Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-227

•i76 A Nemzetgyűlés 227. ülése 1921. évi július hó 13-án, szerdán. Temesváry Imre :... és a legkisebb áldozattól is visszariadnak, amint arról van szó, bogy a gazdaközönség rég óhajtott vágyát, a szabadforgalmat az őrlés terén is megvalósíthassák. Amidőn az igen t. pénzügyminister ur expozéját elmondotta, kijelentette; hogy ő a szabadforgalom álláspontján áll és mindent el fog követni, hogy a szabadforgalmat a mezőgazdasági termények terén is megvalósítsa. (Mozgás.) Forgách Miklós : Csakhogy kötve van ! Temesváry Imre: Mi mindannyian teljes tudatában voltunk annak, hogyha a szabadforgalmat a mezőgazdasági termények terén be is hozzák, akkor is kell bizonyos átmeneti időre az ellátatlanok egy kategóriájáról gondoskodni és tudtuk, hogy ebből az áldozatból a mezőgazdáknak továbbra is ki kell venni a részüket. A mezőgazdasággal foglalkozó népréteg nem is zárkózik el ettől, mert tudja, hogy akár rekvirálással, akár forgalmi adóval, hozzá kell járulnia ehhez a költséghez, azonban azzal is tisztában voltunk, hogy a mezőgazdasági termények szabaddátételével a malomipar fel fog lendülni. Ezért joggal követelhettük azt, hogy a malomiparosok is vállalják át a közélelmezés terheinek bizonyos részét. Talán egy hónapja lehet annak, hogy az igen t. pénzügyminister ur ankétra hivta össze az ország malom érdekeltségeinek képviselőit és tárgyalt velük arról, hogy a közellátás céljaira szüksége volna az országnak körülbelül 1,500.000 métermázsa gabonára és kérte a malomérdekeltség képviselőit, hogy ezt a másfélmillió métermázsa gabonamennyiséget 600 koronás átlagár mellett szolgáltassák be az államnak. Gaal Gaszton : Ez 900 koronát jelent. A 15 kg.-ból 5 kg.-ot ingyen kap a malom. Temesváry Imre : Én résztvettem ezen az értekezleten és felháborodással kellett megállapítanom, hogy a nagytőkét reprezentáló malomvállalatok képviselői a legnagyobb raffináltsággal igyekeztek a pénzügyministert rábirni arra, illetve meggyőzni arról, hogy ez a követelése tarthatatlan és hogy az ezer és ezer milliót képviselő nagy malomipart teljesen tönkretenné az, ha most ebben az évben a szabadforgalom melletti busás hasznukból egy bizonyos kis összeget nekik is le kellene adniok a közélelmezés céljaira. De szerencsére a pénzügyminister ur nem olyan könnyen meggyőzhető ember és nem igen ült fel e nagytőkét képviselő érdekeltség kívánalmainak és siralmainak. Már majdnem ugy állott a dolog, hogy megfeneklik az egész tárgyalás, midőn végre a vidéki vámőrlő malmok képviseletében Mattá Árpád kijelentette a pénzügyminister urnák, hogy a vám őrléssel foglalkozó, tehát kisebb tőkét képviselő malomvállalatok hajlandók elvállalni az 1,500.000 métermázsa gabonamennyiségből 1,200.000 métermázsát és kötelezik magukat, hogy ezt 600 koronás árban beszolgáltatják közélelmezés céljaira az államkincstárnak. így tehát tulajdonképen a nagytőkét képviselő budapesti és vidéki kereskedelmi malomvállalatokra nem jutna több, mint 300.000 métermázsa gabona. Meg kell állapítani, t. Nemzetgyűlés, hogy a vám őrléssel foglalkozó kisebb vidéki malomvállalatok óriási kötelezettséget vállaltak ezáltal magukra, mert ha figyelembe vesszük azt, hogy mit jelent az 1,200.000 métermázsa vámgabona : azt jelenti, hogy nekik 8 millió métermázsa gabonát kell felőrölniök, hogy ezt az 1,200.000 m étermázsát beszolgáltathassák. Már pedig tudjuk azt, hogy a vámőrléssel foglalkozó malomvállalatok a szabadforgalom helyreállitásával mindenesetre sokkal kisebb mennyiségű gabonát fognak felőrölni, mint őröltek a kötött forgalom mellett, mert hiszen világos dolog, hogy az az egyén, aki a szabadforgalom idején a lisztesboltban szerezte be magának a lisztszükségletét, a kötött forgalom idején kénytelen volt szemesgabonát bevásárolni, elvitte a vám őrlő malomba és ott őröltette meg, ha azonban a szabadforgalom visszatér, ezek az egyének ismét csak a lisztesboltba fognak menni lisztjüket megvásárolni és igy a vám őrlő malmok őrlési tevékenysége feltétlenül kisebbedni fog, de ugyanilyen arányban fog fokozódni a kereskedelmi malmok őrlési tevékenysége. Ennek ellenére a vámmalmosok, tehát a vidéki, kisebb tőkével rendelkező m alom csoportok elvállalták ezt az óriási áldozatot és pedig azért, mert meg akartak szabadulni attól a rendkívüli sok zaklatásstól, amelyeknek ki voltak téve a m alom ellen őrök részéről, valamint megakarták kímélni a gazdaközönséget is attól, hogy az őrlési tanusitvány kötelezettsége továbbra is fennáljjon. Mármost legyen szabad m egvilágitanom, hogy hogyan áll a helyzet a kereskedelmi őrléssel foglalkozó malmokra nézve. A kereskedelmi őrléssel foglalkozó malmok a nálam levő 1917. évi kimutatásaik szerint évenkint 30 millió métermázsa gabonát őröltek meg, egész nagy Magyarország teréletét számítva. Ezt a mennyiséget én túlsóknak tartom, mert valószínű, hogy a kereskedelmi malmok azért mutattak ki a háborús idő alatt ilyen nagy őrlési képességet, mert azt remélték, hogy ilymódon a Haditermény Bészvénytársaságtól nagyobb őrlési kontingenst kapnak. Ehhez járult még talán az, hogy egyszerű őrlést végeztek a háború alatt és ez is fokozhatta őrlési tevékenységüket. Ezt a körülményt figyelembevéve, leszámítok a 30 millió métermázsa őrlési képességből 6 millió métermázsát, marad az egész Nagy-Magyarország területére 24 millió métermázsa, mint az az őrlési tevékenység, amelyet a vidéki és budapesti kereskedelmi őrléssel foglalkozó malmok végeznek. Ebből a budapesti nagy malmokra 8 millió, a vidéki malmokra 16 millió métermázsa esik, de ez utóbbiból még vonjunk le 2 millió métermázsa őrlési képességet azért, mert ezeknek egy része már mint vámőrlő malom is folytat őrlést és igy résztvesz az 1,200.000 métermázsa kontingensében is. Marad tehát a vidéki kereskedelmi malmokra tulajdonképen 14 millió métermázsa. Már most, ha figyelembe vesszük, hcgy'a megszállott országrészeken mennyi malom maradt el, ennek a felét vehetjük.