Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-225

430 À Nemzetgyűlés 225. illése 1921. évi július kó 11-en, két fon. sokat megszüűtessük. A törvényjavaslatban azonban nincs kidomborítva az, hogy ezeket a lakásokat a kormány hova akarja felépíteni. (Felkiáltások jobb felől : Dehogy nincs !) Nekem erős a gyanúm, hogy kizárólag Budapasten, vagy ha vidéken is, ugy hiszem, hogy az elenyésző csekély lesz. Én Budapestet a mai csonka Magyarországban — előre bocsánatot kérek a hasonlatért — egy abnormis gyermekhez hasonlítom, akinek a feje a testének egynegyed része. Ha tehát a kormány Budapástén növelni akarja a lakásokat, ép olyan helytelenül jár el, mint az az orvos, aki ennek a gyermeknek nem a végtagjait kivánja erősíteni, hanem ehelyett oly orvosságot ir neki, hogy a fej e továbbra is nőj jön. Itt segíteni kell ; Budapesten nem lakóházakat kell épiteni, hanem Budapest lakosságát el kell vonni vidékre. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ez igy marad, akkor erős a meggyőződésem, hogy tiz év múlva Budapesten nem üres lakásokat, hanem üres házakat lehet bérbe kapni. Az emberek itt alig tudnak megélni. Szinte csodálatos, hogy az a szegény hivatahiakosztály hogyan bir megélni ebben a drága városban. A budapesti lakásnyomort mégis meg kell oldani. Én ezt a következő formában gondolom. Ne direkte Budapesten épitsük fel ezeket a házakat, — lehet Budapesten is, amennyire a terület megengedi — hanem ezeket a házakat inkább Budapest vidékéi helyezzük el. Én meg tudom érteni azt, hogy az emberek nem szivesen hagyják el Budapestet, akik megszokták ennek a kultúráját, sok előnyét és sokféle kellemetlenségét. Inkább a külsőségekre adnak, de Budapestet semmi szin alatt nem akarják elhagyni. Kerekes Mihály : Inkább éheznek ! Cserti József: Én ugy gondolom ezt megoldhatónak, hogy ne épen csak máról-holnapra akarják ezeket a kis lakásokat megteremteni, hanem a jövőre is számitsunk. Nem helyeslem Szabó t. képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy ujabb bérkaszárnyákat épitsünk. Szabó József (budapesti); Ez nem az én indítványom ! Cserti JÓzsef : Azt tetszett mondani, hogy helyesli azt az elvet, hogy bérházakat épitsünk, mert ez olcsóbb. Az én álláspontom ezzel épen ellenkező. Ezeket a kis házakat méltóztassanak a vidéken épiteni. Ha Pesten elfér, akkor Pesten is lehet. Ez irányban indítványt fogok benyújtani, hogy minden kislakáshoz 600 négyszögöl kert csatoltassék. Ezt ugy gondolom megoldhatónak, hogy Budapesttől egy félóra járásnyira legyenek, hiszen Budapest nem olyan nagyterjedelmü, vonattal, egy félóra járásnyira már künn vagyunk a hitbizományi birtokokon. Bródy Ernő : Olyan területe van, mint Londonnak ! Cserti József: Ezt a földbirtokreform kapcsán nagyon szépen meg lehetne oldani. Ott ezeket a kislakásokat el tudjuk helyezni és mindegyikhez fél hold kertet kell csatolni. Ha a kormány felhívást intézne, hogy ki fogad el ilyen lakásokat, azt hiszem, hogy a hivatalnokok háromnegyed része és a nyugdíjas tisztviselőknek nagy része elmenne ezekbe a lakásokba, mert vágyaiknak netovábbja az, hogy Pesthez közel legyenek és mégis olcsó megélhetést biztosítsanak maguknak. Sokat beszélünk a többtermelésről. Amikor emeletes bérházakat építünk, az a helyzet áll elő, hogy elvonjuk az embereket a termelés lehetőségétől, mert ha akarnak, sem tudnak munkálkodni. Viszont azt látjuk, hogy künn a város szélén, ahol csak egy kis kert is van, rögtön felássák, konyhakertészetet csinálnak, ha csak akkorát is, mint egy asztal, vagy pedig kecskét, vagy disznót tartanak, gazdálkodnak. Ha megadjuk a lehetőséget, ha pl. 600 négyszögöl kert van csatolva ahhoz a kislakáshoz, akkor a nyugdíjas tisztviselőnek, vagy hivatalnoknak, vagy a munkásnak, vagy bárkinek a családja mindjárt termelő munkát végezhet és nincs ráutalva arra, hogy a vidék tartsa el. Ma oly drága minden, hogy egy tisztviselő, ha elmegy vásárolni a vásárcsarnokba, a cekkerben elviheti egy egész heti keresményét egy kevés főzelékfélében. Ha pedig egy kis kertje van, akkor a felesége, aki odahaza van, végezheti a termelő munkát és mégis Pesten lakhatnak, élvezhetik Pest mindenféle előnyét, kultúráját. Ha többtermelésről beszélünk, akkor meg is kell adni a módot, hogy ne legyen tétlenségre kárhoztatva pl. a munkás felesége, aki legtöbbnyire vidéki, aki igazán imádja a földet, hogy legalább a háztartásához szükséges dolgokat maga előállíthassa, hogy ne legyen a vidékre utalva az a szegény munkáscsalád, tisztviselő, hivatalnok, vagy nyugdíjas. A 600 négyszögöl területen virágkertészetet is létesíthet, ha akar, konyhakertészetet is csinálhat, ezenkívül méhészetet, vagy baromfitenyésztést, sertéshizlalást, legalább a saját szükségletére. Ezek mind olyan dolgok, hogyha ezeket a munkásoknak, vagy a tisztviselőknek megadjuk, nagyon sokat könnyitünk a megélhetésükön. Épen ezért ar^a kérem a kormányt- és a Nemzetgyűlést, hasson oda, hogy kimondassék, hogy ezek a kislakások Budapest környékén építtessenek fel ugy, hogy könnyen megközelíthető legyen a fővárosból, legfeljebb félórányira, de nem olyan csatlakozási módokkal, mint ahogy most is "van. Én pl. 50,kilométerre lakom Budapesttől és kerek öt órát vesz igénybe az utazás. Ez direkte ugy \an beállítva, hogy az ember hórom órát elveszítsen az idejéből Ezt a kérdést egy kis jóakarattal meg lehet oldaini. Helyesebben kellene szabályozni a csatlakozást is, úgyhogy aki 50 kilométernyire lakik a fővárostól, nagyon könynyen félóra alatt meg tudja közelíteni. Ezek volnának azok, amiket elmondani kívántam és arra kérem a Nemzetgyűlést, hasson oda, hogy ez a kérdés igy rendeztessék, mert sok áldás és jólét fakadna ebből, a munkáscsalád nem volna ráutalva arra, hogy mindent a vidéktől várjon, meglenne a mód arra, hogy maga tudja előteremteni a legszükségesebbeket és az államról is nagy terhet venne le.