Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-217

A Nemzetgyűlés 217. ülése 1921. T. Nemzetgyűlés! Az a törvényjavaslat, amely most tárgyalás alatt van, tulajdonképen az 1868. évi XXXVIII. te. 1—-7. §-ainak kibővitése és büntető rendelkezésekkel való pótlása a szülőkkel és tanítókkal szemben. Elismerem, hogy ezekre a büntető rendelkezésekre szükség van, azonban nem hallgathatom el aggályomat, hogy ha a büntető rendelkezések megvalósítanak, akkor az a szülő milyen szemmel néz majd az iskolára, de még inkább, annak a tanítónak milyen lesz majd a helyzete. Annak a hatszáz koronának, amelyet büntetésképen űzetni keli, vagy annak a 40 vagy 80 koronának minden ódiuma és gyűlölete nem hárainlik-e vissza a tanítóra? E tekintetben az igen t. minister ur a bizottsági tárgyalás alkalmával és a pártban is megnyugtatott engem. Jelezte, hogy a végrehajtási utasításokban olyan módust fog találni, amellyel a tanítónak ez a kötelessége, melyet akkor teljesít, mert teljesítenie kell, nem fog ugy nyilvánulni, hogy a felelősségrevonás, a gyűlölködés ezért reája háramlik, hanem inkább majd arra törekszik, hogy többféle utón megmagyarázza a népnek s megismertesse vele azt, hogy igenis iskolába pedig kell járni, mert az iskola nevel, tanit bennünket arra, amire az életben szükségünk lesz. Mindamellett szükségesnek tartanám, ha ez a törvényjavaslat a büntető szankciók mellett valami konkrétummal is odanyúlna, ahol mi a bajt konstatálhatjuk. Eddig még nem volt módomban, hogy csonka Magyarországnak az iskola látogatására és az irni-olvasni tudásra vonatkozó adatait közelebbről vizsgálhattam volna, de ahogy a régi adatokból kiszámítottam, az alföldi részen és a Dunántúlon az írni-olvasni nem tudók száma a hat éven felüli lakosságnál körülbelül eléri a 39 százalékot. Ha nyomozzuk, hogy ennek mi az oka, akkor rájövünk, hogy oka az, hogy ezeken a részeken van a legtöbb nagybirtok, itt vannak azok a községek, amelyek tanyarendszerrel dolgoznak. Épen azért azt szerettem volna, ha a javaslat konkrét intézkedéssel nyúlna ehhez a kérdéshez és ezeket az akadályokat próbálná elhárítani. Az 1868. évi XXXVIII. te 40. §-a azt mondja, hogy olyan helyeken, tanyákon, ahol bizonyos számú tanköteles van, a községnek kell felállítania iskolát. E szakasznak másik b) pontja pedig azt mondja, hogyha iskola nem állitható fel, akkor lehetőleg ambuláns, járókelő tanító alkalmaztassák. T. Nemzetgyűlés ! Ebben a törvényjavaslatban nincs intézkedés arra vonatkozólag, hogy ezek az iskolák itt felállíttassanak, mert az 1868. évi XXXVIII. te. erejével nem állíttatnak fel. Ha tehát most a beiskolázást szigorúan végrehajtjuk, hova megy az a gyermek, ha nincs iskola, hova iratkozzék be? Ha pedig van iskola, de tíz kilométer távolságban, hogy menjen oda és vissza az a kicsi magyar, sárban, fagyban, hóban? Erre vonatkozólag móévi június hó 30-án, csütörtökön. 245 dositást volnék bátor javasolni a t. Nemzetgyűlésnek, amely módosítás feltétlenül olyan, hogy ennek a kérdésnek útjában álló akadályokat elhárítjaMielőtt ennek a módosításnak felolvasására rátérnék, legyen szabad néhány szóval megemlékeznem a tanyai iskoláinkról. Ezt azért teszem, mert e kérdés bizonyos mértékben összefügg az én módosításommal, de másrészt azért is, mert tudomásom szerint a minister ur intézkedésére neves pedagógusok kimentek Finnországba, hogy ott a tanyai iskolarendszert tanulmányozzék. A tanyai iskolarendszernek azt a típusát, amelyet Svédországban és Finnországban megvalósítottak, a mi viszonyaink nem kívánják meg. Finnországban ugyanis óriási távolságra vannak egymástól a községek, a városok, 50—60—80 kilométernyire, vagy még messzebb, ugy hogy az ottani tanyarendszerek tulajdonképen nagyobb középpontok. A magyar tanyarendszer nem ez. A magyar tanyarendszernél a községeknek távolsága csak 15—20—30 kilométer, tehát nálunk a járókelő, ambuláns vándortanító intézménnyel semmiképen sem lehet operálni. A minister ur a bizottsági tárgyalás alkalmával nagyon helyesen rámutatott arra, hogy mit kell tenni, t. i. internátusokat kell felállítani, még pedig napközi otthonokkal kap* csolatban, ahova korán reggel bemegy a gyermek, az iskolai idő leteltével pedig visszatér otthonába. Ezt azután össze lehetne kapcsolni azzal, hogy vagy a község vagy az iskolafentartó szekerekkel vagy alkalmas járművekkel a nagyobb távolságban lakó gyermekeket behozassa az iskolába. (Zaj.) Erre a célra egy állandó szekeret vagy kocsit lehetne kirendelni, mert enélkül képtelenség a megoldás. Ezek után bátor vagyok felolvasni indítványaimat (olvassa): a) »Oly majorban, uradalomban, telepen, vagy közösségen, ahol legalább 20 iskolaköteles korban lévő gyermek van, a major, uradalom, telep vagy közösség tulajdonosa elemi nép- vagy gazdasági ismétlőiskola felállítására köteles. Ezeket az iskolákat tanitószemélyzettel az állam látja el, az iskola minden más terhét a tulajdonos viseli.« Orbók Attila : Gyermektelen cselédeket fognak majd tartani ! Kiteszik azokat, akiknek gyermekük van! Gerencsér István (olvassa): »b) Oly major, uradalom, telep vagy közösség tulajdonosa, ahol az iskolaköteles korban levő gyermekek száma a 20-at nem éri el, négy kilométeres sugarú körön belül eső majorral, uradalommal, teleppel vagy községgel társul elemi népiskolának vagy gazdasági ismétlőiskolának az a) pontban meghatározott módon való felállítása céljából. e) Az a major, uradalom, telep vagy közösség, amelynek iskolája nagy körzeti távolságra terjed ki, köteles a mindennapi elemi népiskola azon tanulóit, akik az iskolától 3^2 kilométer-