Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-223
396 A Nemzetgyűlés 223. ülése 1921, FrÜhWirth Mátyás." Azok az erkölcsi szempontok, amelyek itt szintén tekintetbe jönnek, szintén igen érdekes adatokat láttatnak velünk. Arra nézve, amire az előadó ur hivatkozott, nevezetesen az ágyrajárók kérdésére nézve a legutóbbi statisztika szerint igen érdekes adatokkal tudok szolgálni. 1911-ben pl. az ágyrajárók a lakosság 12 %-át tették ki. Rassay Károly : Akkor nem volt lakáshivatal ! FrÜhWirth Mátyás: 1919-ben ez a szám felment 28 %-ra. Orbók Atilla : Most még ágyra sem lehet járni ! Frühwirth Mátyás : A legutolsó, az 1921-iki népszámlálás szerint pedig már 37*7, kereken 38%-ra rúgott fel az ágyrajárók száma. E tekintetben nem kell másra hivatkoznom, mint arra, hegy még a . képviselő urak között is vannak, sajnos, olyanok, akik nem kapván lakást, ágyra járnak. (Mozgás.) Ez a legszomorúbb bizonyítéka a mai nagy lakásínségnek, hogy még a legfőbb törvényhozó testület tagjai is kénytelenek ágyrajárni, mert nem tudnak Jakást szerezni. SzabÓky Jenő : Azért, mert az idegen zsidóság kiszorítja a magyart ! FrÜhWirth Mátyás : Nem régen részt vettem egy lakásrazzián. Éjszaka mentünk el Budapest környékére és embereket a budapesti közmüvek csatornáiból húztunk ki, akik ott töltötték az éjszakájukat, ott laktak hónapokon keresztül. (Mozgás.) kz a forró gőz, amely a csatornától kiárad, adott nekik meleget ; fákról szedtünk le embereket a Városligetben. Kapuk aljában is találtunk embereket, akik ott töltötték az éjszakájukat, mert nem találtak otthont, nem kerestek annyit, hogy lakást vehessenek a mai drága viszonyok között. A törvényhozó meglepetéssel nézi ezt a hatalmas nyomorúságot, amelyen segítenünk kell. Ezt a kérdést nem szabad elhanyagolnunk, s mélyen bele kell nyúlnunk az állam és a polgáraink zsebébe, hogy csak részben is megindíthassuk a lakásépítésnek óriási akcióját. Én nem mondom azt, hogy az állam van egyedül hivatva ennek az óriási nyomorúságnak az eltüntetésére ; ezt üzleti alapon a magántőkével együtt kell eltüntetni. (Helyeslés.) Mert az állam maga nem lesz képes erre. Jól mondotta Gaal Gaszton t. képviselőtársam, hogy ide sok milliárd, 19 milliárd kellene . . . Orbók Attila : Még az indítványt sem tűzik ki tárgyalásra ! FrÜhWirth Mátyás : ... azon házak felépítésére, amelyekre momentán szükség van. Ezt az összeget az állam egyedül sohasem tudja előteremteni, s azért kell belekapcsolni a magántőkét és ezért kell nyújtanunk mindazt, amit csak lehet, hogy megindítsuk a magántőke részvételét, ennek az állami építési akciónak a keretében. Találtunk a lakásrazzián embereket, akik ketten béreltek egy ágyat, az egyik nappalra, a másik éjszakára ; az, aki éjjeli üzemben dolgozik, az nappal alszik benne, amelyik pedig nappal dolgozik, . ?z éjszaka fekszik le ugyanabba az ágyba, anél. évi julms hé 7-én } csütörtökön. kül, hogy felváltanák az ágyhuzatot, ugyanabban a meleg ágyban alszik a másik ember is. Méltóztassék ezt elgondolni. (Mozgás.) Ez a mértéke Budapest lakásnyomoruságának. Karafiáth Jenő: Ezzel kell foglalkozni, nem a királykérdéssel ! Rassay Károly : Mi köze ennek a királykérdéshez ? FrÜhWirth Mátyás: Ez azonban egyik legértékesebb társadalmi tényezőnket is megtámadja, nevezetesen a család bomlását idézi elő. A családok lazasága pedig oda fog vezetni, hogy tovább züllik az ifjúság, tovább züllenek a közerkölcsök. Hanem tudunk lakást, otthont nyújtani az embereknek, akkor hiába dolgozunk, mert akkor a társadalom sejtjét, a családot nem mentettük meg a jövőnek. Pedig az uj keresztény államnak a családon kell felépülnie. ( Úgy van ! ügy van !) S ha erre törekszünk, akkor a munkát a családon kezdjük meg : teremtsünk számára otthonokat, lakásokat és minél több embernek építsük fel családi fészkét. Budapssten minden évben 12.000 ember köt házasságot, tehát minden évben 12.000 uj család alakul s ezek közül senkinek nem tudunk lakást adni. Méltóztassék csak elgondolni, hova fog az vezetni, h* 5 , ezt ölbe tett kézzel nézzük. De szociális szempontból is rendkívül fontossággal bír a lakáskérdés. A társadalmi békének egyik feltétele az, hogy minél több megelégedett és nyugodt embert teremtsünk. Azt, amit báró Szterényi József t. képviselőtársam néhány nappal ezelőtt felhozott, hogy ő azt vallja, hogy a polgári társadalomnak örökké harcban kell állania a munkástársadalommal, ezt tagadom. Azt hiszem, hogy ez a harc csak incidens, csak addig tart, amig a munkásosztálynak, az alsó néposztálynak nem tudjuk megteremteni a szükséges létfeltételeket, nem tudjuk az életstandardját megjavítani, hogy lássa, hogy annak a társadalomnak, amelyben élünk, szintén egyik boldog részese. Könnyű attól eh'árni a társadalom megvédését, akik ad a társadalom kenyeret, nyugodt megélhetést, biztosit jólétet ; de attól az embertől, akinek még kenyere sincs biztosítva a társadalomban, nehezen kívánhatjuk, hogy szeresse azt a társadalmat és szeresse, becsülje a társadalmi rendet, amely számára csak nyomorúságot teremt. A szociális szempont másik oldala ott van, hogy attól az embertől várhatok több munkát, akinek tisztességes otthona van. (ügy van I) Mert többet ér annak az embernek a munkája és többet tud dolgozni az, akinek otthona van és nem kocsmákban, és züllőhelyeken tölti az éjszakáját. Gaal Gaszton : Sok munkás akkor is szivesebben megy a kocsmába ! FrÜhWirth Mátyás: Ezt megengedem, de ez is. olyan dolog, amelyen sok tekintetben segíthetünk. A jelenlegi javaslat erre az akcióra háromszáz millió koronát vesz fel. A mi lerongyolt helyzetünkben ez is hatalmas összeg. De lehetetlenség, hogy ez a 300 millió korona elegendő legyen ahhoz, hogy olyan akdíót indíthassunk ebben az ország-
