Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-226
472 A Nemzetgyűlés 226. ülése 1. évi, Julius hó 12-én, kedden. hogy a kormány a maga részéről készségesen hozzájárul egy olyan lépéshez, amelyet a parlament és a magyar társadalom tenne abban az irányban, hogy hadifoglyaink visszakerüljenek, illetve ahhoz, hogy Európa közvéleményéhez forduljunk abban a tekintetben, hogy ők is vessék latba teljes tekintélyüket és erejüket, hogy Oroszországból hadifogoly véreinket vissza kaphassuk. Készséggel járulok hozzá tehát ezúttal is, hogy ez az ügy a parlament előtt újból megtárgyaltassék. (Helyeslés.) Hozzájárulok ahhoz, amit a t. képviselő ur elsősorban kérdezett tőlem, hogy ez a kiáltvány a magyar parlamentből a külföldi parlamentekhez intéztessék, Hozzájárultam ahhoz is, hogy ebben a tárgyban ma délután a pártközi konferencia megtartassék, melynek rendjén be fogunk számolni azokról a hivatalos lépésekről, amelyeket a kormány ez ügyben eddig tett ; be fogunk számolni a hadifogolyügy jelenlegi álásáról. Hiszszük és bízunk benne, hogy a magyar parlament ezen szavának meglesz az a súlya a külföldön, hogy végre a humanizmus, az emberszeretet érzése megmozdul a többi népekben is és ezt a nagy és nehéz kérdést, mely annyi magyar szivet mozgat, végre eleminálni fogjuic az ezentúl megoldandó problémád sorából. Én tehát hozzá járuloK ahhoz is, és kérem a mélyen t. elnökséget, méltóztassék ugy intézkedni, hogy most adott válaszom a csujrörtöJd ülés napirendjére kitűzéssel. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök : Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a ministerelnök urnák Huszár Károly képviselő ur interpellációjára adott válasza a csütörtöki ülés napirendjére kitüzessék, igen, vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor a holnapi ülés végén ily értelmű napirendi indítványt fogok tenni. Következik Csernus Mihály képviselő ur sürgős interpellációja. Csernus Mihály: T. Nemzetgyűlés! Bizonyos szociális és altruista gondolat vezethette politikusainkat akkor, midőn az elmúlt időkben a magántulajdon némi sérelmével az altruizmusra legjobban rászoruló társadalmi osztályok megélhetését elősegitették. Már akkor kifejezést adtam itt a Nemzetgyűlésen annak, hogy ebben bizonyos egyoldalúságot látok, nevezetesen azért, mert egyetlenegy társadalmi osztályra, a gazdaosztályra oly súlyos terhet róttak, mely terhet más, gazdaságilag talán erősebb osztályok, igy a kereskedői osztály nem érzett. Megtörtént igy az az eset, hogy a Nagy Jánosoknak több ezer munkását épen a gazdatársadalom terhére látták el a mindennapi kenyérrel. (Ugy van ! jobbfelől.) Ëpen ezért helyesnek tartottam a tavasszal megindult ama mozgalmat, hogy a szabadforgalom behozatalával ugyan, de mégis csak azokat részesítse az állam kedvezményes ellátásban, akik arra tényleg valójában rászorultak. A múlt hónap folyamán kiadott közellátási rendelet azonban e tekintetben megint nagy hiányokat, nagy gyengeséget árult el. Amidlőn ugyanis az állam kedvezményes ellátáskormányok az emberiségnek ezt a szégyenét, a világnak ezt a botrányát ! Adjátok vissza 60.000 rab magyarnak szabadságát !« 2. Hajlandó-e a ministerelnök ur a hadifogolyügy megtárgyalása céljából az interpellációra adandó válaszát a következő ülés napirendjére kitüzetni, hogy ahhoz minden képviselő hozzászólhasson ?« Ehhez csak azt kivánom még hozzáfűzni, hogy a nyilvános megtárgyalás előkészítésére a ministerelnök ur és a házelnök ur ma délután 5 órára párt közi konferenciát hivtak össze. Azon részletesen meg óhajtjuk tárgyalni a dolgokat és azután fel akarjuk használni a világon létező öszszes nagy organizációkat, szervezeteket, erkölcsi tekintélyeket ugy, hogy mindegyik magyarországi hasonló szervezet keresse meg az összeköttetését a külföldi szervezetekkel és azok segítségével siessen foglyaink támogatására. Ugy kontempláljuk a dolgot, hogy a parlament forduljon a parlamentekhez, a képviselők forduljanak az egész világon levő külföldi képviselő ismerőseikhez, kérjék fel őket a felszólalásra. Zsebemben van már Londonból a levél, hogy ott ez meg fog történni ; biztos vagyok benne, hogy a többi országokban is hasonlóképen járnak el. Az ujságiró egyesületek forduljanak a világ ujságiró egyesületeihez, hogy ez a kiáltvány a világ összes lapjaiban leközöltessék és annak leközlésén túl is állandóan napirenden tartsák ezt a kérdést . . . (Egy hang a jobboldalon : Most mutassák meg a szabadkőművesek emberszeretetüket !) Azok is tegyék meg kötelességüket ; mindenki tegye meg kötelességét kivétel nélkül. Az orvosszövetség forduljon az orvosokhoz, az egyetemek az egyetemekhez, a tudományos társulatok a tudósokhoz, a mezőgazdák a mezőgazdákhoz, ; a munkások a munkásokhoz, a szakszervezetek a szakszervezetekhez, a nőegyesületek a nőegyesületekhez, a felekezetek a felekezetekhez. Mi katholikusok igénybe fogjuk venni újból a szent atya hathatós közbenjárást, aki a hadifogolyügyben eddig is sokat megtett. Hisszük, hogy ennek megis lesz az eredménye. A protestáns egyházak s a világ többi felekezetei is hisszük, hogy mind meg fogják tenni a magukét. Meggyőződésem, hogy egy ilyen nagy megmozdulás eredmény nélkül nem maradhat. A magyar kormány mindent megtesz és meg fog tenni, ami az ország érdekeivel összeegyeztethető. Semmi akadálya sincs már annak, hogy ez a 60.000 ember visszakapja a szabadságát. Isten és emberek előtt ezek után a felelősséget át kell hárítanunk másokra. Kérem a ministerelnök urat, szíveskedjék ezen kiáltvány kibocsátásához hozzájárulni, az elnök urat pedig, hogy a csütörtöki ülésen megengedni szíveskedjék, hogy a parlament minden tagja hozzászólhasson ehhez a dologhoz. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! T. képviselőtársamnak már a múltkori interpellációjára adott válaszomban kijelentettem,