Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-227

498 Â Nemzetgyűlés 227. ülése 1921. évi július hó 13-án, szerdán. urakat, méltóztassanak a képviselő urat lehetőleg nagy csendben meghallgatni, mert az előbb is a nagy zajban nem volt minden szó érthető. Nem tárgyalhatunk ilyen zajongásban. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni. Lehetnek sokan, akik velem nem értenek egyet... Somogyi István: Vannak! Rupert Rezső : . . . lehetnek, akiknek más a felfogásuk a hazafias kötelesség teljesítéséről, mint nekem ; de méltóztassanak megengedni, hogy hazafias szeretetből, azért, hogy hazámnak szolgáljak, vállalom ezt a nehéz kálváriát, amelyet már hónapok óta vállaltam. Karafiáth Jenő: Gyönyörű szolgálat! Rassay Károly: Tegyen különbet! Karafiáth Jenő : Különbeket is teszek ! (Zaj.) Rassay Károly: Mint belügyi államtitkár! Karafiáth Jenő: Bizza reám, hogy mit csinálok a hazám érdekében. Ezt kikérem magamnak. (Zaj. Einöle csenget.) Rupert Rezső : Nagyon jól tudom, hogy az a szerep, amelyet vállaltam, nagyon nehéz és kockázatos. (Zaj. Elnök csenget.) Nekem annyi veszíteni valóm, mint akárkinek ebben a parlamentben. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak. Méltóztassanak csendben lenni! Rupert Rezső : Engem három kis angyalnak aggódó szeme, ijedt arca követ ide, ahol ezt a nehéz missziómat teljesítem. (Mozgás.) Elhihetik t. képviselőtársaim, — azok is, akik elfogultak és elfogultak akarnak lenni — hogy nem jó kedvemből teszem ezt; elhihetik, hogy meglehetősen tönkretettem magamat, az idegeimet, áldoztam sok mindent ; de szükség van reá az én megítélésem szerint, és majd a történelem mindenkinek megszolgáltatja a maga igazságát. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassanak mellékvágányokra terelni a dolgot, amelyek lényegtelen dolgok körül koncentrálják a kérdést, hanem méltóztassanak az egész dolognak a lényegét, a fontos részét venni. Nem az a fontos, t. képviselőtársaim, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy egyesek nagyon örülnek annak, hogy Németh Istvánt diszkreditálják. Ez a Németh István annak a kormányzati rendszernek az embere,... Rassay Károly: Kreatúrája. Rupert Rezső : . . . amelyről itt szó van. S ha mi itt ellenzék, akik más felfogásban vagyunk, onnét koronatanút kapunk, nem a mi érdekünk, hogy ezt a koronatanút fel ne vonultassuk. Beszélnek Németh István sikkasztásairól és más egyebekről. Nem indítottak ellene eljárást. És hogy ennek az embernek nem volt mit takargatnivalója és a pénzek körűi nem manipulált és nem esett hűtlenkezelésbe, gondolom, hogy igy van, mert Németh István volt egyike azoknak, akik azon az első napon, amikor az »Igazság» című lap megindult, február 26-án másik négy társával, még pedig három igen kiváló derék és becsületes munkásemberrel, akiknak a működését ismerem más oldalról — többek között Soltai Alberttel, Pap Lajossal és Waehring Yilmossal — levelet intéztek az »Igazság« című laphoz azzal, hogy az a kormány sajtóosztályához jusson. Ez a felszólítás, ez a levél oda is jutott a sajtóosztályba s az ma Bencs titkár ur asztalfiában őriztetik. (Zaj a középen.) Odajutott annak idején. Minthogy akkor már lehetett látni a visszaéléseket, már lehetett látni, hogy itt a dolgok nincsenek rendben, abban a levélben többek között a következő kényes kérdéseket vetik fel ós a következő kellemetlen követelésekkel lépnek fel (olvassa) : »Pontos elszámolást kérünk az eddig kiadott és felvett összegekről ; az összes szerződések azonnali bemutatását kérjük; a kiadott előlegekről elszámolást kérünk; rendes költségvetés keretében való működést kérünk ; a főszerkesztő és a felelős szerkesztő hatáskörének a megállapítását kérjük. « Karafáth Jenő: Ki kéri? Rassay Károly: Ezek a munkások! Rupert Rezső : Itt kérik a pénzkezelésnek felülvizsgálatát, számadást kérnek. Lehetséges-e, hogy belemenjen hűtlen kezelésbe és más effélékbe az az ember, aki az élén áll ennek az akciónak, aki követeli ezeket az elszámolásokat, amelyek nem történtek meg? Azt mondja a minísterelnök ur, hogy Németh István, akit annak dacára, hogy az erkölcsi hibáit és a szellemi defektusait ismerték, a lap élére állítottak, t. i. hogy vezesse, irányítsa a lapot, s akinek a neve a lapon is szerepelt egy napig, mint főmunkatárs, ebből a millióból 26.000 koronát kapott azért a nagy tevékenységért, amelyet az alapítás körül is kifejtett, hiszen hosszú heteken keresztül törtónt tárgyalásról volt szó. Ne jöjjenek tehát ide azzal a nevetséges állítással, hogy ő a 26.000 koronát hűtlenül elkezelte. Ezt a Németh Istvánt nem bocsátották el forrna szerint a laptól, ő egészen május 31-ig a lapnak munkatársa volt. Hogy nem szolgálta meg azt, amiért a fizetését kapta, nem tehet róla, mert a cikkeit letiltották, azokat a cikkeket, amelyekről meg is emlékeztem, hogy abban a keresztény és nemzeti eszme mellett tört lándzsát. Jellemző tehát ez az adat is arra, hogy mennyire a hazafiasság szolgálatáról volt szó. De hogy megsemmisítő módon bebizonyítsam azt, hogy mennyire nem volt szó a hazafias szolgálatról, visszatérek oda, hogy rámutassak, hogy mióta ez a lap megvan, a leghevesebben, a legkegyetlenebbül támadja a kisgazdapártot,/ Ugy van! jobbfelöl.) odaállítja, mint az önzésnek a pártját, nevetségessé teszi, (Zaj jobbfelöl.) . . . Berki Gyula: Erre szavazzuk meg adókat! (Zaj.)