Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-228

À Nemzetgyűlés 228. ülése 1921. évi július hó 14-én, csütörtökön. 513 legalább is hallásból, mert ez odahaza nem volt ismeretes. Ez a betegség az éhség és egyoldalú, rossz táplálkozás eredménye. Nálam abban nyilvánult meg, hogy a lábam és kezem apró kiütésekkel van tele, a derekam és az összes forgóim oly mértékben fájnak, hogy alig tudok mozogni. Ha véletlenül köhögnöm kell, azt hiszem, hogy a derekam kettétörik. Eoghusom elszinteienedett ós hólyagos. Uszintén szólva csupán a remény tartja bennünk a lelket, mert napi húsz deka kenyérből és egyszeri hallevesből ember meg nem tud élni. Sokáig vártunk a megegyezés megkötésére. Ennek megtörténtét csak egy jó hónap múlva tudtuk meg. Immár egy és fél hónapja, hogy megtörtént a megegyezés ratifikálása s mi még egyetlen szó intézkedést sem hallottunk. Borzalmasak ezek a várakozások. Mikor az ember minden nappal az egészségét veszti, akkor a pokol minden kínját érzi az ember. Ha ki tudnátok kiáltani az egész világban, milyen törhetetlen szeretettel és vággyal vágyunk mi haza innen, mi testileg, lelkileg meggyötört, megkinzott emberek ! « Szintén egy levél Krestiből Erősy Dénes magy. kir. pénzügyi főtanácsostól, aki leirja ugyanezeket a dolgokat, még talán sokkal meghatóbban és szomorúbban, mint a másik. Egy uj levél a przemysl-i foglyok sorsáról (olvassa) : »Mi vagyunk a tanuk reá, a hazatértek, hogy hány százezer magyar fogoly pusztult el az orosz, mostoha bánásmód miatt a cári uralom alatt is és hány az oroszok által reánk szabadított csehek embertelen kinzásai következtében, hány a Murman jeges hómezőin, ahol a vasutat az északi Jeges-tengerig épittette velem a kegyetlen barbarizmus, ahol a skorbut áldozatai lettünk. Voltak helyek, ahova minden héten kellett egy 200—250-es transzport, de el nem jött onnan egy sem. Onnan » Turkesztánba szállított betegek közül 1917-ben egyötöd része érkezett meg elesett betegen, a többi az utón pusztult el nyomorultan, 500—600-as transzportból 130, ha megérkezett. Mások a kietlen sivatagok forró klímájával birkóztak a harctereken megrongált és elgyengült szervezetükkel.« Szintén Petrogradból egy levél (olvassa) : Tavaly április 18-án megszöktem Acsinszki táborból. 1300 kilométert tettem gyalog sok viszontagság és kétszeri kényszermunkára elítélés között egészen Tigmann városig. Onnan vonattal, de engedély és jegy nélkül augusztus elsején megérkeztem Petrogradra. Itt a magyar kommunisták letartóztattak és nem engedtek haza. Egyelőre megengedték, hogy szabadon keressek munkát magamnak. Bekerültem a legjobb népkonyhára szakácsnak s itt voltam folyó év március 28-ig. Ekkor újra letartóztattak s túszként le vagyok zárva 242 társammal együtt egy börtönben húsz dekagramm kenyéren, 64 gramm babon és 64 gramm heringen naponta,« Itt van egy hasonló jelentése dr. Horváth István tartalékos hadnagynak, aki összefoglalja NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—-1921. — XI. KÖTET. a dolgokat és különösen megemlékszik a krasznojarszki vérfürdőről, a csenek által elkövetett atrocitásokról és leirja az élelmezési és ruházkodási viszonyokat. Utolsónak hagytam egy külföldi urnák hozzám intézett memorandumát, aki leirja, hogy hogyan vittek hamis címen kényszermunkára hatezer embert és hogy pusztult el ezeknek legnagyobb része. Meg is nevezi azon egyéneket, akik odakint a magyar hadifoglyokkal a legkegyetlenebbül bántak, megnevez egy Mikulászi nevű kommunistát, egy Káldor nevű kommunistát és egy Orosz nevű kommunistát. Nagy János (egri) '• A siroki kocsmáros fia. Huszár Károly: Értesülésem szerint ez utóbbi a siroki kocsmáros fia. Ezek kínozzák a hadifoglyokat a legkegyetlenebbül. Le vannak irva ebben a memorandumban ezek a borzalmak, de azt hiszem, ezeknek felsorolása az előadottak után teljesen felesleges. Most már összegezni szeretném a dolgot. A hadifoglyoknak három kategóriája van. Az egyikbe tartoznak azok, akik ellen semmi elvi és gyakorlati nehézség nincs, akik tehát, ha akarnak, hazajöhetnek. Ezek azok, akik a kommünnek, a szovjetnek kedvesek. A másik kategóriába tartozik egy hatezer főből álló tábor, melynek tagjai politikai okokból ártatlanul vannak letartóztatva mint túszok. Itt is két kategória van. Ezer embert közülök különösen kegyetlenül kínoznak. Ezek az úgynevezett tiszti kezesek., A többi ötezer embert odakünn altuszoknak nevezik, a magyar katonai és munkás forradalmi tanács tagjai. Patacsi Dénes I Az emberiség örök szégyene ! Huszár Károly: A többi hadifoglyok szét vannak szórva egész Oroszország területén. A szovjet már kötött egyszer egyességet a magyar kormánnyal Kopenhágában, melyben kötelezte magát arra, hogy hazaengedi az összes hadifoglyokat az orosz határig és gondoskodni fog élelmezésükről. Ezen szerződés értelmében jött haza 35.000 ember, de még mindig kinn van 60.000. A magyar kormánynak és diplomáciánknak mindent el kell követnie, hogy egy uj szerződés megkötésével lehetővé tegyék és kiforszirozzák ennek az első szerződésnek a végrehajtását. E pillanatban is folynak tárgyalások e tekintetben, hisz ma már nem titok, a külföldi lapok a másik oldal információi szerint tele van ezen tárgyalások anyagával. A magyar kormány» nak minden lehetséges feltételbe bele kell mennie, mely az ország nyugalmával és becsületével összegyeztethető, hogy ezeket a foglyokat kicserélje. Adjunk oda bárkit, aki bűnt követett is el az ország ellen, hogy az ártatlanok visszajöhessenek. Semmiféle áldozat nem lehet nagy s azt hiszem, hogy az országnak csak hasznára lesz, ha megszabadul azoktól az elemektől, amelyek akadályai idebent a konszolidációnak, a nyugalomnak és a munkának, 65