Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-218
Ä Nemzetgyűlés 218. ülése 192Ï. évi július hő 1-én, pénteken. â71 Természetes folyománya volt ennek az, hogy nem lévén egységes perut, nem volt egységes joggyakorlat sem, s hogy a jogbizonytalanság, amely a psiutaknak és az eljárásoknak sokfélesége következtében fejlődött ki, rendesen a jogkereső közönség kárára, hátrányára történt. Ezen visszás állapotoknak megváltoztatását, egységes perutnak biztosítását és egységes joggyakorlat kifejlődésének lehetőségét van hivatva a jelen törvényjavaslat megalkotni. Felette sürgőssé vált a jelen törvénynek megalkotása és ennek a visszás állapotnak, amely a múltban a munkásbiztositás terén fennállott, megváltoztatása annak következtében, hogy az 5400/1919. számu rendelet megszüntette az állami murikásbiztositó hivatalnak bíráskodási jogkörét, anélkül azonban, hogy létesített volna egy másik bíróságot, amely ennek helyéb an a bíráskodást gyakorolhatta volna, aminek következménye azután az volt, hogy épen a munkásbiztositási bíráskodás legfontosabb csoportjaiban, a kártalanítási és segélyezési • ügyekben nem volt bíróság, amely ítéleteket hozhatott volna, ami megint azt eredményezte, hogy az ügyeknek ezrei várnak eldöntésre, épen azok az ügyek, amelyekben a legfontosabb, legvitálisabb érdeke a jogkereső közönségnek a gyorsaság, a sürgősség, az ügyeknek minél hamarabb való elintézése. így most már körülbelül másfél esztendeje nincs bíróság, amely ezekben az ügyekben bíráskodhatnék, ugy hogy az eldöntésre váró ügyek száma ezrekre szaporodott fel. Ennélfogva amellett, hogy egységes joggyakorlat fejlődhessék ki, amellett, hogy egységes perut és egységes bírói eljárás létesíttessék, még szociális indokok is szükségessé és sürgőssé tették a jelen törvényjavaslatnak benyújtását. A munkásbiztositási bíráskodásról szóló törvényjavaslat a munkásbiztositás kérdését teljesen kiveszi a közigazgatási hatóságok kezéből s a rendes bíróságok hatáskörébe utalja át. Ez egyik legfontosabb és véleményem szerint — a jogkereső közönség érdekében — egyik legelőnyösebb alkotása a jelen törvényjavaslatnak. A legfontosabb cél, amelyet a törvényjavaslat a munkásbiztositási bíróságnak ilyetén felállításával elérni óhajt, elsősorban a gyorsaság, másodsorban a szakképzettség. » A gyorsaságot indokolttá teszi ama körülmény, hogy a jogkereső közönségnek legnagyobb része, sőt az talán^ kivétel nélkül a szegényebb néposztályhoz tartozik, amelynek eminens, vitális érdeke az, hogy segélyezési és kártalanítási ügyei minél hamarabb, minél sürgősebben kerüljenek eldöntésre és így minél sürgősebben juthasson az ő szűkös megélhetési forrásaihoz. A gyorsaságot óhajtja elérni a törvényjavaslat azáltal, hogy az elsőfokú bíróságokat decentralizálja és ezeket az ügyeket az egyes munkásbiztositó-pénztárak székhelye szerint illetékes járásbíróságok hatáskörébe utalja. Fontos eme körülmény a gyorsaság szempontjából azért, mert hiszen minden munkásbiztositási pénztár székhelyén van járásbíróság, tehát az az időtartam, amely szükséges ahhoz, hogy az ügyek tárgyalás alá kerüljenek, lényegesen megrövidül, mert így a lehető legrövidebb idő alatt lehet elérni azt, hogy az ügyek első fokon Ítélet alá kerüljenek. A gyorsaságot óhajtja elérni a törvényjavaslat azáltal is, hogy csak egy jogorvoslati fórumot teremt : a munkásbiztositási felsőbíróságot, elérni óhajtván ezzel azt, hogy az eldöntésre kerülő ügyek gyorsan, egy fórumnak igénybevételével jogerősen intéztethessenek el. A másik fontos cél, amelyet a törvényjavaslat a munkásbiztositási bíróság felállításával elérni óhajt, a szakképzettség. A szakképzettség különösen érvényesül a felfolyamodási és másodfokú bíróságnak, a munkásbiztositási felsőbíróságnak megalkotásával. Amíg ugyanis a törvényjavaslat az elsőfolyamodásu bíróságok gyanánt a rendes bíróságokat, a járásbíróságokat jelöli meg, addig másodfolyamodásu bíróság gyanánt egy uj, a rendes bíróságnak hatáskörével bíró és a rendes bíróság szervezetébe beleilleszkedő bíróságot, de mégis szakbiróságot, ügybiróságot állapit meg és teremt meg, amely az eldöntésre kerülő ügyeket, természetesen annálfogva, hogy az egyes bírók kizárólag ezekben a munkásbiztositási kérdésekben Ítélkeznek, a legszakszerűbben ítélheti meg. Ezzel az intézkedésével a törvényjavaslat még egy másik célt is óhajt megvalósítani, még pedig azt, hogy az igazság mellett, amelyet a bíróságok ítéleteinek minden körülmények között magukban kell foglalni, érvényesüljenek és megvalósuljanak a kornak mindenkori szociális követelményei is, amelyek rendes bíróság ítéleteiben kevésbé érvényesülhetnek az igazság mellett. A szakszerűséget és szakképzettséget a törvényjavaslat azáltal is óhajtja elérni, hogy a régi gyakorlathoz képest ülnökök alkalmazását teszi lehetővé és a felsőbíróságnál szakértők, szakközegek alkalmazását is. Ezáltal lehetővé teszi azt, hogy az ügyek eldöntésénél résztvehessenek ugy a munkaadók, mint a munkások képviselői. Nagy konszideráció tárgyát képezte az együttes bizottságban a törvényjavaslatnak az a része, amely Budapesten külön elsőfolyamodásu munkásbiztositási bíróságot állapit meg, amely tehát a rendes bíróságnak, a járásbíróságnak hatásköréből Budapesten a munkásbiztositási bíráskodást kiveszi és külön munkásbiztositási bíróság hatáskörébe utalja. Szüksége merült fel ennek az intézkedésnek azért, mert az országban eldöntésre kerülő ügyeknek mintegy 60%-a Budapesten kerül elbírálás alá, amely körülmény már magában véve indokolttá teszi azt, hogy ezekben az ügyekben Budapesten elsőfokon is külön munkásbiztositási bíróság ítélkezzék, de szüksége merült fel azért is, mert a törvénynek 11. §-a az ügyek egy bizonyos részére nézve az elsőfokú biráskodást az ország egész területére kiveszi a kir. járásbíróságok hatásköréből és a Budapesten szervezett külön munkásbiztositási bíróságnak kizárólagos hatáskörébe utalja. Szükség volt erre azért, hogy azokban az ügyekben, amelyeket a 11. § sorol
