Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-218
A Nemzetgyűlés 218. ülése 1921. évi Julius hó 1-én, pénteken. 261 mében adassék ki a kérvényi bizottságnak. Méltóztatnak ilyen értelemben határozni ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hegy Tömöri Jenő képvisel ő u rnák sürgős interpellációra adtam "engedélyt. Javaslom, hogy az interpelláció tárgyalására a napirend kimentése után, legkésőbb azonban y 2 2 órakor térjünk át. A pénzügymínister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügymínister: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A Nemzetgyűlés június 24-iki ülésén bátor voltam beterjeszteni az ingatlanváltságról szóló törvényjavaslatot azzal a kéréssel, hegy azt az osztályok mellőzésével a pénzü gyi bizottsághoz méltóztassék utasítani. Most az volna a Kérésem, kegyeskedjék hozzájárulni ahhoz, hogy a javaslat a földmivelésügyi bizottsághoz utasittassék a pénzügyi és földmivelésügyi bizottság együttes tárgyalása végett. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni, hegy a javaslatot a pénzügyi és a földmivelésügyi bizottság együttesen tárgyalja 1 (Igen I) Határozatként kimondom., hegy a javaslatot a pénzügyi és a földmivelésügyi bizottság együttesen fcgja_tárgyalni. Mózer Ernő képviselő ur, a pénzügyi és véderőbizottság előadója, kivan szólni. MÓZer Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel van szerencsém a honvédelmi és pénzügyi bizottság együttes jelentését a trianoni békeszerződés következtében elbocsátandó hivatásos katonai havidíjasok és hivatásos altisztek kivételes átmeneti ellátásáról, valamint a nemzeti hadsereghez tartozó hivatásos havidíjasok és hivatásos önként továbbszolgáló altisztek, valamint az emiitett személyek hátramaradottjainak katonai ellátásáról szóló 306. és 307. számú javaslatok tárgyában a t. Nemzetgyűlésnek előterjeszteni. (Zaj. Elnök csenget.) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az együttes bizottsgáok jelentését tudomásul venni, kinyomatni, szétosztatni és tekintettel mind a két javaslat rendkívül sürgős voltára, a sürgősséget mind a két javaslatra kimondani. Elnök : Méltóztatnak kimondani a sürgősséget ? (Igen !) Akkor ezt határozatként kimondom. Meskó Zoltán : Sürgősen elbocsájtják a magyarokat és az osztrákokat megtartják ! (Zaj.) Elnök : A javaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Következik az iskoláztatási kötelezettség teljesítésének biztosításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Következik a j çjni. Gerencsér István jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét.) Dräxler János.! Dräxler János : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a parlamenti gyakorlat által adott azon joggal éljek, amely szerint azjpj, akik az általános vitánál nem voltak abban a helyzetben, hogy a javaslathoz hozzászóljanak, a címnél ugyanezt a jogukat gyakorolhassák. Méltóztassék épen azért megengedni, hogy én általánosságban egy kissé bővebben is foglalkozhassam a javaslattal. Elnök: Méltóztatik a Nemzetgyűlés hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur a címhez ilyen terjedelemben hozzászólhasson 1 (Igen !) A Nemzetgyűlés hozzájárult, tehát méltóztassék folytatni. Dräxler János : Szivem egész melegével üdvözlöm, mindenekelőtt a mélyen tisztelt kultusz minister urat, aki ugylátszik ezzel a törvényjavaslatával megteszi az első lépést ahhoz, hegy a magyar nemzeti népoktatás szent ügyét végre valahára arra az útra terelje, amely útnak a végén remélhetőleg el fogjuk érni azokat az eredményeket, amelyeket a nemzet már régen is elvárt volna, amely eredmények ezt a hazát vissza fogják tudni helyezni majd abba a fénybe, arra a műveltségi fokra, abba a viszonylatba, amelyben a középkorban, vagy általában a múltban sokszor állt. De mikor ezzel a kérdéssel foglalkozom a t. Nemzetgyűlés szives engedelmével, módot kaptam arra, hogy foglalkozzam olyan kérdésekkel is, amelyek a közoktatásüggyel, tehát ezzel a javaslattal szoros kapcsolatban vannak, azonban e javaslat tárgyát tulaj donképen nem képezik. Szent meggyőződésem, hegy ha M?gyarországen a közművelődés és az alsóbb néposztályok művelődése tekintetében a múlt rezsimek megtették volna azt a kötelességüket, amely feltétlenül reájuk háramlott és amelyet tőlük a nemzet minden egyes társadalmi rétege joggal elvárt, akkor ennek az országnak népoktatásügyével kapcsolatban az általános művelődés, az alsóbb néposztályok műveltsége magasabb fokra hágott volna és igy azok a veszedelmek, amelyek az utóbbi időben az ország nyakára zúdultak, nem lettek volna olyan rettenetesek és a kommunizmus eszméi nem tudták volna a tömegeket maguknak oly mértékben behóditani, amily mértékben ezt most megtehették. Sajnos azonban, az ország eddigi kormányai a népnevelést illetőleg olyan feneketlen vakságban szenvedtek, hogy szinte csodaszámba megy, hogy a műveltség szempontjából még ott is állunk, ahol állunk. Nem mondom, hogy a felsőbb oktatást, az egyetemeket elhanyagolta a múlt rezsim. Nem, ezeknek a gondját a szivén viselte, épített nekik monumentális épületeket, felszerelte őket, amint helyes is. Ha azonban vizsgáljuk, hogy az alsóbb népiskolákkal is olyan bőkezűen bánt-e, akkor nagyon szomorú tapasztalatra jutunk. Ha ezt vizsgáljuk, meg kell állapítani, hogy — ami egyébként a múlt rezsim alatt nem is volt szokatlan, — minél lejjebb megyünk a fundamentum felé, annál gyöngébb anyagból építették az épületet. Még pedig azt a fundamentumot, amelynek az egész épületet tartani kellene,, azt a fundamentumot építette a legporladóbb anyagból. Aki vályogból építené a fundamentumot, azután arra téglával, kővel folytatná az építkezést, a tetőt meg nehéz cseréppel födné be, ugyebár, azt vagy lemosolyognók, vagy az őrültek házába kivánnók,
