Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-225
432 A Nemzetgyűlés 225. illése 1921. évi július hó 11-én, hétfon. kat görditeni. Látjuk az országban, bogy milyen nehézségek vannak mindenütt a földreformról és a lizhelyekről szóló törvény végrehajtásánál. Mindenkinek két kézzel kellene a hónuk alá nyúlni az illetőknek, ehelyett azonban azt látjuk, hogy a legtöbb helyen a jóakarat hiányzik. Ahol a jóakarat a tulajdonos és a végrehajtó közeg részéről megvan, ott látható is az eredmény. Azonban csak nagyon kevés vidék van olyan, ahol ez megtörténik. Tudjulc hogy olyan kevés az az eset, amikor házhelyhez jut az a szegény rokkant vagy özvegy. Itt van most az alkalom arra, hogy a Nemzetgyűlés ezeken lassan-lassan segítsen, annál is inkább, mert ez nem is kerül sokba. Azoknak, akik kiküzdötték maguknak azt, hogy házhelyhez jutottak, nem kell épitési terv szerint való költséges épitkezés, nem kellenek azoknak kőből, cementből való lakások,- hanem csak egy kis segítség, egy kis anyagi eszköz, amellyel a fedélszerkezetet, a fát, az ajtót és az ablakot megszerezhessék. Azok ugyanis a falanyagot akár földből, akár vályogból felépitik, még a tetőt is megszerzik valahogy, csak a tetőszerkezetet kell nekik pénzért megvenni. Ezek mind azon munkálkodnak, hogy valahogy mégis födél alá juthassanak. Ezt az iparkodást, ezt a szorgalmat kell a Nemzetgyűlésnek jutalmaznia s akkor elérjük legközelebb azt, hogy azok, akik keservesen házhelyhez jutottak, hajlékhoz, házi tűzhelyhez is juthatnak. Sziráki Pál : Azért nem kapnak, mert nagyon szorgalmasak. Nagy Pál : Nagyon divatos most annak a hangoztatása, hogy a falun segiteni kell, azonban cselekedetekben ezt nem látjuk. Még a sajtó sem foglalkozik és törődik soha a faluval, hanem csak a fővárossal és a főváros bajaival. Előttem szóló képviselőtársamnak nagyon igaza van abban, hogy ha ezt a fővárost ezután is ugy istápoljuk, mint eddig, akkor olyan lesz ez az ország, mint az angolkóros gyermek, hogy tudniillik csak a feje és a gyomra nő, azonban a végtagok elcsenevészednek, elsorvadnak, minek folytán a munkaképesség is megakad. Azért ajánlom nagyon az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmébe a vidéket, a falut. Nem értem ezt a vagyonos rokkantra vagy hadiözvegyre, hanem a nincsetlenre, akinek semmije sincs. Ebből a célból határozati javaslattal is leszek bátor itt előállani. Ami a budapesti túlzsúfoltságot illeti, itt a baj oka nem annyira a lakásínségben, mint inkább a lakosság túlnagy számában keresendő. Szégyene a fővárosnak és az országnak, hogy amig itten talán 35.000 vagon van elfoglalva vagonlakókkal, addig vannak itt 8—12 szobás lakások, üres paloták és villák. En nem azt mondom, amit Szabó t. képviselőtársam felemiitett, hogy 3 szobán túl adóztassuk meg a lakásokat, hanem azt mondom, hogy hozzunk egy rövid törvényt, amely kimondja azt, hogy 4 szobás lakásnál nagyobbat senki le nem foglalhat. Nem mondom, hogy vegyük el, de mondjuk lei törvényben, hogy nem engedünk 4 szobás lakásnál nagyobb lakást bérelni. Ha Magyarország földmivelésügyi ministere meg kell hogy férjen egy kétszobás lakásban, akkor elférhet egy négyszobás lakásban bárki, legyen az bankár vagy hadimilliomos is. Törvénynyel kell meggátolni, hogy ennél nagyobb lakásokat elfoglalhassanak. Gerencsér István : Legalább lesz a vagonlakóknak helyük"! Nagy Pál : Igen, mert Budapesten van hely elég. Aki Budapesten vagy ezen a kis csonka Magyarországon bérpalotákat épit, az bűnt követ el, mert ide tömöríti a vidéket, de nem azt a vidéki embert, aki szeret dolgozni, hanem azt, aki nem szeret dolgozni, (Ugy van ! Ugy van !) és ekkor majd újra meggyülik a főváron gondja, hogy hogyan gondoskodjék ezeknek ellátásáról, 1 téli fűtéséről, mert itt mindenki csak azt várja, hogy a kormány meg a főváros gondoskodjék róla, mig a vidéken mindenki meg tudja magának szerezni szükségleteit. Ez nem keresztény politika. Atúlvagyonos se lakhassék négy szobánál nagyobb lakásban és ezáltal módot kell adni arra, hogy a kisember is legalább egy szobát bérelhessen. Ez a helyes politika, nem pedig az, ami eddig a vasútnál is volt, de most már hála Istennek szünőben van, hogy minden vonaton volt egy szolgálati kocsi és azonkívül szolgálati szakasz, azután katonatisztek számára feotartott szakasz . . . Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Nincs egy sem ! Nagy Pál : . . . hogy pedig az utasok, akik fizetnek, hova helyezkednek el, azzal nem törődnek, folyosón, lépcsőn, vagy a kocsi tetején, az mindegy. Ezek a szakaszok lehetnek üresek, de az utas, aki fizet, menjen fel a kocsi tetejére. Ez nem demokrácia, ez nem demokratikus politika. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Ez már nincs igy ! Nagy Pál : Epen azt jegyeztem meg, hogy ez már szünőben van ! De szolgálati kocsik, látom, még vannak, meg szakaszok. Szabó József (budapesti) : Kell is ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Szolgálati szaKasz mindig volt. Nagy Pál : T. Nemzetgyűlés ! Amint jeleztem, határozati javaslatot leszek bátor benyújtani, amely azt célozza, hogy a nincstelenek . . . Szádeczky- Kardoss Lajos : A vantalanok ! Nagy Pál : . . . a hadirokkantak, hadiözvegyek és árváknak, akik házhelyhez jutottak ugy a vidéken, mint a fővárosban, nyújtson a kormány módot és segítséget, illetve rójon le nagy tartozásából egy keveset, hogy ezek a maguk szorgalmából, ipar^odásából felépíthessék a maguk kis hajlékát, családi tűzhelyét. Tudom, hogy nincs a Nemzetgyűlésnek egyetlen tagja sem, aki elzárkóznék az elől, hogy ezeknek, akik igazán a legdrágábbat adtáK oda a hazáért, akik megrokkantak és egész életükön át nyomorognak, ezt a segítséget megadjuk. Határozati javaslatom csu-