Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-229
À Nemzetgyűlés 229. ülése 1921. évi július hő 15-én, pénteken. 545 Cséplőgép tulajdonosát, megmondottam neki, hogy nem törvény, de ha van benned lélek, látod, hogy a szegény emberektől vagonszámra viszik el a búzát, és önként kivetettem rá 20 métermázsát. Mi történt azután? Mire az elszámolás következett, az nem volt egy métermázsa sem, mind kicsúszott. En azt látom, hogy amikor minden szem gabonára szükség van és a legkisebb keresettel bíró embert is megadóztatjuk, azok a eséplőgéptuiajdonosok, akik részért csépelnek, akiknek ez a kereseti forrása, nincsenek benne a megadóztatásban. Szeptemberben, a mikorára ez a törvény életbelép, megint szépen elszámolnak, és megint szépen kicsúsznak majd az adóztatás alól. Azt kivánom tehát, hogy nem a törvény jogerőre emelkedése után, hanem már előbb méltóztassék ezekkel valamilyen felhívásban közölni, hogy ugy számítsanak, hogy ha ezt a részt nem tudják beszolgáltatni, akkor azt pénzben tartoznak leróni. (Egy hang jobbfelol: Rekvirálás !) Tőlem is rekvirálást kérnek, ez is egyenesadó, ez is kereseti forrás, ép ugy, mint a malomnál, csak kisebb mértékben. A malom is ilyen kereseti forrás. Tőlünk ingyen veszik el, tőlük sem kivánom, hogy az egész keresetet vegyék el, csak adóztassák meg őket ugyanolyan arányban, mint a többit. Ha elfogadja ezt a Kemzetgyülés jó, ha nem találja helyesnek, mellőze, csak felhívom rá a figyelmet. Én a törvényjavaslatot elfogadom abban a hiszemben, hogy a Nemzetgyűlés látva azt, hogy milyen nehéz a helyzet, kisebb-nagyobb módosításokat fog rajta eszközölni, és bizom abban, hogy ez csak egy évig áll fenn. Elfogadom már csak azért is, nehogy az a vád érjen bennünket, hogy az ellátatlanokat nem akarjuk ellátni. Igenis, elakarjuk látni, de csak bizonyos fokig, mert végeredményben nem lehetséges az, hogy mindenki az államra támaszkodjék. Hiszen akkor egyszer a földmivelőnép is tudatára ébred majd annak, hogy ez igy tovább nem mehet, mert nem az az egy vagy öt kilo gabona, hanem a dolog erkölcsi háttere, az igazságtalan elbánás fogja az embereket nyugtalanokká tenni, és ennek következménye esetleg maid olyan formában fog mutatkozni, hogy az nem lesz valami kedvező. Az ón álláspontom tehát az — javaslatot ez iránt nem adok be írásban, majd a részleteknél ez megvalósítható lesz, hogy legalább bizonyos kategóriákat ez alól az őrlési adó alól mentesítsen a pénzügyminister, Abban a hiszemben, hogy ez meg fog történni, a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző : Ereky Károly ! Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Hosszabb idő múlt el, hogy a pénzügyminister ur törvényjavaslataihoz nem szóltam hozzáj mert én — amint februári beszédemben kijelentettem — a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XI. KÖTET. pénzügyminister ur egész politikáját alapjában véve rossznak tartom, de olyan nagy kijelentéseket tett a pénzügyminister ur, hogy azt gondoltam, hogy ha azokat meg tudja valósítani, akkor nekem, mint ellenzékinek, hazafias kötelességem hallgatni és várni mindaddig, amig a pénzügyminister ur sikerekre fog hivatkozni. Fájdalom, — én fájlalom legjobban — nekem lett igazam, és látom, hogy a pénzügyminister ur egész politikája az egész vonalon csődöt mondott és megbukott. Hegedüs Loránt pénzügyminister : Hála Istennek! (Derültség jobbfelol.) Ereky Károly: Megengedem, hogy az igen tisztelt pénzügyminister urnák jó kedve és vic* celő kedve van, de az a sok vicc, amit a pénzügyminister ur csinált, az országnak száz milliójába került már. Higgye el, t. pénzügyminister ur, ha olyan méltóságteljesen nem viccelt volna annyit, nem állt volna meg Magyarországon az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság, Az emberek ma nem mernek semmit sem vásárolni, mert épen a pénzügyminister ur örökké viccelődő kijelentései az emberekben lehűtötték a vért. T. pénzügyminister ur ! Könnyű viccelni másnak pénzével és vagyonával. A pénzügyminister ur egyszer kijelentette : Kérem, mit akarnak többet? A háborús vagyonok 60°/o-át elveszem ilyen adóban, a többi 40%-ot ilyen adóban! Mit akarnak többet? Ezek igen kedves viccek, de méltóztassék elgondolni, hogy aki tényleg a háborúban szerzett valami vagyont, mit gondol erről. Méltóztassék elgondolni, hogy a háborúban sok gazda, sok kisiparos és kereskedő is vett házat, nemcsak a hadimilliomosok vásároltak. Mit t gondoljanak ezek magukban a viccek után? Én nem emiitettem volna fel a vicceket, de mindjárt beszédem elején a pénzügyminister ur egy amolyan furcsa mozdulattal hangulatot akart kelteni, hogy talán kezdjünk el viccelni. . Én nagyon szívesen hajlandó vagyok a pénzügyminister úrral szerződni, menjünk el egy kabaréba és csináljunk vicceket ; mi ketten nagyon jól tudjuk azt megcsinálni ; és adjuk az áüamnak a pénzt. De igy nem lehet azt csinálni. Én őszintén, férfiasan azt mondom, hogy én komolyan, becsületesen, agresszivitás nélkül és anélkül, hogy a pénzügyminister ur személyét bántanám, kifejezést akarok adni annak a meggyőződésemnek, hogy a pénzügyminister ur politikáját nem tartom helyesnek. Ehhez jogom van, ez kötelességem is, amennyiben ez az én felfogásom és amennyiben ezt meg tudom indokolni. Azt hiszem, ezek után erről a személyes kitérésről visszatérhetek a tárgyra. A pénzügyminister ur a következőket igérte: nyolc frankra fog felemelkedni zürichi számítás szerint 100 magyar korona. 69
