Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-227

498 Â Nemzetgyűlés 227. ülése 1921. évi július hó 13-án, szerdán. urakat, méltóztassanak a képviselő urat lehe­tőleg nagy csendben meghallgatni, mert az előbb is a nagy zajban nem volt minden szó érthető. Nem tárgyalhatunk ilyen zajongásban. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Méltóz­tassanak nyugodtan meghallgatni. Lehetnek sokan, akik velem nem értenek egyet... Somogyi István: Vannak! Rupert Rezső : . . . lehetnek, akiknek más a felfogásuk a hazafias kötelesség teljesítéséről, mint nekem ; de méltóztassanak megengedni, hogy hazafias szeretetből, azért, hogy hazám­nak szolgáljak, vállalom ezt a nehéz kálváriát, amelyet már hónapok óta vállaltam. Karafiáth Jenő: Gyönyörű szolgálat! Rassay Károly: Tegyen különbet! Karafiáth Jenő : Különbeket is teszek ! (Zaj.) Rassay Károly: Mint belügyi államtitkár! Karafiáth Jenő: Bizza reám, hogy mit csi­nálok a hazám érdekében. Ezt kikérem magam­nak. (Zaj. Einöle csenget.) Rupert Rezső : Nagyon jól tudom, hogy az a szerep, amelyet vállaltam, nagyon nehéz és kockázatos. (Zaj. Elnök csenget.) Nekem annyi veszíteni valóm, mint akárkinek ebben a par­lamentben. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak. Méltóztassanak csendben lenni! Rupert Rezső : Engem három kis angyal­nak aggódó szeme, ijedt arca követ ide, ahol ezt a nehéz missziómat teljesítem. (Mozgás.) Elhihetik t. képviselőtársaim, — azok is, akik elfogultak és elfogultak akarnak lenni — hogy nem jó kedvemből teszem ezt; elhihetik, hogy meglehetősen tönkretettem magamat, az idegei­met, áldoztam sok mindent ; de szükség van reá az én megítélésem szerint, és majd a történelem mindenkinek megszolgáltatja a maga igazságát. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassanak mellék­vágányokra terelni a dolgot, amelyek lényegte­len dolgok körül koncentrálják a kérdést, hanem méltóztassanak az egész dolognak a lényegét, a fontos részét venni. Nem az a fontos, t. kép­viselőtársaim, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy egyesek nagyon örülnek annak, hogy Németh Istvánt diszkreditálják. Ez a Németh István annak a kormányzati rendszernek az embere,... Rassay Károly: Kreatúrája. Rupert Rezső : . . . amelyről itt szó van. S ha mi itt ellenzék, akik más felfogásban va­gyunk, onnét koronatanút kapunk, nem a mi érdekünk, hogy ezt a koronatanút fel ne vonul­tassuk. Beszélnek Németh István sikkasztásairól és más egyebekről. Nem indítottak ellene eljárást. És hogy ennek az embernek nem volt mit ta­kargatnivalója és a pénzek körűi nem mani­pulált és nem esett hűtlenkezelésbe, gondolom, hogy igy van, mert Németh István volt egyike azoknak, akik azon az első napon, amikor az »Igazság» című lap megindult, február 26-án másik négy társával, még pedig három igen ki­váló derék és becsületes munkásemberrel, akik­nak a működését ismerem más oldalról — többek között Soltai Alberttel, Pap Lajossal és Waeh­ring Yilmossal — levelet intéztek az »Igazság« című laphoz azzal, hogy az a kormány sajtó­osztályához jusson. Ez a felszólítás, ez a levél oda is jutott a sajtóosztályba s az ma Bencs titkár ur asztalfiában őriztetik. (Zaj a középen.) Odajutott annak idején. Minthogy akkor már lehetett látni a vissza­éléseket, már lehetett látni, hogy itt a dolgok nincsenek rendben, abban a levélben többek között a következő kényes kérdéseket vetik fel ós a következő kellemetlen követelésekkel lépnek fel (olvassa) : »Pontos elszámolást kérünk az eddig kiadott és felvett összegekről ; az összes szerző­dések azonnali bemutatását kérjük; a kiadott előlegekről elszámolást kérünk; rendes költség­vetés keretében való működést kérünk ; a főszer­kesztő és a felelős szerkesztő hatáskörének a megállapítását kérjük. « Karafáth Jenő: Ki kéri? Rassay Károly: Ezek a munkások! Rupert Rezső : Itt kérik a pénzkezelésnek felülvizsgálatát, számadást kérnek. Lehetséges-e, hogy belemenjen hűtlen kezelésbe és más effé­lékbe az az ember, aki az élén áll ennek az akciónak, aki követeli ezeket az elszámolásokat, amelyek nem történtek meg? Azt mondja a minísterelnök ur, hogy Németh István, akit annak dacára, hogy az erkölcsi hibáit és a szellemi defektusait ismerték, a lap élére állítottak, t. i. hogy vezesse, irányítsa a lapot, s akinek a neve a lapon is szerepelt egy napig, mint főmunkatárs, ebből a millióból 26.000 koronát kapott azért a nagy tevékeny­ségért, amelyet az alapítás körül is kifejtett, hiszen hosszú heteken keresztül törtónt tárgya­lásról volt szó. Ne jöjjenek tehát ide azzal a nevetséges állítással, hogy ő a 26.000 koronát hűtlenül elkezelte. Ezt a Németh Istvánt nem bocsátották el forrna szerint a laptól, ő egészen május 31-ig a lapnak munkatársa volt. Hogy nem szolgálta meg azt, amiért a fizetését kapta, nem tehet róla, mert a cikkeit letiltották, azo­kat a cikkeket, amelyekről meg is emlékeztem, hogy abban a keresztény és nemzeti eszme mel­lett tört lándzsát. Jellemző tehát ez az adat is arra, hogy mennyire a hazafiasság szolgálatáról volt szó. De hogy megsemmisítő módon bebizonyít­sam azt, hogy mennyire nem volt szó a hazafias szolgálatról, visszatérek oda, hogy rámutassak, hogy mióta ez a lap megvan, a leghevesebben, a legkegyetlenebbül támadja a kisgazdapártot,/ Ugy van! jobbfelöl.) odaállítja, mint az önzésnek a pártját, nevetségessé teszi, (Zaj jobbfelöl.) . . . Berki Gyula: Erre szavazzuk meg adó­kat! (Zaj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom