Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-227

A Nemzetgyűlés 227. ülése 192 az országba, meg nem engedek. (Élénk helyeslés a középen.) Ennek folytán leküldtem a sajtófőnök urat és felhívtam a Nap tulajdonosának, illetőleg főszerkesztőjének figyelmét arra, hogy itt hasonló eset fordult elő és ha nem gondoskodik arról, hogy azok az urak, akik hasonló cikkeket helyeznek el a lapban és nyilvánvalóan fizetett propagandisták, a laptól kilépjenek, kénytelen leszek a laptól elvonni a kolportázs]ogot. (Élénk helyeslés és taps jóbbfelől és a középen.) Rassay Károly : Nem volt joga ! Vonja el a kolportázst, de nincs joga ! (Zaj és felkiáltások a középen : Kötelessége !) Budaváry László : A nemzet érdekében ! Fangler Béla; Salus rei publicae ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Ezt csak incident aliter, azért hoztam fel, mert a képviselő ur felemiitette ezt az ügyet anélkül, hogy erre konkrét kérdést tett volna. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Ha sok dologban a valóságnak hamis beállítása, némely kényes dolgoknak elhallgatása, a gorombaskodás, a meggyanusitás . . . Rassay Károly : Ez igaz ! Rupert Rezső : ... alkalmas volna arra, hogy a valóságot valótlansággá változtassa vagy pedig viszont, akkor . . . Túri Béla: Akkor Rupert beszédje sikerülne. (Derültség a középen.) Rupert Rezső : ... a ministerelnök ur csakugyan sikert ért volna el, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor ez az ország a legboldogabb ország lehetne, mert akinek ilyen varázsereje van, hogy a valóságokat valótlanságoknak tudja feltüntetni, a valóságokat valótlanságokká tudja változtatni, az ezzel a hatalmas nagy erejével az országon is nagyot segíthetne, az ezzel a hatalmas erejével visszavarázsolhatná ennek az országnak régi, becsületes nyugalmát, visszavarázsolhatná régi boldogságát, visszavarázsolhatná régi nagyságát. Budaváry László : És régi jó hirnevét, amelyet megrongáltak ! Rupert Rezső: Azonban ez a varázsereje az igen t. ministerelnök urnák nincs meg és ennélfogva nem sikerült neki feladat, amelyet ő megoldani akart. Arra el voltam készülve, hogy éles hangon fog a ministerelnök ur válaszolni. . . Rassay Károly : Szokása ! Rupert Rezső : ... hogy goromba is lesz, hogy gyanusit . . . (Nagy zaj és felkiáltások a középen : Micsoda beszéd ez ? Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Budaváry László : Azért, mert férfiasan beszélj még nem goromba ! I. évi július hó 13-án, sÈerdan. ' 49o Rupert Rezső: Minderre el voltam készülve, még pedig, azért, mert a magyar moniteurban, ebben a kis napóleoni lapban, a Szózatban foglaltatott egy erős felhívás a ministerelnökhöz intézve ... Szilágyi Lajos : Utasítás ! Rupert Rezső : . . . —mert ez a Verordnungsblatt csinálja ma a kormány politikáját — utasítás arra, hogy nagyon erélyes legyen, nagyon férfiasan lépjen fel és ennek folytán ugy cselekedjék, hogy tapsokat kapjon. Rassay Károly : Azt hittem, hogy a mozivesztegetőkről ir ! Rupert Rezső : Tapsokat kapott ! Csak arra az egyre nem voltam elkészülve, hogy bizonyos mértékig a ministerelnök ur ezek dacára igen kellemetlen beismeréseket tesz. Rupert Rezső : Nevezetesen, a t. Nemzetgyűlés méltóztatott tegnap itt nagy derültség közben Csizmadia Sándor képviselőtársunktól azt hallani, hogy azt sohasem fogjuk megtudni, hogy az Igazság kiadóhivatala honnan kapta a pénzt. Ezt irányadónak kellett tekintenem a mai napra, mert hiszen Csizmadia Sándor olyan közeli vonatkozásban áll a kormánnyal és különösen annak a sajtóosztályával, hogy az ő próféciáját csakugyan okom és jogom volt készpénznek venni. Rubinek Gyula : A mindenkori kormányokkal ! (Derültség balfelől.) Rupert Rezső : Kellemesen csalódtam, t. Nemzetgyűlés, bár azután igen nagy megdöbbenéssel vettem tudomásul azt, hogy csalódtam, mert ime, a t. ministerelnök ur előáll itt és azt mondja, hogy az Igazság-ra az ország pénzéből csakugyan egy milliót kiutaltak. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Nekem utóvégre egészen mindegy. Elég ez az egy millió korona is. Ez az egy millió korona olyan sok, hogy ebből is sok szegény nyomorultat, éhező keresztény gyereket lehetett volna igen hosszú időn keresztül táplálni ; ennek az egy millió koronának is igen sok helye lett volna, ahová fordítható lett volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon ! Zaj.) Nekem untig elég ez a beismerés, hogy az ország pénzéből elfecséreltek rá egy milliót, annak az országnak a pénzéből, amely nyomorultan, koldusán áll itt, amely nem birja az adóterheket és összerogy azok alatt és amelynek a közgazdasági élete is csőd előtt áll. (Zaj a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Ez csak egy tétel. Méltóztassanak most már elképzelni, hogy más helyekre, — amelyeknek az ereje egy kissé hasznosabb, szükségesebb is arra nézve, hogy a kormány mellett latba essenek — ebből a piciny kis országból, ennek a szegény kincstárából milyen rengeteg pénz folyhat ki. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy egy hazafias akciót akartak támogatni. (Egy hang jóbbfelől: Szép hazafias akciói) Megdöbbenéssel kellett azonban itt hallanunk, hogy ez a hazafias akció mi volt, miképen indult ; hogy ez a hazafias akció olyan égisz alatt indult, amely