Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-217

A Nemzetgyűlés 217. illése 1921. évi június hó 30-án, csütörtökön. 255 Jöttek újból a panaszok, hallottam panaszokat jobbról, balról, de természetesen nem akartam egy ujabb lovaggá ütésnek előidézőjévé válni, következésképen nem interpelláltam addig, niig az adatok teljességét, bizonyosságát nem sikerült megszereznem. Mert nem akartam azt, ami tavaly történt, amikor interpellációmra a minister ur felkelt, azt mondta, hogy ez így és igy van, kimagyarázódik a dolog, a kormánypárt tudomásul veszi a választ és marad minden a régiben. Meg kellett várnom tehát azt, mig bizonyos adatok birtokába jutok, amikor eredményesebben lehet sikra szállnom azért, hogy az, amit én teljes reputációm latbavetésével mondtam, a valóságnak igenis megfelel. Hallottunk olyan dolgokat, hogy a fegyintézetben a kommunista foglyok — legnagyobbrésze természetesen zsidó — a leglehetetlenebb bánásmódban részesülnek, a legelőnyösebben bánnak el velük, leveleznek . . . Sziráki Pál : Újságot szerkesztenek ! Hornyánszky Zoltán: Ugy van, váci vörös újságot csinálnak ! (Nagy mozgás.) Mindezekkel azonban, amig bizonyítékaim nem voltak együtt, nem álltam elő. Most jött a villámcsapás. Mauthner István, a Lenin-fiú megszökött. (Mozgás.) Ki volt ez a Mauthner István ? A kormányzó ur őfőméltóságának volt a merénylője, akit a büntetőtörvényszék 1920. március 12-én kelt 3566. számú Ítéletével halálbüntetéssel sújtott. A kormányzó ur őfőméltósága megkegyelmezett neki és életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta át a halálbüntetést és 1920. május 6-án a budapesti kir. gyűjtőfogházból kiszállították Váczra, ahol a 787. fejszámot kapta és ottmaradt egy ideig. Mauthner tehát a váczi fegyházban töltötte idejét. Hogy ne unatkozzék, összecsukták másik két kompromittált zsidóval. Az egyik dr. Varjas Sándor 1631. számú fegyenc ; lazításra való felbujtás büntette miatt a budapesti büntetőtörvényszék 3920. október 22-én kelt 8956. számú Ítéletével 12 évi fegyházra Ítélte. De ez nem volt elég. Kapott még egy másik társat is, Bársony Kornélt, az 1044-es fejszámu fegyencet, akit magánlaksértés, zsarolás, izgatás, kétrendbeli személyes szaabadság megsértése és rablás büntette miatt ugyancsak a budapesti kir. büntetőtörvényszék 1920. május 27-én 1394/1920-ból kelt számú Ítéletével 8 évi fegyházra itélt. Ezek mind együtt voltak. A fegyházrendtartás és a büntető törvénykönyv előírja természetesen, hogy a fegyencnek abban az esetben, ha háromévi vagy ennél hoszszabb tartamú szabadságvesztés büntetésre Ítélik, magánzárkában kell töltenie egy esztendőt. Ezzel szemben talán azt mondhatná az igazságügyminister ur, hogy nem volt kellő helyiség, kellő magánzárka, ezért kellett összetenni ezeket. De a szobának, amelybe tették őket, az igazgató rendelkezésére, a felirata az volt ; idegeneknek a szobában tartózkodni tilos. Hogy még kellemesebbé váljék az együttlét, szépen együtt mulattak ott, beszélgettek, a fegyházigazgató ur is meglátogatta ott őket, nem mondom, hogy talán egyéni kedvtelésből, lehet, hogy hivatalos kötelességének teljesítése céljából, ezt én koncedáiom, denikve valahogy, hogy meg ne zavarják a bizalmas együttlétet, kiírták, hogy idegeneknek ott tartózkodni tilos. Rassay Károly ; Ez kabaré ! Hornyánszky Zoltán : De nem azért volt élelmes zsidó, hogy ne kamatoztassa élelmességét ; előállt a fegyházintézet igazgatójának azzal, hogy nagyszerű találmánya van, nagyszerűen tudja azt értékesíteni. Valamely villamos áramnak vezetése volt szóban, mely villamos áram vezetése céljából neki anyagokat kellett volna beszereznie. Természetesen bejelentette a fogház igazgatójának, ez készséggel állott rendelkezésére, . . . Dinich Vidor: Jó fiu ! Hornyánszky Zoltán: ...hogy a halálbüntetésről életfogytiglani fegyházra átváltoztatott büntetésü fegyenc szabadon kimehessen — méltóztassék megérteni, szabadon kimehessen — a fegyházból, megadta neki az engedélyt. Mauthner kiment. Kétszer is volt Budapesten előzőleg, mielőtt megszökött. Mikor harmadszor ment, a menetlevél ugy szólt, hogy az igazgató szóbeli ergedélye alapján Mauthner István fegyenc bevásárlás céljából Budapestre kisérendő lévén stb. Dinich Vidor: Hallatlan! Hornyánszky Zoltán : Méltóztatik érteni ? Mauthner István, az életfogytiglani fegyházra itélt kommunista gazember, a fegyházból kimegy az igazgató engedélyével bevásárolni, kísérővel, civilruhában, a fegyenc, holott a fegyházrendtartás előírja, hogy mindjárt meg kell nyirni, megmosdatni stb. és tiszta fegyencruhát acíni rá, saját ruhájában a fegyház egyik főfegyőrjével, Balázs Istvánnal, az is civilruhában, oldalfegyver nélkül. Feljöttek Budapestre. Itt aztán, hogy mi történt, arról a fáma sok mindent regél, de minthogy pozitívumok nem állanak ma még rendelkezésemre, ezeket természetesen nem rögzítem meg, ennélfogva tisztán csak arra szorítkozom, ami ma, mint pozitívum rendelkezésemre áll. Délután három órakor kellett volna állítólag találkoznia a bekísért fegyencnek a főfegyőrrel, addig ugy látszik szabadon mászkálhatott, ahol neki jólesett. Három órakor a főfegyőr elmegy a megjelölt helyre, Mauthner István természetesen nem jött el. Dinich Vidor : Közben elment Bécsbe ! Hornyánszky Zoltán : Azóta hallottam, hogy onnan öltöget nyelvet a fehér terrorra. Ez tehát a fehér terror nálunk, ezt jó lesz meghallgatniuk azoknak, akik a másik végletből szoktak tüzelni, hogy nálunk fehér terror van. Rassay Károly : Nem mindenki ilyen kedvenc gyermek ! Hornyánszky Zoltán : Három óráig várt a főfegyőr, megérkezik-e Mauthner, de nem jött meg. Elment a főkapitányságra, ott bejelentette, hogy