Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-217

258 A Nemzetgyűlés 217. ülése 1921. az illető igazgató helyett más vezeti most az inté­zetet, akit Budapestről küldtünk oda. A vizsgá­lat folyik. Ami a többi dolgot illeti, mostam helyzetünk­ben nagyon nehéz annak a szabálynak eleget tenni, hogy a fegyencek külön cellában legyenek. Min­denki, aki ismerte Magyarország fogházi viszo­nyait, a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott azokról. Kerekes Mihály: Az ártatlanokat ki kell bocsátani ! Tomcsányi Vilmos Pál ígazságügyminíster : Ma azonban a fegyintézetek legnagyobb része megszállott területen van. Másrészt teljesen le vagyunk rongyolva, mert a kommunizmus alatt teljesen kifosztották a fegyintézeteket, se ágyak, se ágynemük, se fegyintézeti ruhák nincsenek, ezeket máról-holnapra beszerezni nem lehet. Ennek következtében igazán nem adhatunk minden fegyencnek olyan ruhát, amilyent kellene és ezért az, akinek van ruhája, bizony a saját ruháját használja. Ezen most segíteni nem tudunk, mert nincs pénz, nincs anyag és ruha sincs. Aki tud semmiből valamit előteremteni, az csinálja meg, de mi ezt márólholnapra megtenni nem tudjuk. Csak lassan, fokozatosan igyekszünk helyreállí­tani a teljes rendet és ha méltóztatnak megnézni például a gyűjtőfogházat, ott haladtunk már leg­messzebbre, ott a rend majdnem olyan már, mint a régi időben volt. Itt van azonkívül a túlzsúfoltság, mert hiába, építeni sem tudunk. Tul vannak zsúfolva a mi fegy­intézeteink, fogházaink. Remélem, hogy az a tör­vényjavaslat, amelyet méltóztattak ma harmad­szori olvasásban elfogadni, szintén közre fog hatni abban az irányban, hogy gyorsabban fog a bűn­vádi eljárás lefolyni és nem lesznek annyira túl­zsúfoltak a mi fogházaink. Nagy Pál : Csakis ezt várjuk tőle. Rassay Károly : A vizsgálati fogoly nem jár rabruhában ! Az nem volt baj ! Tomcsányi Vilmos Pál Ígazságügyminíster: Hogy hogyan történhetett az meg, hogy kimehe­tett szabadon, ezt az eddigi vizsgálat még nem állapította meg. ö állítólag mindig fegyőr, katona kíséretében ment ki. Dinich Vidor : Civil ruhában mind a kettő, fegyver nélkül ! Tomcsányi Vilmos Pál ígazságügyminíster: Ez kétségtelenül nagy hiba és mulasztás, de még sem ment szabadon, és ha az a fegyőr teljesítette volna kötelességét, nem szökhetett volna meg. Rassay Károly : Látta, hogy az igazgató se teljesiti a kötelességét. (Egy hang half elől : Hát a fegyőrnek sincs egyenruhája !) Tomcsányi Vilmos Pál ígazságügyminíster: Én egyiket sem védem. Ne méltóztassanak esofi­rozni magukat. Én mindent megtettem, amit meg­tehettem, a vizsgálat fogja tisztázni a dolgot és aszerint fogunk végleges Ítéletet hozni. Ertem, hogy t. képviselőtársam, aki helyben lakik, fokozottabban látja a dolgokat, a nehézsé­évi június hó 30-án, csütörtökön. geket, amelyekkel mi küzdünk és épen azért söté­tebb színekben festi az ottani helyzetet. Minden­esetre azoknak az adatoknak alapján, amiket itt interpellációjába lefektetett, az egyes kérdéseket újból meg fogom vizsgálni és segíteni fogunka hely­zeten. Csak arra akarom t. képviselőtársam figyel­mét felhívni, hogy a múltkori interpellációjában a maihoz hasonló hevességgel támadott engem azért, egy fegyintézeti tisztviselővel kapcsolatban, hogy az ellenforradalmárokat a kommunizmus ideje alatt mezőgazdasági munkával kínozták és dolgoztatták. Ekkor ugy állította be a dolgot, hogy borzasztó kegyetlenség volt ez a dolgoztatás, mire azt mondtam, hogy ez mindig előnyösebb dolog, mert különösebben abban az időben mindenki, aki itt a mezőgazdaságban dolgozhatott, ezt előny­nek tekintette. Ma pedig azt mondotta . . . Hornyánszky Zoltán: Megtanultam akkor! Tomcsányi Vilmos Pál ígazságügyminíster: Szóval, a válaszomból mégis méltóztatott valamit tanulni. Remélem, mostani válaszom is megnyug­tatja, mert ebből is méltóztatik talán valamit tanulni. Arra kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék tudomásul venni azokat az erélyes intézkedéseket, amiket eddig is tettem ebben az ügybsn, a vizsgá­latot, amit le fogunk folytatni és méltóztassék azt is tudomásul venni, hogy ezeket a részleteket is vizsgálat tárgyává fogom tenni. (Helyeslés jóbb­felől.) Kerekes Mihály : Ök tudomásul vesznek • mindent. (Mozgás és zaj jóbbfelől.) Elnök : Csendet kérek. Tomcsányi Vilmos Pál ígazságügyminíster: ... és igyekezni fogunk, hogy nemcsak a váci fegy­intézetban, hanem, amint csak lehetséges, minden fegyintézetünkben és fegyházunkban visszatérjen az az állapot, ami a békében volt. Ehhez azonban idő kell. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék vála­szomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpslláló képviselő urat illeti a szó. Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Csak annyit akarok itt leszögezni, hogy az igazgató urat semmi körülmények között nem lehet men­teni azzal, hogy szegény öregember, becsapatta magát. Ha öregember is, vigyázzon magára, le­gyen kellő erélye és esze, hogy ne engedjen meg olyant és ne történhessék meg, hogy egyre-másra megszöknek továbbra is a kommunisták. Ne en­gedje magát becsapatni a fegyházigazgató. Ha az a fegyenc előáll nem tudom miféle tervekkel, tessék melléje kellő fegyőrkiséretet adni fegyverrel, nem psdig ugy, hogy civilben menjenek, mert ez lehe­tetlenség. Rassay Károly : De meg is tiltotta az állam­titkár ! Hornyánszky Zoltán : És ha az igazgató ilyenre engedélyt ad, akkor nem a főfegyőr, hanem az igaz­gató felelős ezért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom