Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-227

'A Nemzetgyűlés 227. ülése 19k a penzügyminister ur kéri az összegeket, a nemzet ,nem tudja előteremteni. Ez a vagyonváltságra vo­natkozott. Én akkor közbeszóltam, hogy ezt nem is fogjuk megszavazni. Később azután folytató­dott a dolog, amikor a penzügyminister ur két izben is felajánlotta, hogy én vállaljam a pénzügy­ministeri tárcát Magyarországon. Huszár Károly : Csak vice volt ! Kerekes Mihály: Tudom, hogy ez csak vicc volt, nem is veszem komolyan, légy nyugodt ! (Derültség.) Tiltakoznom kell az ellen, hogy olyan szinben állítsák be azt a pártot, amelyhez én tartozom, mintha nem akarna adót megszavazni, nem akarna a Nemzetgyűlésen az egyenlő elosztás arányában adó javaslatokat megszavazni és a penzügyminis­ter urnák rendelkezésére bocsátani azt az összeget, amely az államháztartás fen tartására szükséges. T. penzügyminister ur, mi igenis megszavazzuk azt á mennyiséget, amelyre ugy látjuk, hogy szük­ség van s azt a mennyiséget, amelyet törvény­hozói becsületünk enged, rendelkezésére bocsátjuk ; de mikor azt látjuk a penzügyminister ur politiká­jában, hogy az tisztán azon az igazságtalanságon alapul, hogy csak a fogyasztási adók egész halma­zatát hozza a Nemzetgyűlés elé megszavazás vé­gett, mi ezt a fogyasztási adórendszert igazság­talannak tartjuk és ha kritikát gyakorolunk, tesszük ezt azért, mert tudatában vagyunk annak, hogy a fogyasztási adót igen nagy százalékban mindig az alsóbb néprétegek viselik. Amikor tehát mi a fogyasztási adónál kritikát gyakorolunk és igyekszünk áttolni azt a terhet, amelyet a nép millióinak vállára akarnak rakni, igazságos alapra, a jövedelmi adó alapjára, akkor azt hiszem, ez nem azt mutatja, hogy mi mindenáron csak kri­tikát akarunk gyakorohii, hanem azt mutatja, hogy következetes politikát követünk, amellyel Magyarországon az adózási rendszert igazságos alapra akarjuk terelni és igazságos alapra kell is hogy fektessük a jövőben. Ami azt illeti, hogy én penzügyminister le­gyek, ez természetesen csak vicc, mert hiszen nem is lehet más. Én mindig azt hirdettem és hir­detem ma is, hogy mindenkit oda, ahhoz a fel­adathoz kell állitani, amihez ért. Én nem lehetnék penzügyminister, mert sohasem foglalkoztam pénz­ügyi kérdésekkel. Azok az emberek hivatottak pénzügyministerek lenni az országban, akik egész életükön keresztül pénzügyi kérdésekkel foglal­koztak. Egy tényt azonban leszögezek, még pedig azt, hogy ahová a sors állitott engem, abban a munkakörben sohasem voltam az utolsó. (Helyes­lés halfelől.) Mi pártunkkal együtt bámuljuk a penzügy­minister urnák azt az erős hitét, amellyel követ­kezetesen megy pénzügyi politikájának megvaló­sítása utján, örülünk annak, hogy olyan határozott utón megy és meg van győződve pénzügyi politi­kájának végső győzelméről; de ne vegye rossz néven a penzügyminister ur, ha mi, különösen én, teljes meggyőződéssel hiszem, hogy az a sorozat, '. évi július hó iB-án, szerdán. 479 amely most megy akár a vagyonváltság szem­pontjából, akár az őrlési adó szempontjából, egy­általán az adók szempontjából, végeredményben Magyarországot romlásba fogja dönteni, még pedig azért, mert az adófizető alany fizetésképtelen lesz. Ez a mi meggyőződésünk s az én meggyőző­désem is. Épen. olyan erős hittel hiszem ezt, mint ami­lyen erős hittel hiszi a penzügyminister ur az ő politikájának végső diadalát, tehát ne méltóztas­sék rossz néven venni, ha akkor, amikor a kritikát gyakoroljuk, erős hittel hisszük, mert meg vagyunk győződve róla, hogy amikor a kormánynak gazda­sági politikája egyáltalán nem mutatja azt az irányt, amely az országban a jövedelmeket fo­kozná, a gazdasági politikája semmi más, mint kis verklizés, az a 300 milliós épités sem fogja fellendíteni Magyarországon az építőipart, mert ehhez 3 milliárd sem elég, amikor látjuk, hogy Magyarországon nagy károkat okoznak a vizek, látjuk, hogy az emberek tizezrei kenyér nélkül lesznek a télen, s már most is kenyér nélkül vannak, akkor a kormány politikájából az is kitűnik, hogy egyáltalán nem akarja a munkát meginditani. Ernst Sándor : Miből ? Ahhoz pénz kell ! Huszár Károly : Ahhoz adó kell ! Kerekes Mihály : Ehhez szivesen adjuk a vagyonváltságot, nem vagyunk azonban hajlan­dók vagy on váltságot adni annak a pénzügyi po­litikának vagy annak a gazdasági politikának, ame­lyet a kormány ez idő szerint folytat. Ernst Sándor : Nincs pénze ! Kerekes Mihály: Épen az előbb fejtegettem, Ernst t. képviselőtársam bizonyára nem figyelt ide, mert akkor megértette volna, hogy épen arról beszéltem, hogy a kormánynak gazdasági politi­kája rossz, s azért, mert tavaly rossz üzleteket csinált, Magyarországon nem teszi lehetővé . . . Gaal Gaszton : A Futura csinált rossz üzletet ! Kerekes Mihály :... hogy kialakuljon egy egészséges, olcsó irányzat. Azért, mert a kormány tavaly rossz vásárt csinált a benzinnel, nem kell ráerőszakolni a népre, hogy feltétlenül vegye meg 36 vagy 40 K-ás árban. Gaal Gaszton : Tizért megkapja ! És a Futura babüzletei. Kerekes Mihály : Igen, ott van a Futura bab­üzlete. Mikor nyilatkozatokat hallunk ministerek­től és azoknak ellenkezője válik be, akkor nem kell-e megdőlni bennünk a hitnek és nem kell-e azt hinnünk, hogy a kormány nincs tudatában annak, ami az országban történik, ami az ország­ban van ? Tudjuk nagyon jó , ma beszéd tárgya is volt az, hallottuk a volt közélelmezésügyi mi­nister úrtól itt kijenlenteni az ország szine előtt, hogy nincs Magyarországon csak három hétre való liszt, tehát amerikai búzát kell vásárolni. Látjuk, hogy igazán jó haszonnal eladták ezt az amerikai búzát, azonban van kalács, zsemlye és minden a piacon. Ha tehát nyilatkozatokat hallunk minis­terektől és kétségbeesve látjuk, hogy az ország lakossága éhhalálnak néz elébe és ezzel szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom