Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-218
A Nemzetgyűlés 218. ülése 1921. évi július hő 1-én, pénteken. 267 Következik a 2. §. Gerencsér István jegyző (olvassa a törvényjavaslat 2—5. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 6. §4) : Szólásra jelentkezett Gerencsér István. (Derültség.) Gerencsér István : T. Nemzetgyűlés ! A 6. § utolsó bekezdése elé módositást ajánlok. A módosítást az általános vita alkalmával tegnap tartott beszédemben okoltam meg és megvilágítottam, miért van szükség különösen a tanyai és a majorsági iskolák szempontjából erre a módosításra. Épen azért most a részletes tárgyalás alkalmával módosításomat már nem indokolom, hanem csak felolvasom és kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék azt elfogadni. (Olvassa) : »Tanyákon vagy egyéb olyan helyeken, ahol az iskoláztatási kötelesség teljesítését, beleértve a vasárnapi és ünnepi templombajárást is. távolság vagy egyéb állandó jellegű természeti akadályok gátolják, a vallás- és közoktatásügyi ministernek jogában áll az érdekeltséget, uradalmat, községet a fenforgó nehézségek elhárítására és szükség esetén külön iskola állítására is kötelezni.« Elnök : Van még valaki szólásra feljegyezve ? (Nincs !) Kivan még valaki a tárgyhoz szólni ? A minister ur kivan szólni. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Az a gondolat, amit ez a javaslat kifejez és kidomborít, tulajdonképen a régi törvényeinkben, az iskola ügyi törvényekben és rendeletekben már megvan. Az iskolatörvény komplexumában és a rendeletek tárában azonban igen sok olyan gondolat van, amiket nem sikerült vagy nem a kellő mértékben sikerült megvalósítani s végrehajtani ; ennek a rendkívül fontos gondolatnak a törvény keretében való külön hangsúlyozását a magam részéről épen ezért szintén kívánatosnak tartom, ahhoz hozzájárulok és kérem a Nemzetgyűlés bölcsességét, hogy méltóztassék ezt a javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Kiván r még valaki a szakaszhoz hozzászólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. Következik a határozathozatal. A módosítás nincs ellentétben a szakaszszal, tehát először az eredeti szakaszt és azután a módositást teszem fel szavazásra. Méltóztatnak a kérdés ilyetén való feltevéséhez hozzájárulni ? (Igen !) Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e elfogadni a 6. §-t változatlanul, igen vagy nem ? (Igen !) Igen ? Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a módositást elfogadni, igen vagy nem ? (Igen I) Eszerint Gerencsér képviselő ur módosítása elfogadtatott. A 6. § utolsó bekezdése elé beiktattatik tehát Gerencsér István képviselő urnák most már határozattá emelt módosítása. Következik a 7. §. Gerencsér István jegyző (olvassa a törvényjavaslat 7., 8.§-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 9, §4). Szólásra jelentkezett Schlachta Margit. Schlachta Margit : T. Nemzetgyűlés ! A 9. §-nál az 1. §-ban elfogadott módosításnak megfelelően kérném, hegy az 1. bekezdésben »a gyermek hány félnapot» szavak után szurassék be »vagy istentiszteletet«, t. i. mulasztott igazolatlanul. A 9. §-szal kapcsolatban még aggodalmamnak akarok kifejezést adni, hogy vájjon el fogja-e érni ez a törvény azt a célt, amit elérni akart, amikor az igazolatlan mulasztást büntetni kívánja. A 9. § ugyanis ugy kontemplálja, hogy a szülők igazolják a gyermekek mulasztását, vagyis ugyanazok, akiknek lelkiismeretlensége tette szükségessé ennek a törvénynek életbeléptetését. Meg vagyok arról győződve, hogy a mostani szigorúság folytán az igazolatlan mulasztások tényleg le fognak csökkenni a minimumra, csak arról nem vagyok meggyőződve, hogy ezek tényleg igazolt, illetve indokolt mulasztások lesznek-e ? Belátom ennek a dolognak nehézségét, mert ha felvetem a kérdét, ki ellenőrizhetné, hogy a szülő igazságosan igazolja-e vagy sem a tanítónál a mulasztást, nagyon bajos erre feleletet adni. Esetleg szóbajöhetne itt az iskolaszék, azonban az iskolaszék tagjaira ennyi teendőt rakni talán még sem lehet. Épen ezért tartanám oly nagyon szükségesnek argol és amerikai mintára a School-nursa-öknek, szociális gondozóknak, vagy mondjuk iskolatestvéreknek beállítását annál is inkább, mert a 13. §. elrendeli, hogy azoknak a gyermekeknek jegyzékét, akiknek gondviselői a 10. §-ban meghatározott kihágást elkövetik, vagyis amely gyermekek gyakrabban mulasztottak, összeírják és a gyermekvédelmi intézkedések megtétele céljából a községi elöljáróság esetről-esetre a fiatalkorúak bíróságával közölje a névsort azért, hegy a fiatalkorúak bírósága a gyermek szociális és egyéb érdekeit, amelyek az ő saját családjában felkarolásra nem találnak, megvédje. A fiatalkorúak felügyelő hatósága, mint tudjuk, nincs annyira kifejlesztve, pláne a vidéken, kisvárosban és falun, hogy ez a gyakorlatban keresztülvihető lenne, azért volna oly nagy és messzekiható jelentősége annak, ha minden tantestület mellé egy tanítással nem foglalkozó, diplomás, szociális és egészségügyi irányban külön tanfolyamon képzett tanítónő lenne alkalmazva, akinek feladata volna, hogy a gyermek egészségügyi és erkölcsi érdekeit az iskolán kivül védje, hegy bizonyos egészségügyi intézkedéseket megtegyen és azokat az intézkedéseket elvégezze, amelyekre a 13. §. szerint a fiatalkorúak felügyelő hatósága, illetve bírósága volna hivatva. Angliában ez az intézmény, amely még csak 15—20 éves, annyira bevált, hogy pl. 1918-iki adatok szerint Londonban 318 tanítási körzet közül már 310 beállította. A School-nurse oly intenziven foglalkozik a népgondozással, hogy pl. 1765 közül 1172-nek ez a kizárólagos foglalkozása. Teljesen belátom azonban, azt, amit a minister ur mondott, hegy egy ilyen mélyebbreható reformot bajos törvényerőre emelni anélkül, hogy a gyakorlatban kipróbáltuk volna, vájjon beválik-e az minálunk is. A minister ur volt olyan szives megígérni, hogy 34*
