Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-229
r A Nemzetgyűlés 229. illésé 1921. : êvi 'július hő 15-én, pent elten, 543 rint ez az 5 q fedi a valóságot. Vegyük már most a család szükségletét. Egy közepes családot számítva, ahol a szülők vannak négy gyermekkel, — ami nem sok, mert tudjuk, hogy mennél szegényebb valaki, annál több a gyerek —• a család szükséglete 14 q 20 kilogramm évente. Párbérre, tanitói fizetésre kell 1 q 40 kilogramm, amit falun természetben kell kiadni. Két drb egyéves sertés hizlalásához — ezt sem számítom sokban •— kell darabonkint 3 q. (Felkiáltások : Öt is !) A kiadásoknál a legszigorúbb takarékosság szerint számítottam. Azonkívül két növendék állat felneveléséhez, vagyis egy pár malac tartásához felvettem egy évre 1 q-át, jóllehet, nyilvánvaló, hogy ez egy félesztendőre is kevés. Az igásállatoknak egy évre 7 q-át vettem számításba, bár ekkora mennyiségből egy kilogramm sem jut egy napra, valamennyit azonban okvetlenül kapni kell annak az állatnak, mert másképen nem bir az ember dolgozni vele. Mindezeken felül 2 drb tehén őrzése után a pásztorbér 50 kiló, 2 drb sertés őrzése után megint 50 kiló, bér 15 kiló, a harangozónak 15 kiló, ugy hogy ez együttvéve 38 q és 50 kiló. Es ebben a háziszükséglet még nincsen benne. Miből teremtse hát elő ezt az a kisgazda, miből fizesse meg a tízszeres adót, és miből vegyen magának egy darab rongyot. Ezeket az adatokat azért olvastam fel, hogyha akadna még valaki, aki szűkmarkúsággal vádolja a kisgazdákat, az is lássa be, hogy lehetetlenséget követelnek tőlünk. Mert sokan ugy képzelik — és én azokkal, akik nem, ismerősek a kisgazdák viszonyaival, nem is vitatkozom — hogyha valakinek egy hold földje van, az már eldorádóban él, annak csak annyit kell mondania, hogy terülj, terülj kis asztalkám, és már minden rendben van. Lássák be végre, hogy nem ugy áll a helyzet, mint sokan hiszik. Most visszatérek beszédem első részéhez, ahol arról szóltam, milyen nagy hibának és mulasztásnak tartom, hogy az ellátatlanok kataszterét nem törvényhozás utján állapítottuk meg. Itt vannak pl. a hadirokkantak és a hadiözvegyek, mint akik ebbe a kataszterbe szintén felveendők. Hát én tudok olyan hadiözvegyet, akinek 100 hold földje van, és tudok olyant is, akinek három emeletes palotája van Budapesten. Ezek csak azért, mert hadiözvegyek és fel vannak véve az ellátatlanok listájába, elfogadják ezt a kedvezményt és van lelkük átvenni azt, csak azért, hogy túladjanak rajta, hogy eladják azt másoknak, az igazán ellátatlanoknak drágán. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Meg kellett volna hát állapítani, hogy mi az a létminimum, amelyen felül nem jár ellátás. Nem azt mondom én, hogy csak egyetlen egy ellátatlant is kihagyjanak olyant, aki tényleg rászorul erre a kedvezményre, csak azt kívánom, hogy töröljék mindazokat, akik visszaélnek lelketlenül ezzel a jogcímmel. Ugyanígy áll a helyzet a tisztviselőknél. Amint nem lehet azt mondani, hogy minden kisgazda a szó szoros értelmében kisgazda, ugy nagy ! különbség van a 10.000 koronás és a 70.000 koronás tisztviselők között is. A kicsinek tehát vagy többet kell adni, vagy a nagyobb fizetést élvező tisztviselőt egyáltalában fel sem kell venni, ha ezt megcsináljuk, akkor az igazán rászorulók jobb ellátásban részesülhetnek. Azt hiszem, ilyen eljárással nagyon is lehetett volna csökkenteni azt a két millióra rugó számot, amely az ellátatlanok kataszterében szerepel. Nagy hiba az is, hogy, aki eltitkolja gabonáját, vagy azt adócsalás címén 50.000 koronáig terjedhető büntetéssel kell sújtani, ellenben nem, büntetik azokat, akik az elosztásnál nem igényjogosultaknak adnak. Most egy éve az egyik kisgazdát azért, mert 25 kiló árpát nem adott be a kellő időben — bár lehet, hogy egyáltalában nem is volt szándéka beadni — már másnap két fegyveres katona vitte el a községből. Ezzel szemben, mikor tavaly tárgyaltunk, abban az u. n. 9-es bizottságban, amely a földmivelésügyi ministeriumban ült össze, mikor megkérdeztük, hogy miért kell annyi gabona, azt a választ kaptuk, hogy azért, mert Budapesten másfélmillió az ellátatlanok száma. A népszámlálás megtörténtével azután kisült, hogy egymillió ellátatlan sincs Budapesten, Tehát Budapest maga egy félmillió emberre eső fejadagot tüntetett el, az előbb emiitett szedegető szegény asszonyok rovására. (Felkiáltások jobbfelöl : Hol van ezeknek a listája ?) Ezért én megkövetelném, hogy büntessék meg azokat is, akik a keservesen beszolgáltatott gabonát, mint hivatalnokok könnyelműen elpotyázzák, olyanoknak utalva ki a lisztet, akiknek nem jár. Ha a gazda, aki nem adja be termését, ilyen szigorú büntetésben részesül, akkor az igazságos elbánás azt követeli, hogy büntessük meg szigorúan azt is, aki a gondjaira bizott gabonát nem híven kezeli. Sziráki Pá! : Arra még szigorúbb büntetést kell mérni ! Forgács Miklós : Én nem vagyok nagy hive ennek a törvényjavaslatnak, sőt mondhatom, alig tudom azt összeegyeztetni lelkiismeretemmel, mert bár forgalmiadónak hívjuk ezt a. javaslatot, valóságban az fogyasztási adó. Ugy goidolom, hozhatnánk egy egész sorozatot az ilyen törvényekből, mert ha az a szegény ember elvisz egy métermázsa búzát a malomba és 10 kiló helyett 15-öt kell neki abból leadnia, akkor igazságos volna, hogy az urinők is, mikor elvisznek 10 méter szövetet a szabóhoz, abból is vegyenek el megfelelő mennyiséget, hogy igy a ruhátlanoknak is jusson ruhára való. Mert szén hinemcsak kenyérnélküliek vannak ebben az országban, hanem rongyosak is, akiket mi mindennel ellátni nem tudunk. (Igaz! ügy van! jobb felől.) T. Nemzetgyűlés ! Bocsásson meg a pénzügyminister ur, és kérem, ne tegyen meg engem is mindjárt pénzügyministernek azért, hogy a javaslatot kritizálom . , , Hegedüs Loránt pénziigymimster : Nem, ilyen borzasztó büntetést nem kap. (Derültség.)
