Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-227
À Nemzetgyűlés 227. illése 1921. ém július hó 13-án, szerdán. 481 ur pénzügyi politikája a fogyasztási adóra baziroz, előállott az az eset, hogy épen az adójavaslatai az antiszociálisuk, mert a nagy családokat sújtják leginkább. Én mentesiteni kívánom a konvenciós cselédeket az adófizetés alól. A oonvenció fix fizetés, tehát épen olyan, mint a tisztviselő fizetése. Ha valaki konvenciót kap, az adó alá ne vonathassék, ép ngy, mint a tisztviselő fizetése. A konvenció nem tisztán arra kell, hogy az a cseléd azt megegye. Láttuk a háborúban is, hogy a konvenciókat elrekvirálták és megállapították a fejadagot. A konvenció arra is való, hogy az illető a felesleges menynyiséget eladja és árából például ruhacikkeket vásároljon családjának és magának. Igazságtalannak tartom tehát, hogy azt a szegény embert, aki konvenciót kap, ismételten sújtsuk adóval. Ugyancsak mentesiteni kívánom az őrlési adó alól azokat, akik mint ellátatlanok szerepelnek, és azokat, akik az aratásnál nem kerestek annyit, hogy a családjukat eltarthassák, végül a hadiözvegyeket, hadiárvákat és egyébként is ellátásra szorulókat. Mert micsoda igazságtalan dolog volna az, ha például az a szerencsétlen hadiözvegy keserves filléreiből megvesz egy métermázsa búzát, azt attól elvegyük és Budapesten egy sok ezer koronát kapó tábornok vagy főtisztviselő ellátására fordítsuk, mikor az a szerencsétlen ember vette meg a falun azt a búzát. Én tehát a következő határozati javaslatot terjesztem a t. Ház elé (olvassa): »A Nemzetgyűlés kimondja, hogy nem esik őrlési forgalmi adó alá a cselédek konvenciója, továbbá az aratás alkalmával az úgynevezett kepekereset, ha az illetőnek megélhetését biztosító magánvagyona nincs ; végül nem esnek őrlési forgalmi adó alá az egyébként is ellátásra szorulók által vásárolt gabonatermények.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Bottlik István foglalja el.) T. Nemzetgyűlés ! Sehol nem látok javaslatot arra, hogy milyen lesz a falu ellátása a jövőben, kap-e egyáltalában a falu ellátást, igen vagy nem, a falusi ellátatlanokat hogy kivánja ellátni ? Igaz ugyan, hogy ez nem tartozik szorosan a javaslathoz magához, azonban elvártuk volna, hogy a pénzügyminister ur legalább is az indokolásban foglalkozott volna ezzel a kérdéssel s bár egyébként ez a kérdés a földmivelésügyi minister alá tartozik is, de tiszta képet láttunk volna arra nézve, hogy ugy fogja-e ellátni a falut, mint eddig, amikor tudniillik a falusi embernek, ha járt 75 kiló fejadag liszt, kapott Tö-öt. Kérdem, igy akarják-e ellátni, vagy megint el akarják szállítani a vámőrlő malmokból a búzát, hogy ahelyett, hogy az ellátatlanokat biztosítanák, a Komáromból és Győrből elszállított búzát Miskolcon osszák ki, mert eddig az volt a rendszer, hogy elszállították a búzát például Budapestre és innen szórták szerte-széjjel, szóval megdrágították az ellátást. 61 a törvénybe , belemélyedünk, azt látjuk, hogy maga az egész törvény antiszociális. Tehát maga a törvény antiszociális annak dacára, hogy a cél a szociális szempont volt. A tisztviselők körébsn erős mozgalom indult meg aziránt, hogy — amint éveken keresztül kérték — búzában vásárolhassák meg azt a mennyiséget, amely fejkvóta szerint nekik jár, mozgalom indult meg olyan irányban, hogy amit az állam az ő kedvezményes ellátásukra szánt, azt adja ki pénzben. Én ezt helyesnek tartanám, mert ha most már szabadforgalomban bevásárolhatja a búzáját, elsősorban nem lesz kitéve annak, hogy korpát egyék, másodsorban a bevásárolt búzából tisztességes lisztet őröltethet magának, és harmadosrban — ami a fő — az állam jár majd jól, mert sok százmilliót meg tud takarítani az adminisztráción. Amint a t. Nemzetgyűlés tudja, az elosztási adminisztráció egy rettenetes apparátusa az államnak, az rettenetes sok pénzbe, sok százmillióba kerülő apparátus, amelyet az állam megtakaríthatna, ha megadná a tisztviselőknek azt, amit kérnek, hogy kapják meg a kedvezményt, amit az állam fejkvóta szerint a tisztviselőkre ugy is kiszámít, s amely, azt mondják, családtagonkin t 380 koronát tesz ki havonként, pénzben, és a tisztviselő maga bevásárolja a búzát. Azt hiszem, túl vagyunk már azon, ahol voltunk, amikor behoztuk a természetbeni ellátást, hogy a tisztviselő elköltené a pénzt és nem vásárolna búzát. Ezen túl vagyunk már, mert azt a tisztviselőt a korpaevésnél annyira megtanította az élet, hogy igyekezni fog mindenki búzát beszerezni, hogy tisztességes kenyeret ehessen és hogy ne kelljen ahhoz folyamodnia, hogy ami lisztet, kukacot összehalmoztak, abból próbáljon kenyeret sütni, ami alig lehetséges. Arról szeretnék pár szót szólni, hogy miért antiszociális ez a törvényjavaslat. A minister ur ismételten hangoztatta nyilt színen, hogy az adózásnál mentesíteni kell azokat, akiknek sok gyermekük van, módot kell nyújtani ahhoz, hogy a gyermeknevelésnél a családapa keresete elég legyen, hogy a gyermeknevelést elő kell segíteni, hogy a jövő magyar nemzedéket minél jobban fejleszteni kell. Ezen szép programm után a pénzügy minister ur jön evvel a javaslattal, amely annál jobban sújtja adóval a polgárokat, minél nagyobb a családja az illetőnek. Ez ellenkezik a szociális felfogással, mert hiszen ez a törvényjavaslat az őrlés adónál a nagy családot sújtja leginkább. Lehet valakinek milliókat érő vagyona, de annyi kenyeret sem eszik, mint az a szegény ember, mert a gazdag embernél kevesebb kenyér fogy el, mint a szegény embernél, akinél reggel, délben és este kenyér az étel. Valami módot kellett volna találnia a minister urnák arra, hogy a nagycsaládu családapákat mentesítse az őrlési adótól. Szerettük volna látni azt a szociális érzést, amelyet a minister urnái annyiszor tapasztalunk, ennél a javaslatnál is. Természetesen, fogyasztási adóknál ez nehéz dolog. De épsn azért, mivel a pénzügyminister NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XI. KÖTET.
