Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-223

Mi A Nemzetgyűlés 223, illése 1921, évi július hó 7-én, csütörtökön. léte alatt ülésező nemzeti tanácsi intéző-bizottság előtt s Zboray Miklós üdvözölve az elnököt, néhány szóval kifejtette, hogy a katholikusok legnagyobb, 310.000 tagot számláló egyesülete örömmel csatlakozik a nemzeti tanácshoz, hogy a demokratikus szabad Magyarországot megteremtse, s hogy ez átalakulás nagy munkájában a belső rendet az anarchia ellen megóvja. Mi — mondotta Zboray — mindig elveket vallottunk, az elvekért őszintén sikra szállottunk, mellettük kitartottunk. Ezt az erőt, odaadást hozzuk a nemzeti tanácsnak az ország boldogulását biztositani akaró munkájához.« Hock János válaszában méltatta a katholicizmus erejét. Az Alkotmány most a következőkép folytatja tudósítását (olvassa): »Ezután a nevezettek letették a nemzeti tanács kezébe az esküt.« Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ezek után én egyetlen szót sem akarok vesztegetni erre a dologra, mert ha a katholikus népszövetségnek és Haller képviselő úréknak hivatalos lapja, az Alkotmány, másnap történelmi hűséggel beszámolt ezen eseményről, akkor azt hiszem, tovább nem lehet kérdéses, hogy Haller képviselő urnák, vagy pedig nekem van-e igazam ebben a kérdésben. De nem akarom azt állitani, hogy talán Haller képviselő ur ez alkalommal letett esküje hamis lett volna. Fangler Béla: Nem tette le! Megmondta, hogy nem tette le! Nincs joga ebben kételkedni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Drozdy Győző: Én a következőkből bizonyítani fogom, hogy ha letette az esküt, nem is esküdött hamisan. Én azt is fogom bizonyitani. ( Mozgás.) Méltóztassanak az » Alkotmány «nak a következő sorait meghallgatni : (Halljuk ! Halljuk! Olvassa): »Az Alkotmány 1918 novemberi számából.« November 20-án a keresztény-szocialista néppárt nagy értekezletet tartott, melyre tagjain kivül a katholikus szervezeteket és külön tekintettel a női szavazati jog behozatalára, a katholikus nőegyleteket is meghívták. Igen sokan jelentek meg. Elnök volt Szmrecsányi György, ki az ország ellen a múltban hozott vádakról megállapította, hogy magyart és nemzetiségit egyaránt értek. Visszapillantást vetett a múltra. Azután kijelenti, hogy azt hiszi, hogy nincsen az értekezletnek egy tagja sem, aki a rohamléptekben haladó demokratikus, átalakulást a legmelegebben ne köszöntené. (Élénk helyeslés.) Azután: »De ez a forradalmi átalakulás csak akkor vezetheti át Magyarországot egy jobb jövőbe, hogyha a vele járó rázkódtatás minél kisebb lesz. Ez irányban minden becsületes magyar embernek kötelessége közreműködni. A keresztény magyarságnak is kötelessége az uj irányzatot minden hátsó gondolat nélkül a leglelkesebben támogatni. . .« Huszár Károly előzetes szavai után elhatározták, egy manifesztum kiadását, melyet Ernst Sándor szerkesztett és egy szervező szűkebb bizottságot választottak, amely a párt részletes programmját Gíesswein Sándor bemutatott javaslata alapján fogja kidolgozni. A bizottság tagjai között vannak : Bartos János, Dömötör Mihály, Ernst Sándor, Giesswein Sándor, Haller István, Haller József, Huber János, Huszár Károly, Miklós Ferenc, Molnár János, Rakovszky István, Simonyi-Semadam Sándor, Székely János, Szmrecsányi György, Túri Béla (Derültség.) Vass József, Zboray Miklós, Zichy Aladár gróf. (Mozgás.) A manifesztumban, amely a KereszténySzocialista Néppárt aláírással adatott ki, visszapillantás formájában alaposan, igazságosan, de egyúttal szigorúan irják le a múlt parlamentet és kormányzást. »Hiába próbálkoztak némelyek, — mondja — pártunk is, az ország belső állapotainak megváltoztatására, még a fokozatos és szükséges haladás is hajótörést szenvedett a számbeli többség merev magatartásán, mely mindent lehetetlenné tett.« »Most teljesen megváltozott helyzet előtt állunk. A fegyvereket letettük, az ellenzék diadalmaskodott. A királyság megszűnt. Magyarország népköztársaság lett. Minden téren uj élet előtt áll a nemzet.« »A rend fenntartása, az ország megmentése az állam első érdeke; e feladat teljesítésében támogassuk őszintén és nyíltan az államhatalmat... Sürgeti a legszélsőbb választójogot. Azután sürgeti a manifesztum a katholikus autonómiát és lelket igyekszik önteni a népbe.« Berki Gyula: Idevezet a rekrimináció! Fel kell olvasni a régi Írásokat. Drozdy Győző : Tisztelt Nemzetgyűlés, hogy Haller István képviselő ur még akkor is tartotta esküjét, amikor Batthyány Tivadar és Lovászy Márton már ott hagyták Károlyit, bizonyítja az Alkotmány 1918. évi december 24-iki számának kivonata (olvassa) : »Cím : A Károlyi-párt nagygyűlése.« Ismerteti Károlyi programmját. Azután »Hozzászólások a programúihoz« cím alatt néhány beszédet közöl, köztük Haller István beszédét igy közli az Alkotmány : »Haller István a Keresztény-Szocialista párt nevében beszélt és kijelentette, hogy minden progresszív és szociális gondolkozású pártnak kötelessége támogatni a ministerelnököt annak a célnak a megvalósításában, hogy olyan demokratikus államot alkosson, amelynek minden polgára munkás és minden munkása polgár, és amelyben csak egy osztály van : a dolgozók osztálya. A Keresztény-Szocialista Párt is támogatja őt ebben.« Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Azt hiszem, ezek után felesleges nekem a konzekvenciákat levonnom. De ha a Nemzetgyűlés még most ii