Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-226
À Nemzetgyűlés 226. ülése 1921 évi július hő 12-én, kedd.cn . &9 En jobban szerettem volna, ha a kereskedelemügyi minister ur nem ilyen felhatalmazást kért volna a Nemzetgyűléstől és ha nem lett volna szüksége arra, hogy rendelettel szabályozza az üzleti zárórát, hanem magát a törvényjavaslatot hozta volna mindjárt ide. Azt, amit a rendeletbe kivan lefektetni, fektette volna le a törvényjavaslatba, még pedig azért, mert attól tartok, hogy a mai körülmények között a kormányok változnak és azt a rendeletet, amieket az egyik minister kiad, a másik könnyen visszavonhatja ; már pedig sokkal jobb volna, ha ez törvényes alapon volna biztositva és igy nem kellene az alkalmazottaknak attól tartamok, hogy a ma kapott kedvezményt holnap a másik minister egy másik rendelettel visszavonja. Nagyon helyes, hogy a kereskedelemügyi minister ur nem élt a kivételes hatalommal és nem rendeletekkel szabályozta ezt az ügyet a Nemzetgyűlés nélkül, hanem a törvényhozás elé hozta. Azonban szerettem volna, ha magát a törvényjavaslatot hozta volna a Nemzetgyűlés elé, és nem felhatalmazást kért volna, ha a záróraszabályozást, az üzleti alkalmazás és munkaviszony szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot terjesztette volna a Nemzetgyűlés elé. Azonban tekintettel arra, hogy teljes bizalommal viseltetem a kereskedelemügyi minister úrral szemben, meg vagyok győződve, hogy ő a rendeletben ugyan azokat a szociális szempontokat, amelyeket egyébként a törvénybe fektetett volna le, érvényre fogja juttatni. Csak arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy a rendeletben ne adjon kevesebbet, mint amennyit a munkaadók és alkalmazottak közös megállapodása alapján adhat. Ne legyen a kereskedelemügyi minister ur szűkkeblű ezen a téren és ne adjon kevesebbet, mint amennyit a főnökök hajlandóknak mutatkoztak az alkalmazottakkal szemben megadni. Ha a kereskedelemügyi minister ur ugy akarná szabályozni a zárórát, hogy egyelőre, mint értesültem, az élelmiszerüzletekét nyolc órában, egyéb üzletekét hét órában állapitaná meg . . . Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Nem ! Szabó József (budapesti) ; ... ez a kereskedelmi alkalmazottak közt nagy elégedetlenséget szülne, mert ők azt remélik, hogy a kereskedelemügyi minister ur a jelen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után mindjárt egy rendelkezést fog kiadni az üzletek zárásának kötelezővé tételéről, még pedig az élelmiszerüzleteknél hétórai, az egyéb üzleteknél hatórai zárórával. Ha ezt a kereskedelemügyi minister ur valóban igy tervezi, annak én végtelen.ül örülök és ez szerintem a kereskedelmi alkalmazottaknál megnyugvásra fog szolgálni. T, Nemzetgyűlés ! Kívánatos, hogy ez a rendezés szabályozza az üzletnyitást is, és én nagyon szeretném, ha a kereskedelemügyi minister ur az üzletnyitást hét óra előtt nem engedné meg. Az üzletek tehát nyitva lehetnének reggel héttől, az esti hétórai, illetve hatórai záróráig. A záróraszabályozásnál nagyon szükségesnek találnám, ha a kereskedelemügyi minister ur egyben gondoskodnék arról is, hogy az alkalmazottaknak az étkezési ideje is biztositva legyen, hogy annak az alkalmazottnak, aki reggel héttől este hétig, tehát 12 óráig egyhuzamban dolgozik az üzletben, kötelezőleg mód adassék arra, hogy az étkezésre szánt ideje meglegyen. Ugyancsak kivánatos volna, hogy a rendezés ismételten hangsúlyozná és kényszerítő eszközökkel biztosítaná az alkalmazottaknak a vasárnapi munkaszünetet, mert ezen a téren nagy visszásságok vannak. A vásárlóközönség minden ilyen rendezést bizalmatlanul fogad. Idegenkedést tanúsít az ilyennel szemben, de egészen bizonyos, hogy idővel megszokj gyakorlatban ép ugy ki fogja elégíteni az ő igényét, mintha a hosszú záróráknál és vasárnapi üzletnyit vatartásán ál elégíthette volna ki vásárlási igényeit. Emlékezem, volt idő, amikor el sem tudtuk képzelni, hogy vasárnap ne lehessen fodrászhoz menni és megborotválkozni, s mégis megszoktuk, hogy a fodrászipari alkalmazottaknak vasárnap mur kaszünetük legyen. Megszoktuk, hogy efféle igényeinket szombaton vagy hétfőn elégítsük ki. A vasárnapi murkaszünetrél nálunk nemcsak a külföldi államokkal szemben, de még a magyar nemzet múltjával szemben is határozott visszafejlődés mutatkozik. Nagyon messze lehetne" visszamenni. Ha lapozgatunk a históriában, azt találjuk, hogy már Mózes halállal büntette azokat, akik a vasárnapi munkaszünetet megszegték. Szent István törvénye második kötetének 7. fejezetében szigorú szabályokkal kényszeríti az embereket a vasárnapi munkaszünet megtartására. Azt mondja a törvény, hogy a pap azt az ispánt vagy más keresztény embert, akit vasárnap munkánál talál, űzze el. Az 1. § azt mondja, hogyha ökörrel végezte ezt a munkát, az ökör koboztassék el tőle és a vár népe közt osztassék szét. Ha az illető munkáját lóval végezte, akkor a lovat vegyék el tőle és ugyancsak arra a sorsra jusson, amint az előbbi paragrafus említi. Ha az illető akarja, ökörrel felcserélheti a lovat. Továbbá azt mondja ennek a törvénynek 3. §-a, hogy aki vasárnap más szerszámmal dolgozik, a szerszám tőle elveendő, ruhájától megfosztandó és ha akarja, a ruháját bőrével visszaválthatja. Jellemző, hogy régen, ezer évre visszemenően milyen szigorúan szabályozták már a vasárnapi munkaszünetet. Igaz, hogy akkor inkább keresztény szempontok vezették a törvényhozókat és a szociális szempontok nem érvényesültek annyira, de az én felfogásom az, hogy magában a kereszténységben mindig benne van a szociális szempont is, és ha egyszer tényleg kereszténységet akarunk teremteni az egész vonalon, a gyakorlati életben, akkor egyben igazi szocializmust is követünk és igazi szociális életet is teremtettünk. A mi törvényeink ebben a kérdésben nagyon enyhék. Egyszerűen csak kihágásnak minősitik, 58*
