Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

538 A Nemzetgyűlés 229, ülése 1921 kormány figyelmét az ő kötelességeinek teljesítésére is. Mert én átérzem és tudom, hogy a kormánynak nincs módja, vagy nem volt módja eddig a hadifoglyaink hazaszállítására, viszont azonban a kormánynak és az államnak is kötelességei vannak azokkal szemben, akik itthon vanna^. Számos levél, panasz érkezett hozzánk, amely arról szól, hogy a kormány valamilyen intézkedése folytán azoknak az özvegyeknek, azoknak az itthonmaradottaknak, akiknek férjük Oroszországban sínylődik, megvonták eddigi illetményüket. Méltóztassanak megengedni, hogy felhívjam a kormány figyelmét erre és kérjem a kormányt, legyen gondja, hogy ezek a szerencsétlen hozzátartozók legalább ezt a kevés kárpótlást, legalább ezt a kevés illetményt a jövőben is megkapják, mindaddig, amig a családfentartó, a férj, az édesapa visszatérhet a család körébe. De, t. Nemzetgyűlés, van még egy kívánságunk nekünk keresztény szocialistáknak és ez az, hogy mindaddig, amig a társadalom az állammal összefogva visszahozhatja hazájukba ezeket a sokat szenvedett foglyokat, addig az állam a társadalommal összefogva tartsa kötelességének arról gondoskodni, hogy ezeknek a szerencsétlen gyermekeknek, akik siratják az édesapjukat, ne legyen szenvedésük, hanem kárpótolva legyenek legalább anyagban, ellátásban és ne érezze az a szerencsétlen aggódó gyermek édesapja munkás kezének hiányát. Tehát ha az állam valamit teáz, legeminensebb kötelessége, hogy a szegény gyermekekkel szemben minden áldozatot hozzon meg. Mikor e gondolatra felhívom a t. kormány figyelmét, egészen természetes, hogy Huszár Károly t. képviselőtársam kiáltványát magamévá teszem és Ígérem, hogy rrú minden erőnkkel fogunk arra igyekezni, hogy ez minél szélesebb körben közismert legyen. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző: Eberhardt Antal ! Éberhardt Antal : T. Nemzetgyűlés ! Tudatában vagyok annak, hogy azon meleg emberszeretettől áthatott szavak után, amelyek itt az Oroszországban sínylődő honfitársaink szenvedéseinek megszüntetésére elhangzottak, én már uját alig mondhatok. De hogy mégis felszólalok, teszem ezt mint olyan képviselő, akinek kerülete nagyobb részben németajkú magyarokból áll ; és teszem azt azért, hogy a kiáltó szózatba, amellyel a világ lelkiismeretéhez fordulunk, bele csendülj ön a hazai németség szava is. ' A magyar hazai németajkú nép egy volt mindig és egy lesz mindig a magyar nemzet egészével a magyar haza szeretetében, az önfeláldozásig menő áldozatkészségben, a szenvedésben, a reményben és a haza újra való felépítésében. Ebben a kérdésben : az Oroszországban raboskodó hadifoglyok kérdésében is egy a szive, egy a vágya és teljesen egyforma a kivánsága ugy a nagy magyar Alföld színmagyar népének, mint a németajkú magyaroknak. Forrón óhajtjuk valamennyien. . évi július hő 15-én, pénteken, hogy minden hadifogoly, akár csonka Magyarországon, akár megszállott területen van az otthona, ezt az otthont és árván hagyott családját minél előbb viszont lássa. Különösen óhajtjuk, hogy ezt a kiáltó szózatot hallja meg a nagy német nemzet, amely iránt a legvégsőkig megtartottuk a fegyvertársi és a szövetségi hűséget, mert épen a magyar nemzet volt az, amely a legtovább tartott ki a németekkel. A legnagyobb hálával adózunk a német nemzetnek azért, amivel a hadifoglyok hazahozatalánál eddig is segítségünkre volt, de kérve-kérjük, hogy segítségét és támogatását ne vonja meg tőlünk, hanem lehetőleg még fokozza. A magyar nemzet nem feledkezett el a közös szenvedésekről, a dicsőség napjairól és egész lelkében egynek érzi magát a nagy német nemzettel a feltámadás megingathatatlan reményében. Reméljük, hogy a nagy aiémet nemzet meghallja a magyar nemzetnek, a magyarországi hazafias németségnek ajkáról elhangzó segitségkiáltást. Bárha a nemzetek megmozdulása véget vethetne a tömeges rabságnak, mély a művelt világnak épen, mert művelt, nagyobb szégyene, mint a kevésbé művelt koroknak legkegyetlenebb rabszolgatartása volt. Ezeket kívántam elmondani és kérem a nagy német nemzetet, hogy vesse latba minden tehetségét és legyen segítségünkre rabságban sínylődő és szenvedő honfitársaink hazahozatalában. Huszár Károly t. képviselőtársam indítványát minden tekintetben támogatom. (Helyeslés és éljenzés ) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző: Hornyánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Mint a Keresztény Nemzeti Párt egyik tagja vagyok szerencsés felszólalni és kijelenteni, hogy Huszár Károly képviselőtársam indítványához csatlakozom, azt ugy a magam, mint pártom részéről elfogadom. Teljesen méltányos és igazságos az az ügy, amelyért itt most felszólalunk. A pártállás, mégha politikai ellentétek vannak is egyesek között, abszolúte nem lehet kihatással arra, hogy ezt a javaslatot valaki elfogadja vagy ne fogadja el. Akkor, amikor arról van szó, hogy azokkal a véreinkkel szemben, akik a kötelességüket teljesítették egészen odáig, hogy majdnem tönkremennek, mi is teljesítsük kötelességünket, legmesszebbmenő erkölcsi kötelessége minden egyes pártnak, hogy a javaslatot magáévá tegye. Nem akarom elnyújtani a vitát, ennélfogva szavaimat azzal fejezem be : Adja az Isten, hogy ennek az akciónak meglegyen a kellő sikere és hadifoglyainkat mentől előbb itt üdvözölhessük. (Éljenzés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólni a tárgyhoz ? (Nem !) Ha senki ,sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Már két izben bej elén-