Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-224
A Nemzetgyűlés 224. ülése 1921. évi július hó 8-án, pénteken. 405 ugy hogy ma rossz valuta mellett vagyunk kénytelenek megvásárolni a saját épitőfánkat, épitőanyagunkat. Az a lakásínség, amelyet Budapesten a szemünk elé tár a Lakáshivatal, — amint az igen t. előttem s"zóló képviselőtársam is utalt erre — nemcsak Budapesten, hanem a vidéki városokban, sőt a falvakban is otthonos. De ettől eltekintve, elég csak a vagonlakókra rámutatni, hiszen a törvényjavaslat indokolásában a kereskedelemügyi minister ur is utalt erre, ez a nemzetközi szégyen, a trianoni békének, sőt minden emberi jognak arculverése (Igás! Ugy van !) szükségessé teszi, hogy a vagonlakó nyomorúságán segítsünk. Figyelembe kell vennünk még azt a körülményt is, hogy a szociális kérdés a közlekedőedényeknek törvényét követi és amit mi az ipari munkásság számára biztosítunk, azt biztositanunk kell a földmives munkásság számára is. (Ugy van! Ugy van!) Épen ezért nem elégséges, hogy mi házhelyet adjunk, hanem segíteni kell őket oda, hogy a házat fel is tudják építeni, (Elénk helyeslés.) mert amint az a föld felszerelés nélkül nem gazdaság, ugy az a házhely sem ház, ha arra építeni nem lehet. Karafiáth Jenő : Nesze semmi, fogd meg jól ! Czettler Jenő : Látjuk, hogy a gazdasági krízis miatt a földbirtokreform súlypontja a házhelyekre tolódott át, nem mindörökre, mert amint módjában lesz annak a kisembernek felszerelést vásárolni, ő is önálló gazdaság tulajdonosává nőheti ki magát, de ma a nyomorúság tolja le őt a tíz hold helyett a 300 vagy 600 öles telekre. De legalább ezt biztosítani kell neki, mert hogy Anglia munkásnépe a bolsevizmusnak ellenáll, annak egyik magyarázata az, hogy az angol kormány és az angol fogyasztási szövetkezetek évtizedek óta hozzásegítik a földmivesmunkást és az ipari munkást egyaránt, hogy magántulajdont, kis kertet, kis házat, otthont szerezhessen. (Ugy van!) A társadalmi rend biztosításának ez a sokkal gyakorlatibb módszere és a földmives munkásoknál lakás nemcsak az aggkori biztosítást jelenti, mint a tisztviselőnél és az ipari munkásnál, hanem a felemelkedés útját, mert hiszen az a lakás, az a kis kert, az ő kis vállalkozásának kiindulópontja Ha valaki fél szobát és negyed konyhát bérel, amint láttam azt 1905—1906-ban Püspökladány vidékén, az nem tud állatokat tartani, nem tud sertést, baromfit nevelni, amiből a szegény ember fel tudja magát küzdeni bérlővé és majdnem kisgazdává. (Ugy van! Ugy VOM!) Gerencsér István : Ezért fontos a házhely ! Czettler Jenő: Jól tudom, hogy a mai szomorú pénzügyi viszonyok között azt a nagy ideált, amelyet magunk elé tűztünk és amelyre ígéretet tettünk — mert a keresztény kurzus nemcsak megtorlást jelent, hanem keresztény szeretetet, az alsó társadalmi osztályok felemelését, (Élénk helyeslés és taps.) konstruktiv munkát jelent — teljes egészében a mai pénzügyi helyzetben megvalósítani nem lehet, de óva intem a Pató Pálokat, hogy azért, mert ez a 300 millió korona a nagy szükségletkez képest semmi, ne dobják ki a koldust " azon indokból, hogy meg ne szakadjon a szivük, hanem adjanak, amit lehet, mert aki gyorsan ad, kétszer ad. (Ugy van! Ugy van!) A pénzügyminister ur nagyon bölcsen utalt arra, hogy az államkassza az állampolgárok zsebe, igy tehát mértéket kell tartanunk az adásban. De az bizonyos, hogy ha adunk valamit és az a szegényebb néposztály jóindulatot lát, egészen máskép képzeli a dolgot, mintha folyton csak azt mondjuk, nem adhatunk semmit, mert nem adhatunk eleget, tehát menjetek, nem törődünk veletek. Az a kiindulópont, amit a javaslat jelent, természetesen maga után vonja a további feltételeket, a további alkotó munkát. Bocsánatot kérek, hogy csak nagyon változatosan jelölöm meg azokat a szempontokat, (Halljuk ! Halljuk !) amelyek kell, hogy kövessék az itt beterjesztett javaslatot a végrehajtásnál. Az első a decentralizáció kérdése. Nem is gondolnók, hogy milyen fontos ez, pedig életbevágó dolog. Merem mondani, hogyha botor fővel nem tömöritettük volna ide az ipari munkásságot, ha Budapesten, ahol a gyáripari termelésnek jóformán semmi előfeltétele nincs, nem halmoztuk volna a gyárakat és velük az elégedetlenség robbanó anyagát, (Ugy van ! Ugy van !) nem következett volna ránk 1919 március 21-től augusztus elsejéig terjedő, szégyenteljes korszak. (Ugy van! Ugy van!) Beszélnek itt dunai kikötőkről, dunai forgalomról, merész álomképekkel igazolják Budapest mesterséges fejlesztését. Vájjon Szerbia azért vivott-e erős háborúkat, hogy tengerparthoz jusson, mert elégségesnek tartotta a dunai forgalmat? Szó sincs róla. Romania, Bulgária tengerpart birtokában sokkal könnyebben tud a nagyvilággal érintkezni, mintha Vaskapu-illetékeket kellene fizetnie. Mi mit viszünk oda? Ipari termékeket nagyon kis mennyiségben. CsonkaMagyarország fővárosát illúziókra nem lehet felépíteni, csak arra a termelésre, amelyet mint pozitívumot magunk tudunk ezen fővárosi fejlődés alapjául lerakni. (Ugy van!) Nem azt mondom, hogy a budapesti lakásínségen nem kell segíteni, de azt merem állítani, hogy Budapesten az ipari munkásnak sokkal, de sokkal nehezebb családi házhoz, tulajdonhoz jutni, mint vidéken. Szociális szempontból is indokolt tehát, hogy lecsapoljuk az elégedetlenséget és biztosítjuk ezeknek a kis embereknek tulajdonhoz juttatását. Szijj Bálint: Tehát vissza a faluhoz! Czettler Jenő: Igaza van Szijj képviselő urnák, vissza a faluhoz. A fővárosi lakásüggyel természetesen törődnünk keli. A középosztály
