Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-225

438 A Nemzetgyűlés 225. ülése 1921. évi július hó 11-én, hétfőn. hogy egyszerre körülbelül ugyanaz az összeg fog Budapestre, mint a vidékre fordittatni. Azután a fenmaradó 210 millió koronára nézve pedig megjegyeztem, hogy ebből az összegből Budapesten és a vidéken főképen kétszobás bérházakat akarunk építeni. Szóval, én ebben a tekintetben tájékoztattam a Házat, és a felszólalásom után kizártnak kell tekinteni azt, hogy ezt a háromszáz milliót kizárólag a fővárosban létesítendő házakra akarnám fordítani. Említtetett a felszólalások során az is, hogy a gyárakat kell kötelezni arra, hogy munkáslakásokat építsenek. Hát, igen t. Nemzetgyűlés, ez mindazokban az esetekben, amikor a gyárakat lehetett kötelezni arra, hogy munkáslakásokról gondoskodjanak, meg is történt. Amikor az újonnan létesített gyárak valami kedvezményt kaptak az államtól, mindakkor kiköttetett velük szemben, hogy munkáslakásokról tartoznak gondoskodni, és a kötelezettségnek a gyárak eleget is tettek. A jövőben is igy fogunk eljárni, és én a magam részéről nem fogom elmulasztani egyetlenegy esetben sem, hogy amikor akár közvetett, akár közvetlen támogatást kapnak az iparvállalatok, akkor őket e támogatás ellenében elsősorban munkáslakások építésére kötelezzem. De, igen tisztelt Nemzetgyűlés, itt fel kell említenem azt is, hogy az összes hazai bányákat köteleztük arra, hogy nagyarányú munkáslakásépítkezésbe fogjanak bele, és hogy a bányáknak ezt lehetővé tegyük, beleegyeztünk abba, hogy ők ezeket a beruházásokat rövid határidő alatt törleszthessék és hozzájárultunk ahhoz, hogy amig ezek a beruházások törlesztve nincsenek, ők minden métermázsa szén után hat korona iiikamerális illetéket szedjenek. Ezek az építkezések tehát nagy arányban folynak és remélhetőleg az őszig nagyjában be is lesznek fejezve. Nemcsak a bányák érdeke, hogy lekötött munkáslétszámuk legyen, hanem még nagyobb érdeke az országnak az, hogy elegendő bányász álljon rendelkezésre, aminek első előfeltétele, hogy ezeknek a bányászoknak lakásuk legyen, (ügy van! jobifelöl!) De egyúttal, miután itt a bányászokról van szó, fel kell említenem, hogy, sajnos, a bányák ma sokkal kevesebb munkás felett rendelkeznek, mint ahogy ez kívánatos volna, annak ellenére, hogy lakások rendelkezésre állanának, kevesebb bányamunkás foglalkozik ma szénbányászattal, mint néhány héttel ezelőtt. Mert azok az u. n. liptákok, a megszállott területekről való bányamunkások, hazamentek mezőgazdasági munkálatra és a csonkaMagyarországról származó bányamunkások nagy része is elment aratni, aminek az lett a következménye, hogy a múlt héten pl. a széntermelés naponként 500 vagonnal volt csekélyebb, mint az előző hetekben. (Mozgás.) Hát, ez óriási visszamaradás, aminek különösen a mezőgazdaság fogja hátrányát látni, mert nem lesz szén a cséplésre olyan mértékben, mint ahogy kívánatos volna és természetesen a kovácsszén is kevesebb lesz. (ügy van!) Hallottunk itt beszélni a munkanélküliségről. Minap az ülés bezárása után egyik képviselőtársam emiitette, hogy miért nem mennek a munkanélküliek a bányákba, miért nem keresnek ott munkát. T. Nemzetgyűlés! El kell ismernünk azt, hogy a bányászmunka a legnehezebb munkák közé tartozik, és nem is mindenki alkalmas fizikailag arra, hogy bányamunkát végezzen; azok közül azonban, akik munkanélkül vannak, és akik olyan nagyon hangosan emiitik azt, hogy az országnak, a kormánynak gondoskodni kell arról, hogy nekik munkaalkalmuk legyen, azok közül sokan ott a bányászatban találhatnak munkát, (ügy van!) Epen igen helyesen utalt itt egy igen tisztelt barátom, hogy az Amerikába kivándorlottak túlnyomó része, tudtommal talán 95%-a, amikor innen kivándorolt és elhagyta hazáját, nem volt bányamunkás, és ott, Amerikában pedig beállottak bányamunkásoknak egészen más viszonyok között, mint amilyenek a hazai bányákban vannak. Mert én jártam künn Amerikában, és láttam ezeket a bányákat is, ott semmiképen sincs gondoskodva a bányászok életbiztonságáról és testi épségéről, ott a bányászok a legnagyobb veszedelmeknek vannak kitéve és ennek ellenére elmennek bányamunkásoknak, mert keresni akarnak. Szabó József (budapesti) : Itt is elmennének, de nincs reményük többet keresni a bányákban ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Hát kérem, a többiek, akik ott vannak és azok is, akik elmentek most mezőgazdasági munkára, meg voltak a keresettel elégedve. Szabó József (budapesti) : Ne mentek volna el! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: A munkanélküliek között sokan vannak olyanok, akik ott, ahol nehezebb a munka, nem akarnak keresni. Ez épen olyan, mint amikor én 1919-ben, amikor kereskedelemügyi minister lettem első izben, megindítottam a szükségmunkákat és nem mentek oda munkások, úgyhogy úgyszólván kötéllel kellett fogni őket. Szabó József (budapesti) : Huszonöt korona napszám nagyon kevés. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Az, kérem, megfelelt az akkori napszámoknak (ügy van ! jobbfelöl.) és jó volt arra, hogy keressenek, mert ha valakinek nincs mit ennie, nincs keresete, akkor a kevesebb napszám is segítség, mert ugy van az, hogy a kevesebb mégis több mint a semmi. (Ügy van ! jobbfelöl.) En tehát nagyon kérném azokat a képviselő urakat, akik a munkanélküliekkel érintkezésben vannak, méltóztassanak őket rávenni, hogy a bányákban is vállaljanak munkát; ón meg vagyok győződve arról, hogy ők ott ugyanolyan béreket