Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-208

A Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. évi június hó 14-én, kedden. 35 gondot kellett a kultuszkormánynak fordítania, mert ha van tudományág, amelyben a kellő ki nem képzés, a képzés eszközeinek teljes meg nem adása óriási módon megbosszulta magát, akkor az orvosi tudomány feltétlenül az. Az orvosképzés eszközeinek megfelelő megadásához messzemenő nemzeti érdekeink fűződnek. Ha mi többtermelést akarunk, ha mi a nemzeti erők teljes kifejtéséhez akarunk hozzálátni, akkor erre erős nemzedék nevelése, a népegészségügy hatalmas arányú föllenditése szükséges. Már pedig azt az állapotot, amely az elmúlt két esztendőben volt, hogy a két menekült orvosi fakultás idejött Budapestre és egész Magyarországon voltaképen egyetlenegy olyan hely volt, ahova súlyosabb betegség esetén a betegeket felhozhatták, különösen a nehéz vasúti közlekedési viszonyok mellett, rendkívül egészségtelennek tartom. De ezeknek az orvosi fakultásoknak Budapesten való elhelyezkedése nemcsak azok miatt a torzsalkodások miatt, amelyeket Barla-Szabó József t. képviselőtársam is emiitett, hogy itt sem fogadták őket túlságos szeretettel a testvérfakultás professzorai, hanem más oknál fogva sem volt szerenesés. Elhelyezésük olyan nehéz volt, hogy egyik intézet a másiktól szinte mérföldnyi távolságra esett, az egyik intézet a Révész-utcai hadikórházban, a másik a Tűzoltóutcában, vagy az Esterházy-utcában, az egyik a Szegényház-téren, a másik a fertőtlenítő intézetben volt elhelyezve. Fizikai lehetetlenség volt a hallgatókra nézve, hacsak automobillal nem rendelkeztek, hogy az órákat lelkiismeretesen látogassák. Itt tehát nehéz helyzetben voltak s épen ezért azt hiszem, nékik is erős vágyuk volt, hogy egy-egy fontos kulturális gócpontba kerülve, teljes erővel szentelhessék magukat megint tudományos és nevelő munkásságuknak. Hiszem, hogy rendkívül nagy áldás fakad abból, ha a kolozsvári orvosi fakultás Szegedre, a pozsonyi orvosi fakultás pedig Pécs városába kerül, és én hiszem, hogy ezek a nagy kulturális feladatot végző városok ugy meg fogják kedvelni ezeket az intézményeket, hogy ha ezek az intézmények — amint hisszük — hamarosan visszatérhetnek majd régi helyükre, akkor minden áldozatot meg fognak hozni és a magyar állam sem fogja tőlük megvonni segitő kezét, hogy ezeken a helyeken, tehát Szegeden és Pécsett továbbra is egyetemek maradjanak. Az orvosi fakultások kihelyezését rendkívül fontosnak tartom népegészségügyünk fellendítése szempontjából is és ebből a szempontból sem riadok vissza semmi néven nevezendő áldozattól, ami pedig klinikákkal kapcsolatos orvosi fakultások felállításától elválaszthatatlan. Ugyanis akármennyi épület áll rendelkezésre, belső berendezések óriási költséget kivannak. Ezek nagyságától sem riadok vissza és a legnagyobb örömmel szavazok meg magasabb nemzeti érdekből minden ilyen irányú költséget. Egy kérdést azonban bátor vagyok a t. Nemzetgyűlés szine előtt előhozni s ez az, hogy amikor a Nemzetgyűlés gondoskodik egyfelől a kolozsvári, másfelől a pozsonyi orvosi fakultások méltó elhelyezéséről, ugyanakkor becsületbeli kötelessége a Nemzetgyűlésnek, hogy az 1912. évi XXXYI. tc.-kel megalkotott debreceni tudományegyetem orvosi fakultását is feltétlenül a legrövidebb időn belül nyissa meg. A tiszántúli színmagyar vidék beteg népe eddig Kolozsvárra ment magát gyógyíttatni, most már azonban csak Budapestre jöhet, ha a vasúti közlekedés nehézségei és magas költségei meg nem akadályoznák. Debrecen városa óriási áldozatokat hozott, hogy megfelelő orvosi fakultása legyen. 124 katasztrális hold erdőterületet adott át, magára vállalta az összes klinikák felépítési költségeit. 1914-ben az építkezés meg is indult, 1917-ben azonban a város akarata és szándéka ellenére az akkori hadi körülmények miatt az építkezéseket abbahagyták. Akkor jelent meg Popovics és Szterényi akkori ministerek erre vonatkozó rendelete. Négyötödrészben az épületek készen voltak. 30 klinikai épület és egy elméleti intézet készen volt, csupán a szülészeti és nőgyógyászati klinika nem volt meg és nem volt meg egyik-másik elméleti intézet. Négy év óta készen áll ez a 30 klinikai épület, kivül-belül bevakolva, de ajtók és ablakok nélkül. A hó és eső veri, csapdossa, rongálja ezeket az épületeket. A múlt év nyarán hozzáláttak újból az építkezéshez. Nem kutatom, milyen okokból, az építkezés ismét abbamaradt. Yégtelenül fontosnak tartom, hogy ez a már csaknem egészen készenlevő, csupán belső berendezésre váró hatalmas, modern, amellett nem luxuriózus berendezésű klinikai telep a debreceni egyetemmel kapcsolatosan mielőbb befejeztessék és Debrecen orvosi fakultása évek óta várt helyiségeibe bevonulhasson, de addig is a tanítás legkésőbb az ősszel meginduljon. Kérem a t. kultuszminister ur megnyugtató nyilatkozatát erre nézve, mert hogyha ez a város, amely ilyen hatalmas arányú építkezésekkel áldozatkészségének oly kiváló tanújelét adta, nem juthatna orvosi fakultásához, akkor kénytelen volnék a magam részéről azt kívánni, hogy a két menekült egyetem valamelyikének orvosi karra helyeztessék oda. Hiszem, hogy a két menekült orvosi kar elmehet Szegedre és Pécsre s Debrecen tudományegyetemének is megnyilhatik őszre az orvosi kara. Széles vidékek népegészségügyének fellendülése várható a négy, az ország különböző részein elhelyezendő orvosi kar működésének a megkezdésétől és abban a reményben, hogy a t. kormány ezt az áldozatot sem az uj egyetemi székhelyektől, sem pedig a már nagyobbára kész debreceni egyetem orvosi karától sajnálni nem fogja, a törvényjavaslatot örömmel elfoga-