Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-217

A Nemzetgyűlés 217, ülése 1921, évi június hó 30-án, csütörtökön, 247 Forgács Miklós jegyző: Magyar Kázmér! Magyar Kázmér : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat, amely tárgyalás végett a Ház asztalán van, azt képzelem, hogy minden magyar ember lelkében bizonyos megnyugvást, felemelő érzést kelt, de bizonyos szégyenérzetet is okoz, hogy ime törvényre van szükség, hogy az 1868-as közoktatásügyi törvény idevonatkozó részét végrehajtsák. Az 1868-iki népoktatási törvény végrehajtásáról lévén szó, ugy veszem észre, hogy a törvényjavaslat, amelyet a kultuszminister ur beterjesztett, a vágyakat az óhajtásokat kielégíti, örömmel és lelkesedéssel üdvözlöm érte a ministert. El fogjuk érni igy végre valahára az egész országban azt, amit, hála Istennek, egyes országrészeken, ahol komolyan foglalkoztak az iskoláztatás ügyével, elértek, hogy iskolázva voltak a gyermekek, el fogjuk érni most a törvény szigorával, hogy ahol lanyhábban kezelik ezt a kérdést, ott is kellő eredmény mutatkozzék. A törvényjavaslat egyes részleteivel nem kívánom a t. Nemzetgyűlés figyelmét fárasztani. Nem kivánok kiterjeszkedni arra, hogy miért és micsoda részeket tartok igen jónak, mindössze célzok arra, hogy nem ártana, gondolatom szerint, ha a törvény egy kicsit világosabban disztingválna példának okáért az iskoláztatási időtartam megszabásánál. Bele tudnék menni abba, hogy mondassék ki a városi iskolákra 10 hónapi, a falusi iskolákra 9 hónapi, a tanyai iskolákra pedig apodiktice a 8 hónapi tanitási idő. Miért minden egyes esetnél az iskolafentartónak, vagy a tanitónak a tanfelügyelőt zaklatni külön-külön az iskoláztatás idejének redukálásáért ? Ezt bátorkodom a minister ur figyelmébe ajánlani, különösen a taniára való erős hangsúlyvetés mellett. A tanyai iskolákról majd később leszek bátor alaposabban szólni. örvendek a törvényjavaslatnak főleg azért, mert a beiratkozási kötelezettséget vasszigorral keresztülviszi. Lássunk hát egyszer világosan és tisztán ! Nekem azonban aggodalmam van, hogyha a beiratkozás megtörténik és ebből következik a törvény szemit az iskolába járatás, nem jönne-e zavarba a kultuszkormány, mert nem tudnák befogadni az iskolák az iskolaköteleseket. Egyes helyek fel vannak szerelve iskolákkal, el vannak látva tanerőkkel, hanem mint a kecskeméti gazdakor gresszus alkalmával a múlt héten megállapították, sok helyen megdöbbentő iskolahiányt tapasztalhatunk. Az ottani közlés szerint a tanyavilágban Szegeden áll legjobban a helyzet, mert ott 1400 kataszteri holdra jut egy iskola. Odébbmenve, Hódmezővásárhely tájékán 4000 kataszteri holdra jut egy iskola. Pest megyében Halason 120.000 kataszteri hold kiterjedésű határon 12 iskola van, egy iskolára tehát 10.000 kataszteri hold esik. Ép igy van Nagykőrösön 67.000 hold határon hét tanyai iskola. A tanyai iskolákról és a tanyai iskolakötelesekről fájdalom alaposan nem tárgyalhatunk, sötétben tapogatódzás a sorsunk, mert nincs statisztika. Nem vezettek. A városok nem gondolkoztak rajta, a tanyák pedig maguk ugyan statisztikát nem fognak csináhii soha. Nem tudjuk, hogy az egyes tanyavilágokon mennyi is a tanulók száma. Csak egyes adatok állanak rendelkezésünkre, amelyek mégis némileg megvilágítják a kérdést. Egyik tanyai iskolánál az iskolára van utalva 153 tanyaszám. Igy nevezik. Ebben a 153 tanyában van összesen 352 tanköteles gyermek. Egy iskolára, egy tanítóra, egy tanteremre van utalva a 352 tanköteles gyermek. Usetty Ferenc : Ez Ázsia ! Magyar Kázmér : Bejár a 352 tanuló közül 90 és vizsgázik 70. A távolság, amelyet a gyermekeknek meg kell tenni, hogy az iskolába jussanak 2 kilométertől 6—8 kilométerig terjed. Más eseteket is hozhatnék fel, de körülbelül mindenütt igy van. Ha most elképzeljük, hogy szaván fogjuk a minister urat és az indokolás pontjait nézve azt mondjuk, hogy lássuk azokat az iskolai építkezéseket, amelyeket kilátásba helyezni méltóztatnak, azt kell mondanunk, hogy ez segítene a dolgon, de szerény nézetem szerint, én, aki a tanyavilággal meglehetős érintkezésben voltam, hisz onnan való vagyok, azt látom, hogy sok jámbor óhajtás kelt szárnyra már az iskoláztatás dolgában, hanem az eredmény az, amit most közölni szerencsém volt. Üdvözlöm végtelen melegséggel a kultuszminister ur ama kijelentését, hogy az elemi iskoláztatás a kultuszminister feladata. Nem könnyen mondom ki ezt az üdvözletet és örömet, mert szó sincs róla, bizony szívesen ragaszkodnánk autonómiánkhoz ugy a község részéről, mint egyházunk részéről az iskoláztatás tekintetében. De ma ugy áll a helyzet Magyarországon, hogy az autonómia érdekét fel kell áldozni a közoktatás érdekének. Mert mi történik igy az iskolák felállítása és létesítése körül. Gerencsér t. képviselőtársam emiitette, a tanyai iskolákat ismeri, s én élő és koronatanú vagyok rá. Tőlem kért a község annak idején egy katasztrális hold területet tanyai iskola létesítésére Szívesen felajánlottam egy a várostól 8 kilométernyire lévő tanyámon. Mikor kérdezték az árát, mondottam, hogy természetesen egyházamnak iskolának csak adhatok egy hold földet. Kérem ezt nem lehet elfogadni. Hát miért nem ? Ez sajnos precedenst képez, mert más ember ingyen nem adna, szégyenletében pedig nem adna pénzért. Megegyeztünk egy méltányos összegben. Kimentünk a tanyára egy bizottsággal, hogy megállapítsuk, hogy hol adjam ki a földet. Ahol tetszik — mondtam, ha tetszik a tanya udvarán, vagy azon a ponton, ahol legcélszerűbb. Hát ezen a sarkon. Hogyne. Mikor kimértük az egy katasztrális holdat, azt a kérdést kellett felvetnem, hogy elég-e ez tanyai iskolának. Elfér ezen egy szép épület mellékhelyiségeivel, a tanítói udvar, a tanító zöldséges-, gyümölcsöskertje. Hát a gyerme-