Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-219

290 A Nemzetgyűlés 219. ülése 1921. évi július hó 2-án, szombaton. ben tartozik. (Egy hang a középen : A gyengébbek védelme !) A gyengébbek védelme mindenkor az állam feladata. (Helyeslés.) Es a munkásvédelmi törvényhozás széles e világon arra veti a maga fő súlyát, abban jut kifejezésre az állam gondoskodása, hogy egyrészt kizsarolás ellen védi meg a jelen számára a munkaerőt és kizsarolás ellen védi meg a jövő munkásgenerációt. (Igaz ! TJgy van !) Frühwirth Mátyás : Eszerint te keresztényszocialista vagy ! B. Szterényi József: Ha méltóztatnak azt kívánni, hogy keresztényszocialista elvnek mondjam ezt, készséggel megteszem, de engedje meg t. képviselőtársam: én régebben vallom ezt az elvet, mielőtt még keresztényszocialistapárt Magyarországon alakult. Én harmincéves multamból hozom át ezt a meggyőződésemet; én több mint harmincéves közéleti pályámon gyakoroltam és érvényesítettem ezt az elvet, ami természetesen semmit sem von le a keresztényszocialistapártnak abból az érdeméből, hogy ugyanezen elveket a gyakorlatban akarja megvalósítani. (Helyeslés") Igenis, a szeretet kell a munkáskérdés megoldásához. A szeretet, a krisztusi szeretet kell hozzá,. . . Kerekes Mihály : A valóságos krisztusi szeretet ! B. Szterényi József: ... a valóságos krisztusi szeretet kell hozzá, amely ha kell megbocsátani is tud, és nekünk, magyar társadalomnak, meg kell bocsátanunk azoknak az eltévelyedett tömegeknek, (ügy van! half elöl.) akik lelkükben ép oly kevéssé voltak eltévelyedve, mint mi, csak a tömeg-pszihológiának a természete gyakorolt hatást rájuk, a tömeg-pszihológia kényszerítő hatása volt az. De ne vessük ezt folyton szemükre, hanem gondoskodjunk arról, hogy fel ne újulhasson ez a jelenség, (Helyeslés.) gondoskodjunk arról, hogy ilyen jelenségek Magyarországon többé fejüket fel ne üthessék; ha arról van szó, csirában fojtsunk meg minden ilyen jelenséget, de ne éreztessük magával a munkásság tömegével, a munkásság nagy társadalmi osztályával. Öleljük keblünkre őket, mint magyar embereket, hogy a nemzet egysége jusson kifejezésre ebben is. Nem kegyek gyakorlására van szükség. Itt jövök ki magára a munkásbiztositásra is. Évtizedeken keresztül a magyar politikában isj nyugaton is azelőtt ez a fejlődés mutatkozott: jótékonyság, kegyes adomány. Ez nem az az alap, amelyen a társadalmi osztályok kérdését megoldani lehet. A jog alapjára, a szociális jog alapjára kell helyezkednünk. (Helyeslés.) Ennek a szociális jognak az elismerése, ez volt a magyar törvényhozásban a munkásbiztositás kodifikálása. Prohászka Ottokár: Tehát nemcsak szeretet ! B. Szterényi József: Szeretet hozta létre a jogot és a jog gyakorlásában érvényesült a szeretet. A szeretet abban nyilvánult meg, t. képviselőtársam a munkásbiztositásban, hogy sokkal tovább mentünk a magyar törvényhozás tekintetében akkor, mint bármely más európai állam. Továbbmentünk állami áldozat nélkül a szolgáltatásokban, nemzetfentartó tendenciáktól áthatottan a családtagok biztosítása tekintetében, mint bármely más európai állam. Ebben nyilvánult a szeretet. (Igaz! jóbbfelol.) A jog ellenben az volt, hogy igenis annak a munkásnak, aki egész életét és egészségét a másnak teljesített munkában tölti el és kockáztatja, a sorsáról való gondoskodás egy jogi alap. Joga neki, de kötelessége az államnak. Ezt oldottuk meg törvényhozásilag, ez jutott kifejezésre a magyar munkásbiztositási törvényben, amelynek megalkotásánál — ós itt Bródy Ernő t. képviselőtársam egy elszólását, bocsássa meg t. képviselőtársam, ha annak nevezem, kell helyreigazitanom — a magyar tőke, tehát a munkaadók testülete a legmesszebbmenő támogatásban részesítették az akkori kormányzatot. Meg kell állapitanom ma igazság kedvéért ennél a törvénynél, amelyet az egyik rendelkezésében igen helyesen, igen célszerűen módosít a népjóléti minister ur javaslata, a tőke a legmesz* szebbmenő támogatásban részesítette az akkon kormányzatot, sőt túllicitálta a javaslatot a balesetbiztosítási járulékok tekintetében. Nem áll tehát az, mintha a tőke ellentétben állt volna a munkásbiztositás megszületésénél a munkával. Egy más jelenség volt. Ennek a törvénynek megalkotásánál a munkásokkal állottunk szemben; a munkások kévéseitek, a munkások támadták és nagy elégtételül szolgált nekem, akinek szerény nevéhez ez a törvény fűződik, hogy a végén ugyanaz a munkásosztály, amely annak idején támadta, kelt legerősebben ennek a sokat támadott törvénynek védelmére. Barla-Szabó József: Természetesen, mert az ő érdekének ez felel meg! Pető Sándor: Természetes, hogy munkásérdek a munkásbiztositás ! B. Szterényi József : Tisztelt képviselőtársam, amikor tárgyalni fogjuk magát a törvényjavaslatot, lesz módunk evvel foglalkozni. Én nem akarok erre most kitérni. Megállapítom azonban azt, — azt hiszem, objektiv módon állapithatom meg én, aki szerzője vagyok a munkásbiztositási törvénynek és vállaltam a felelősséget minden vonatkozásban a törvény hibáiért is — hogy igenis, annak az 1907. évi munkásbiztositási törvénynek vannak hibái és hiányai ; magam állapítottam meg közvetlenül az életbeléptetés után és azóta ismételten, de az vessen rám követ, aki alkotást tud létesíteni hibák és hiányok nélkül. Kíváncsian vártam az előadó ur érdekes beszédében annak igazolását, mik voltak azok a nagy hibák és hiányok, amelyekre ő csak ugy utalt, mint amelyek a törvénynek generális módosítását szükségessé teszik. Az előadó ur adós