Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-228
A Nemzetgyűlés 228. ülése 1921. évi július hó 14-én, csütörtökön. 523 szantartó elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Gróf Széchenyi Viktor ! Gr. Széchenyi Viktor : T. Nemzetgyűlés ! Amint talán emlékezni méltóztatnak, a Nemzetgyűlésen én voltam a legelső, (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés jobbfelöl.) aki a hadifogoly-kérdéssel foglalkoztam és többszöri felszólalásommal igyekeztem a mindenkori kormányok érdeklődését ez ügy iránt felkelteni. Nekem a mai nap örömnap, nem azért, —• méltóztassanak jól megérteni —• mert egyáltalában még olyan állapotok uralkodnak, hogy ilyen napra szükség van, hanem azért, mert látom, hogy az eszme, amelyet mint első vetettem fel, immár a Nemzetgyűlés összes tagjai, annak egészét minden pártkülönbség nélkül megkapta és cselekvésre ösztönzi. (Igaz! Ugy van!) Nagyon hálás Vagyok Huszár Károly t. képviselőtársam iránt, (Elénk éljenzés.) hogy ismert erélye vei, hozzáértésével ragadta meg ezt az ügyet és pedig olyan módon, amelyhez minden emberi számítás szerint a siker reménye fűződik. Ugy van !) Azokhoz, amiket igen tisztelt előttem szóló képviselőtársaim elmondottak, nekem hozzáfűzni valóm már nincs. Talán a legkeményebb lelkű embernek is kell hogy elfacsarodjék a szive, (Ugy van ! Ugy van !) ha hallja azokat a részleteket, magyar véreinknek azokat az emberfeletti szenvedéseit, amelyeket Huszár Károly itt előadott. Ez mutatja azt, hogy a kultúrnépek kultúrája nem egyesegyedül a tudáson és az elsajátított tudományon alapszik, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) hanem alapszik először is a lelki kultúrán. (Igaz ! Ugy van !) Ezt bizonyítja az, hogy épen mi, akiknek hadifoglyaink a legnagyobb és legborzalmasabb szenvedést kell hogy eltűrjék, épen mi, a magyar nemzet voltunk azok, akik az ittlévő hadifoglyokkal a legemberségesebben, a leglovagiasabban bántunk. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Es épen ennek a nemzetnek kell elszenvednie azt, hogy az ő kintrekedt hadifoglyai olyan rettentő szenvedéseken menjenek keresztül. (Ugy van!)•'Ezt a kiáltványt kell hogy minden kultúrnép, kell hogy az egész világ megértse, mert ez nemcsak a mi bajunk, bánatunk és szégyenfoltunk, mert hiszen mi egy tehetetlen, akaratunkat kifelé végrehajtani képtelen nemzet vagyunk, de szégyenfoltja az egész világnak, az egész világ kultúrájának, (ügy van! ügy van!) Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Én ezzel bezárom szavaimat és a kisgazdapárt nevében melyhez tartozni szerencsém van, hozzájárulok a kiáltványhoz, melyet pártom nevében örömmel üdvözlök. Csak egyre akarok még rámutatni, mielőtt befejezném szavaimat. Ne feledjük el, hogy a mi szerencsétlen honfitársaink bestiális porkolábjai között a legbestiálisabbak a magukat »Magyar Munkás- és Katonatanácsának nevező emberek. (Ugy van! Ugy van!) Ne felejtsük el ezt és ne essünk a magyar ember erényeinek abba a hibájába, hogy túlságosan könnyen felejtünk. Ezt az egyet ne felejtsük el. . .. Szilágyi Lajos : Ezt nem lehet elfelejteni ! Gr. Széchenyi Viktor : ... és ne felejtsük el, hogy ha van igazság a földön, akkor ezeknek a fenevadaknak és mindazoknak, akik idehaza velük rokonszenveznek, még bünhődniök kell. (Általános élénk helyeslés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző: Csizmadia Sándor ! Csizmadia Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Miután a Huszár Károly igen t. képviselőtársam által előterjesztett kiáltványhoz természetesen hozzájárulok, sok mondanivalóm nincs és be is fogom tartani igéretemet, hogy nem fogok sokáig beszélni. Azt hiszem, hogy miután ebben a kérdésben az egész Nemzetgyűlés egyetért, (Ügy van ! Ugy van !) nincs is szükség arra, hogy erről sokat szónokoljunk. Amit el szeretnék mondani, azt az én meggyőződésem szerint amúgy sem itt kellene elmondanom, hanem Moszkvában, mert nem igen hiszem azt, hogy Moszkvában meghallják, hogy mi itt mit beszélünk. Az én véleményem szerint akkor, midőn mi teljesen egyetértünk abban a kérdésben, amelyet igen t. Huszár Károly barátom előterjesztett, a módszerekről van szó, hogy hogyan tudjuk ezt minél hamarább végrehajtani. Mert beszélni könnyű, de az még nem cselekedet. Nekünk cselekvésre van szükségünk. A cselekvések elseje, azt hiszem, az volna —• mert az, hogy a kiáltványt szétküldjük, még nem elég —• hogy, mert vannak itt nemzetközi pártok ebben az országban : nemzetközi párt maga a keresztény párt is, nemzetközi maga a kereszténység is, hiszen igen t. Prohászka képviselőtársam mondotta, hogy Rómához is forduljunk, ami igen helyes, azonkívül vannak itt más nemzetközi pártok is, itt van az agráriusok nagy nemzetközi pártja is, vannak a kereskedőknek is nemzetközi pártjai, azonkívül itt van a szociáldemokrata párt is, hogy ezek most mutassák meg nemzetközi kapcsolatuknak az értékét. (Helyeslés a jobboldalon.) Minden nemzetközi párt mutassa meg most ennek az értékét és különösen a munkáspárt , .. (Helyeslés jobbfelöl.) KóSZó István : Különösen a szabadkőmivesek! Csizmadia Sándor: ... mert azokat, akik ott szenvednek künn Oroszországban, nem lehet elhagyni még akkor sem, ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy mi munkáspárt vagyunk, tehát nem lehet sok közünk hozzájuk. Azok, akik ott vannak, azok munkások. (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Még a tisztek is. Mindenesetre munkások, de ha nem volnának is munkások, mindenesetre magyarok (Ugy van ! Ugy van !) és mindenesetre emberek. (Ugy van! Ugy van!) Friedrich István : Ma nagyon jól beszélsz S (Derültség.) 66*
