Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-208

40 A Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. évi június hó 14-én, hedden, és bizalmat a maga fajának ereje és életrevalósága iránt (Ugy van ! halfelöl.) és megingassa a bizalmat a magyar faji erők irányában haladó vezérek rátermettsége, puritánsága, munkássága és megközelithetlensége iránt. Nem akarok itt rámutatni azokra, t. Nemzetgyűlés, akik állandóan a keresztényi szeretet emlegetésével vágják fejbe az aléltságából feltápászkodni igyekvő magyart, de ugyanakkor elfeledik ellenségeinket, akik késüket állandóan a torkunkon tartják, szintén figyelmeztetni a keresztény szeretet követelményeire. (Ugy van! jobbfelöl.) Azoknak, akik állandóan a keresztényi szeretetre hivatkoznak velünk szemben, azt mondom, hogy ha ők azt hiszik, hogy a keresztényi szeretet azt jelenti, hogy guzsbakötött kézzel vagyunk kénytelenek végignézni hazánk feldarabolását, magyar fajunk kiszipolyozását, szolgasorsba döntését; ha azt hiszik, hogy a keresztényi szeretet azt jelenti, hogy ellenségeinket, akik késüket a torkunkon tartják, kenyérrel vagyunk kötelesek visszadobálni : azokat arra figyelmeztetem, hogy Krisztus is korbáccsal verte ki a kufárokat a templomból ( ügy van ! jobbfelöl.) és keresztényi szeretet ide, keresztényi szeretet oda, a magyar faj haláltusáját ölhetett kézzel nézni nem vagyunk hajlandók. (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Nem akarok kitérni, t. Nemzetgyűlés, arra, hogy mi lesz annak a'hatása a jövő magyar nemzedékek fejlődésére, nemzeti céljaink elérésére, nemzeti integritásunk visszaszerzésére, hogy ha sikerre vezetnek azok az irányzatok és azok a törekvések, akik állandóan a keresztényi szeretet hangsúlyozásával bizonyos beteges, álhumánus és szentimentális jelszavak hánytorgatásával ebben az országban a gyávaságnak akarnak iskolát csinálni. Aki egy kis kardvágástól, karcolástól is retteg, hogyan bizzuk arra egy határmenti szoros védelmét, hogyan bizzuk arra gyermekeink és asszonyaink biztonságát és hogyan szálljunk abba a táborba, ha prédára leső szomszédaink e kis ország szétosztására is elinditják rabló hadaikat. Ma mikor a jövő nemzedék művelésénél is acélos, férfias bátorság, a semmitől vissza nem riadó önzetlen áldozatkészség a legfontosabb. Ezt a kérdést asszonyi és papi szemüvegen nézni nem szabad. (Derültség ) Mert mindig a területi integritásról szónokolni, örökösen ökleinket rázni ellenségeink felé, ugyanakkor pedig a puhaságnak, férfiatlanságnak, a szószátyárságra való hajlandóságnak vetni meg ágyát és egyengetni útját, ez sem nem okos, sem nem céltudatos társadalmi politika hanem ez az útja a leromlásnak, szétesésnek és a szolgaságnak. Nem akarok rámutatni, t. Nemzetgyűlés, hogy milyen rettenetes romboló hatása van ministeri székből irt protekciós levélnek, galiciai zsidók érdekében a független magyar bíróság befolyásolásának. (Mozgás.) Egyetlen egy ilyen levél nagyobb pusztítást okoz sorainkban száz ellenséges gránátnál, mert hátulról, orvul jön és alkalmas arra, hogy ezer meg ezer magyar lélekben ölje ki a bizalmat és hitet, és alkalmas arra, hogy megölje bennünk a fajunknak felkinált energiát és a közért való küzdelem készségét akkor, amikor ez amúgy is annyi áldozattal jár. Mondom, nem akarok mindezekkel bővebben foglalkozni és áttérek interpellációm tulajdonképeni tárgyára, (Halljuh ! Halljuk !) s a demokrácia és jogegyenlőség szempontjából óhajtom megvilágítani a magyarság mai helyzetét. (Halljuk! Halljuk !) Igen t. Nemzetgyűlés ! A napokban egy borzalmas gyilkosság áldozatát fogták ki az egyik fővárosi tóból, Külön találták meg a megcsonkított testet : külön csomagolásokban a végtagokat és külön az áldozat fejét. Bármilyen borzalmas ez a gyilkosság, mégis, ugye, nem került ide a Nemzetgyűlés elé és nem kötötte le a maga számára a Nemzetgyűlés külön érdeklődését, megakasztva a Nemzetgyűlést törvényalkotó munkájában? Megmondom, hogy miért. Azért, mert az áldozat, ugy látszik, csak magyar volt és nem hivták Landau Adolfnak, sem Grünbaum Jakabnak, sem más ilyen hangzatos neve nem volt ; mert különben idekerült volna az esete megfelelő szcenikai rendezés kíséretében. (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Rupert Rezső : Nem volt szükség beavatkozásra, teljesítette a rendőrség a kötelességót. Dánér Béla: T. Nemzetgyűlés! Ez nálunk a demokráciának és a jogegyenlőségnek a képe. (Ugy van !) Mert ma még mindig ott tartunk Magyarországon, hogy vannak elsőrendű és másodrendű honpolgárok. (Ugy van!) Az elsőrendű honpolgároknak áll a világ, elérhetnek ebben az országban mindent, a báróságoktól kezdve a kiviteli engedélyeken keresztül egészen addig, hogy ha egyetlen hajuk szála meggörbül, nem elég az, hogy esetükkel a független magyar büntetőbíróság foglalkozik, ez nem elég: velük a magyar Nemzetgyűlésnek külön kell foglalkoznia, megelőzve lehetőleg a nyomozást és a vizsgálat lefolyását. Igen t. Nemzetgyűlés ! Egyik kerületemberi községben egy izben nagy korcsmai verekedés zajlott le, amely az egész község nyugalmát felrázta. A támadók szervezetten vonultak a helyszínre és alaposan helybenhagytak hét (7) magyart. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik közülök belehalt sebeibe, a többi is súlyos sebekkel volt alaposan ellátva. A büntetőbíróság lefolytatta az eljárást és a bűnösök elvették büntetésüket. Utánanéztem az országgyűlési naplóban, de sehol sem találtam nyomát annak, hogy ez az eset idekerült volna a törvényhozó testület elé, foglalkoztatva és megakasztva azt törvényalkotó munkájában, és nem szólt bele a Nemzetgyűlés, illetve az Országgyűlés a kérdésbe, megelőzve a büntetőbiróságot. (Halljuk ! Halljuk !) Történt nemrégen, hogy a Lipót-körut egyik kávéházában nagy csetepaté folyt le.