Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-224

A Nemzetgyűlés 224. ülése 1921. évi július hó 8-án, pénteken, 423 víziókat is szedtek azon ügyfeleiktől, akiknek hiteleket bocsátottak^ rendelkezésre . . . Huszár Károly : És részesedést is ! (ügy van! Ugy van!) Gr. Bethlen István mínisterelnök:... és részesedést is, ugy nem helyes, ha ma ugyanezt csinálják az iparvállalatokkal szemben, mert a magyar iparvállalatok a mai kritikus időpontban nem képesek arra, hogy hét és fél százalékot (Ugy van! a szélsÖbalóldalon.) és amellett még havonként egy százalékot... Huszár Károly: Húsz százalékot! Gr. Bethlen István mínisterelnök :... tehát egy évben gyakran húsz százalékos proviziót is fizessenek. En tehát komolyan kell, hogy azt a felszólítást intézzem a magyar pénzintézetekhez, hogy a magyar ipar lábraállása érdekében ők is tegyék meg azokat a kötelességeket, amelyekkel tartoznak e nehéz időkben. (Általános helyeslés. Egy hang balfelöl : Rá hell kényszeríteni okét!) A kérdések másik része a külkereskedelmi forgalom terére vonatkozik. (Halljuk! jobbfelöl.) Szükség van arra, hogy az exportunkat újból lehetővé tegyük és azt irányítsuk. Sándor Pál: Futurával! Gr. Bethlen István mínisterelnök: Csonka Magyarország ipara úgyszólván 80—90°/o-ban exportiparrá változott, mert amig ez az ipar régebben az egész nagy Magyarország számára termelt, addig ma egy kis ország számára termel, amelynek területén a saját termeivényeit elhelyezni nem képes, kötelessége tehát a kormánynak, hogy az exportot a lehető legnagyobb segítségben és támogatásban részesítse. Ebben a tekintetben szakitanunk kell lehetőleg azzal a rendszerrel — legalább is egyik és másik árucikkre vonatkozólag — amely az exportot engedélyhez kötötte és néha tilalmazta is. (Helyeslés és felkiáltások a szélsÖbalóldalon: Szabaddá kell tenni !) Ebben a tekintetben tehát revideálnunk kell a kormány eddigi álláspontját, hogy az exportot elősegítsük és támogassuk. (Helyeslés. Zaj- a szélsÖbalóldalon.) Epigy állunk az import kérdésével. Ma még egy egész sorozata az iparcikkeknek áll a szabad listán és ez történik akkor, amikor szomszédaink mereven elzárkóznak minden iparcikk importjától. Kénytelenek leszünk tehát mi is a szabad listát revízió alá venni, és mindazon iparcikkeket, amelyek vámvédelemre fszorulnak, a szabad listáról levenni, amit megteszünk azzal a tudattal, hogy ha egyik-másik iparcikk ez által drágulni is fog, de keresni fogjuk az utat és módot, hogy az érdekeltség és az állam beavatkozásával ez olyan mérveket ne öltsön, hogy a fogyasztó ezáltal szenvedjen. Természetes, hogy a legnagyobb törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy végre szomszédainkkal, de a többi európai államokkal is, megfelelő kereskedelmi szerződéseket kössünk. Az első lépés ebben a tekintetben megtörtént, hiszen a cseh-szlovák állammal tárgyalások vannak folyamatban. A mi törekvésünk mindenesetre az, hogy a gazdasági összeköttetéseket a szomszédokkal ezt lehetségessé tevő alapon minél előbb felvehessük. (Helyeslés balfelöl.) Áttérek ezzel a beruházások kérdésére. Már annak idején egy interpellációra adott válaszomban kifejtettem, hogy a magyar kormány az 1921/22. évi költségvetésben nagyobb összegeket preliminál beruházásokra. A kormány már egyik múltkori ministertanácsában azt a határozatot hozta, hogy dacára annak, hogy az 1921/22. évi költségvetést a Nemzetgyűlés még nem szavazta meg, e beruházásokat mégis ki fogja írni és azokat kiadja, ugy, hogy az ipar rövidesen abba a helyzetbe jut, hogy e beruházások segítségével munkásait újból foglalkoztathatja. (Helyeslés.) A kereskedelemügyi minister iir javaslata, amely 300 milliót preliminál az építési ipar fellendítésére, ma már tárgyalás alá vétetett. En megengedem, t. Nemzetgyűlés, hogy ez az összeg talán csekély, talán nem elegendő, de meg vagyok győződve arról, hogy amennyiben a pénzügyi helyzet ezt megengedi, és kényszerű szükség mutatkoznék arra, hogy az összeg felemeltessék : akkor majd annak idején az a pénzügyminister ur nem fog ettől sem elzárkózni. Sándor Pál : Na, na ! (Egy hang a baloldalon: Majd meglátjuk!) Gr. Bethlen István ministerelnbk : De az államnak nemcsak az a kötelessége, hogy beruházások segítségével támogassa az építőipart, hanem kötelessége az is, hogy a magánvállalkozást is fellendítse ezen a téren. A kereskedelemügyi minister ur egy bizottságot tervez az általa kezdeményezett 300 milliós invesztíció végrehajtására, amely bizottság nemcsak az állami építkezések kérdésével fog foglalkozni, hanem amelynek foglalkoznia kell a magánvállalkozás fellendítésének módjaival is. (Helyeslés a középen.) Itt anélkül, hogy ebben a tekintetben bármiféle kötelező ígéretet tehetnék, mielőtt a kérdést a ministertanács letárgyalta, mindenekelőtt rá kell hogy mutassak arra, hogy a kormánynak foglalkoznia kell azzal a kérdéssel, vájjon nem volna-e helyes az uj építkezésre fordított tőkének bizonyos adó-, különösen vagyonadó-könnyítéseket adni . . . . (Helyeslés a szélsÖbalóldalon.) Bródy Ernő : Feltétlenül ! Gr. Bethlen István mínisterelnök: ... nem volna-e helyes, hogy uj építkezéseknél, még olyanoknál is, amelyek nem egész uj házak emelését tervezik, hanem csak uj emeletek építését, állami és községi adómentességek nyújtassanak . . . Sándor Pál : Az nehéz lesz ! Gr. Bethlen István mínisterelnök: . . . valamint, hogy a házak reparációját ne tegye-e szintén hasonló segítéssel lehetővé és gyorsabban keresztülvihetőbbé. T. Nemzetgyűlés ! Hozzám a munkások egy beadványt intéztek, amelyben a maguk szem-