Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-228
r  Nemzetgyűlés 22Ô. ülése 1921. évi juUus hó 14-én, csütörtökön. 529 hogy ne csak a politikában, hanem gazdasági téren is érvényre jusson végre a keresztény irányzat és érvényesüljön különösen a keresztény iparosság. Naponkint találkozunk olyan kérdésekkel, melyek azt igazolják, hogy nem a zsidók az elnyomottak ebben az országban, hanem mi, keresztény kisiparosok. (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) Hiába méltóztatnak integetni, hogy ez nem igy van, de igenis igy van. Még ma is ugy áll a dolog, hogy amit a magyar föld búzában, borban, kenyérben, gyümölcsben és húsban szépet és jót terem, az mind ' a zsidók asztalára kerül ; (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) a falusi leányok tizezrei állnak zsidó családok szolgálatában, mig ezzel szemben egyetlenegy zsidó leányt nem tudok, aki keresztény családnál szolgálna. Azt vártam volna, hogy végre gazdasági téren is történik valami és a kormány erélyesen intézkedni fog abban a tekintetben, hogy a keresztény kézmüiparosság akadály nélkül hozzájuthasson azokhoz az anyagokhoz, melyeket a zsidóság még ma is a kezében tart. Hogy képzeljük azt, hogy egyenlőek vagyunk a zsidókkal, ha csak a zsidóság jóvoltából tud a suszter egy falat kenyeret családja szájába adni. Mert az anyagot a zsidóság tartja a kezében. Interpellációm tárgya egy a Wolfner-céggel kötött szerződés, mellyel szoros összefüggésben van az is, hogy miként tartja a zsidóság kezében a bőranyagot. Ez a Wolfner-cég, amelynek még ma is mind a négy tagja zsidó, szövetkezett a Mauthner és Machlup cégekkel. Ez Magyarországon a bárom legnagyobb bőrgyár és hárman a Nemzetközi Bőrbehozatali és Kiviteli Készvénytársaságot alapították, mely részvénytársaság azután a bőrárakat aszerint irányítja és aszerint emeli, amint az épen neki tetszik. Azt vártam volna a kormánytól, hogy ebben az irányban tesz majd erélyes lépéseket, hogy szét fogja robbantani ezeket a kizsákmányoló szindikátusokat, melyek a nép nyomorúságára épitik részvénytársaságaikat. Mert nem kerül lábunkra addig cipő, amig mi a Wolfner, Mauthner és Machlup cégek sarjadékainak és ivadékainak fejedelmi pompával való körülövezéséhez hozzá nem járulunk obulusainkkal. Tudom, hogy a kormány a legteljesebb jóindulattal van eltelve, de minden kérdésbe nem láthat bele s épen ezért hozom ide a Nemzetgyűlés elé ezeket a dolgokat, mert azt hiszem, hogy ezekre a betegségekre a nyilvánosság a legjobb orvosság, s mert azt remélem, hogy épen ezen kérdéseknek a nyilvánosság előtt való tisztázása viszi lényegesen előre ezeket az ügyeket. Azt látom, hogy a kormány tagjai s a Nemzetgyűlési képviselők beszámolóikban, expozéikban mindenütt azt hangoztatják, hogy készséggel állnak a magyar kézmüiparosság védelmére és készséggel támogatják a magyar kézműiparosságot abban, hogy anyaghoz, munkához, kenyérhez juthasson. Mégis, ha annak ellenére, hogy ez nap-nap után történik és annak ellenére, hogy a kereskedelemügyi minister ur is ügy több rendeletében, mint hozzám intézett leveleiben s az Ipartestületek NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XI KÖTET, Országos Szövetségének felterjesztéseire adott válaszában mindig azt hangoztatta, hogy a kisipart a legmesszebbmenő mértékben védelmébe fogadja, sőt legutóbbi rendeletében épen arról szól, hogy még akkor is a kézműiparosságnak kell adni a közmunkákat, ha az hat százalékkal drágább a gyárvállalatoknál, annak ellenére, hogy elismerem a minister urnák a kézmüiparosság iránt tanúsított jó szándékát, amiért nemcsak a magam nevében, hanem az egész ország kézműiparossága nevében is leghálásabb köszönetemet tolmácsolom, (Helyeslés.) mondom, ha mindezek ellenére az alsóbb hatóságok renitenskednek ezen rendelettel szemben, ha nem hajtják végre, vagy nem ugy hajtják végre, aszerint a becsületes irányzat szerint ezeket a rendeleteket, ahogy azt a kereskedelemügyi minister ur és a kormány elrendeli, akkor az egész intézkedés célját téveszti. Legutóbb is a vámőrség részére ötezer pár bakancs beszerzésére irtak ki pályázatot. Julius 2-án adták ki az ajánlat-felhívást. Ez szombati napra esett, szombaton délután kézbesítették ki a felszólításokat, vasárnap, július 3-án délelőtt 9 órakor pedig már lejártaz ajánlati határidő és a pályázóknak egy-egy kész mintadarabbal oda kellett volna állaniok a versenytárgyaláshoz. Kószó István : Képtelenség ! Pálfy Dániel : A szállításra mindössze nyolc napi határidőt adtak. Azt mondják, t. Nemzetgyűlés, ez kézi bevásárlás akar lenni. Azt kérdezem, van-e ma Magyarországon olyan kereskedő, akinek 5000 pár bakancs van a raktárában, ahol ez a nagymennyiségű bakancs azonnal bevásárolható ! Es ha már nem vásárolható be, mint ahogy az eredmények mutatták, hogy tényleg senkinek ilyen nagymennyiségű bakkancs raktáron és készletben nem volt, s amikor a pályázat azt eredményezte, hogy négy pályázó között osztották meg a beszerezni szándékolt 5000 pár bakancsot, amikor továbbá azt állapítom meg, hogy az 5000 pár bakkancs még ma sincs leszállítva, noha a 8 nap már háromszorosan is eltelt, joggal kérdezem, miért állítanak fel ilyen feltételeket, amelyeket a becsületes, a pályázni akaró kisiparosság nem tud teljesíteni, mert 8 nap alatt a zsidó kézben levő anyagot még összeszedni sem képes. Hiszen amint ez a Mauthner, Machlup és Wolfner-cég arról értesül, hogy X. Y. kisiparos ilyen állami munkára akar pályázni, ne adj Isten, hogy az anyag Magyarországon beszerezhető legyen. Kószó István : Nem adnak neki anyagot ! Pálfy Dániel ; A magyar kézműiparosságnak azonban más sérelme is van. Itt fekszik előttem a másolata egy szerződésnek, amely a közelmúlt napokban lépett életbe és amelyet a magyar kormány a Wolfner-céggel kötött, azzal a Wolfhercéggel, amelynek tulajdonosai ; Wolfner Nándor, báró Wolfner Tivadar, Wolfner Gyula és Wolfner József. Az egyiknek Heidelberg, a másiknak Herczfelder leány a felesége. 67
