Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-228

520 A Nemzetgyűlés 228. ülése 192t perc még, és korunk örök szégyenére mindannyian elvesznek. Huszár Károly t. képviselőtársam kiáltványát ebben az értelemben elfogadom és a legnagyobb lelkesedéssel üdvözlöm. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző : Ugron Gábor ! Ugron Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Ha a Huszár Károly és Tarányi Ferenc t. barátaim által felhozott szomorú adatok után és azok után a lelkes gyönyörű szavak után, amelyek Prohászka Ottokár és Kiss Ferenc képviselőtársaim, ajkairól elhangzottak, én is felszólalok, ezt csak egy okból teszem., mert hiszen jelen pillanatban ebben a kérdésben igazán felesleges a szószaporítás, hanem a tettek kell hogy elkövetkezzenek, de felszólalok azért, hogy tanúságot tegyek nem a Nemzetgyűlésnek, — hiszen a Nemzetgyűlés egyhangúlag foglal állást ebben a kérdésben, — hanem annak a nagyvilágnak, amelyhez e pillanatban mindnyájan szólunk és beszélünk, hogy ebben a Nemzetgyűlésben vannak még olyan kérdések, amelyekben nincs ellentét képviselő és képviselő közt, vannak még kérdések, amelyekben nincs különbség párt és párt között, amelyekben minden magyar ember, egy és jelen pillanatban elsősorban hadifoglyaink hazahozatala, testvéreink visszahozatala olyan kérdés, amelyben a magyar Nemzetgyűlésben minden egyes képviselő és párt egyetért, mert egyet kell becsületes magyar szivével éreznie. (Ugy van ! ügy van !) T. Nemzetgyűlés ! A mai pillanat nem alkalmas arra, hogy re, kriminal junk, nem alkalmas arra, hogy megállapítsuk azokat a hibákat, amelyeket a múltban ezen a téren mindnyájan elkövettünk ; hogy rámutassunk a breszt-litovszki békére, amely az első hibát elkövette, amikor a hadifogoly-kérdést kikapcsolta, el nem intézte, amikor az osztrák-magyar hadvezetőség a szökve hazajövő hadifoglyokat az ország határán be nem engedte, mert félt tőlük, és amikor a központi hatalmak irányadó körei, mert szükségük volt véleményük szerint az itt lévő orosz foglyok nagy munkaerejére, ennek a kérdésnek megoldását halasztották és mellőzték. Nincs ideje annak, hogy rekrimináljunk és megállapítsuk, hogy a főhibát a forradalom kitörésekor követték el, amikor nem törődve külföldön lévő összes hadifoglyainkkal, az itt lévő hadifoglyok százezreit szélnek eresztették (ügy van !) és ezzel most kitettek minket annak a szégyenteljes állapotnak, hogy ahelyett, hogy tisztességes rekompenzációs anyaggal rendelkeznénk, kénytelenek vagyunk olyan alkuba belebocsátkozni, amelyért minden becsületes magyar embernek csak pirulnia lehet, (ügy van!) T. Nemzetgyűlés ; Azt sem akarom ma fel, hányni, hogy mennyire tehetetlenek voltunk a múltban. Hiszen belátom azt, nemcsak rajtunk múlt, nem tudtunk ugy segiteni, ahogy segiteni szerettünk volna, nem tudtuk fentartani testvéreinkkel az összeköttetést ugy, ahogy más nemzetek fenn tudták tartani, nem tudtuk kiküldöttek évi július hő 14-én, csütörtökön. révén bennük a lelket ugy tartani, ahogy más nemzetek kiküldöttei igenis tudták őket vigasztalni. Éveken keresztül teljesen magukra voltak hagyva és kitéve az éhség, a megfagyás, az őrület borzalmai miatt lelkük megfertőzésének, lelkiviláguk összeomlásának, ki voltak téve a csábitásnak, mert éveken keresztül szenvedő emberektől nem várhatjuk kivétel nélkül azokat a hősi példákat, amelyek közül egyre, egy gyönyörűre, rámutatott Huszár Károly t. képviselőtársam. De ha már nem teljesítettük kötelességünket a múltban, teljesítsük legalább most, és a kormány gondoskodjék arról, hogy az 1920. évi kopenhágai egyezmény végre valahára velünk szemben is végrehajtassék és gondoskodjék a kormány arról, hogy azzal a mérhetetlen agitációval szemben, amelyet most is folytatnak hadifogoly-testvéreink között, azzzal az agitációval szemben, amellyel el akarják hitetni velük azt, hogy mi nem törődünk velük, hogy itt senki sem törődik a magyar testvérek sorsával, hogy mi nem akarjuk azt, hogy ők haza jöjjenek, mert félünk tőlük, hogy mi fel fogjuk akasztani őket, mert beálltak a vörös hadseregbe : ezzel az agitációval szemben ejtse módját, hogy azokat a szerencsétlen, megkínzott, esetleg megtévedt embereket megnyugtassa, hogy tudják azt, hogy igenis mi minden becsületes magyar embert, ha meg is tévedt, szerető, ölelő karokkal várunk itthon, és kötelességünknek fogjuk tartani azt, hogy jó bánásmóddal, szeretettel, ha meg is tévedtek volna, visszanyerjük őket a magyar haza becsületes honpolgárai körébe. (Helyeslés.) Ne feledjük el azt, hogy azok közül, akik még most is szenvednek, a túszok azok, akik az összes hadifoglyok legértékesebb eleme. Ott vannak a tisztek, a továbbszolgáló altisztek, ott vannak azok, mert azok a túszok, akik öt-hat esztendőn keresztül minden kísértésnek ellent tudtak állni. (Ugy van !) Azok, akik megtévedtek, azért nem jönnek haza, mert félnek a haza jöveteltől ; azok, akik nem tévedtek meg, azért nem jönnek, mert nem eresztik őzet haza. Mindkét akadályát ennek & hazaj öv ételnek el keli, hogy hárítsuk ; ez a mi kötelességünk. Azok után a felhívások után, amelyek itt szónoktársaim részéről elhangzottak, az én felhívásom szól minden magyar testvéremhez az egész világon, akik nem itt laknak, ebben a megcsonkított, nyomorulttá tett, szegény kis országban, hanem künn vannak a nagyvilágban, esetleg már állampolgárai a nagy szabad nyugati nemzeteknek, de megmaradt bennük még a magyar vér, a magyar érzés és a magyar becsület. Ezekhez a magyar honfitársainkhoz fordulok, elsősorban amerikai honfitársainkhoz, (Helyeslés.) és nem azt mondom, hogy kérem őket, hanem azt mondom, ha mi itt nem is teljesítettük vagy nem teljesíthettük kötelességünket, kötelessége minden magyar embernek, bárhol él a világon, hogy annak a nemzetnek kebelében, ahol él, az ottani magyarok körében, annak a nemzetnek államférfiai és