miért ne fizetne forgalmi adót az, aki eladja, de minek akkor a törvényben kivételt tenni és azt mondani, hogy a halászat és a vadászat kivétel, három sorral lejebb pedig a kivételek kivétele közé ismét besorozni ? Lehet, hogy talán én a dolgot stilárisan nem egészen ugy fogom fel, amint a pénzügyminister ur felfogja, de mivel bennem ezt az aggodalmat kelti, megemlitem és méltóztassék engem megnyugtatni. Ami a mezőgazdaságot és állattenyésztést illeti, önöknek, igen t. képviselőtársaim, akik legtőbbnyire gazdák, tessék megfontolni a következőt: Hogy hol adja el a kisgazda a gabonáját és marháját, arról nem érdemes beszélni, mert ez külön forgalmi adó alá esik. A cukorrépa termelésénél a kisgazdák, amennyiben foglalkoznak vele, szintén meg vannak róva forgalmi adóval. De hol adja el a kisgazda a csirkét, tojást, tejet, vajat? Ez már fontos, met ha a piacra viszi és ott adja el, ott is szednek tőle forgalmi adót. A törvényjavaslatban »nyilt üzlet« van irva. Abban a pillanatban, amint ezeket a cikkeket a piacra viszik, a kofának nyilt üzlete az a kvadrátméter földterület, ahol ül. (Mozgás.) Ha a pénzügyminister ur nem igy gondolja, akkor helyes, de akkor viszont szegezzük le pontosan a törvénybnn, hogy a piac nem számit nyiltüzletnek, mert a félreértéseknek micsoda sorozata fog ebből előállni, ha a falusi ember beviszi a piacra a tojést, a szárnyast, beviszi többi gazdasági termékét és egyszerre jönnek a forgalmi adóval, mert a piacot nyilt üzletnek minősitik. A budapesti vásárcsarnok épen olyan nyilt üzlethelyiség, mint a Teleki-téren lévő kis grajzlerosnak földön lévő bódéja. Szóval ez nincs itt egész precíze megállapítva, hanem most csak a pénzügyminister ur intéséből veszem észre, hogy a piac mentes marad a forgalmi adótól. Ez akkor természetesen helyes és akkor bizonyos az is, hogy a gazdákkal szemben jogosultnak mutatkozik egy bizonyos emelés, hogy az igen t. pénzügyminister ur öt százalékkal adóztatja meg a gabonát és három százalékkal a marhát. De a cukorrépánál a két százalék abszolúte meg nem motiválható. Nem tudom, mivel lehet ezt megindokolni, amikor egy kilogramm cukor után ma már negyven korona állami részesedés esik . . . (Felkiáltások: Huszonhárom korona !) Hegedüs Loránt pénzügyminister: Leszállítom! Ereky Károly: Ez csak ujabban történhetett, tehát 23 korona, de eddig 40 korona volt, Én az eddigi 40 koronás árral számítottam. Fejből is át lehetne számítani 23-ra, ez nem olyan nagy tudomány. Dehát feltéve azt, hogy 100 kg cukorrépából 10 kg cukor lesz — kerekszámot véve alapul, ez egy kilogramm cukornál negyven, 10 kilogrammnál 400 korona, tehát egy métermázsa répára már igy eo ipso 400 korona állami részesedés esik, nem is számítva a cukoradót, amely külön 60 millió koronával szerepel a költségvetésben. Minek ezzel még tovább molesztálni a cukorrépa forgalmát? En semmiféle cukorrépa érdekeltséghez nem tartozom, de nem tudom, hogy azért a fél százalékért miért tesz a törvény kivételt, amikor az mindössze csak pár százezer koronát fog kitenni? Nem tudom, hogy ezért a pár százezer koronáért miért tesz kivételt és miért töri keresztül azt a helyes princípiumot, hogy az egyenlő teherviselés elvének alapján kell lehetőleg minden törvényjavaslatot megszerkeszteni? (Félkiállások : Huszonhat milliót tesz ki !) Huszonhat milliót, de nem az a fél százalék! T. Nemzetgyűlés ! Ami azt a megokolást illeti, hogy a marhalevéllel árusított állatoknál azért hozza be a pénzügyminister ur a nagyobb százalékot, mert itt az adminisztráció már készen van, ez igazán nem valami bölcs megokolás.