Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-216

A Ncmzetgyülés 216. ülése 1921. évi június hó 25-én, szombaton. 229 ugy a Nemzetgyűlés, valamint külön-külön minden tagja iránt nyilvánított teljes tiszteletem kifejezése mellett egy megjegyzést legyek bátor megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A régi képviselőház idején, bár még egyszer ekkora számban ültünk ebben a teremben, számtalan interpellációs-nap telt el anélkül, hogy egyetlen interpelláció is elhangzott volna. Tasnádi Kovács József: Nem foglalkoztak a nép ügyeivel. Kerekes Mihály: Pártfegyelem volt. Elnök: Csendet kérek. Mayer János közélelmezésiígyi minister: Ennek az oka az volt, hogyha az illető képviselő urak valami észrevételt akartak tenni, vagy interpellálni akartak, mielőtt interpellációjukat elmondták volna, elmentek az illető szakministerhez, informáltatták magukat, és ha ez a legautentikusabb helyről nyert információ őket nem elégítette ki, és azután is arról voltak meggyőződve, hogy annak a szakministernek meginterpellálása közérdek, hogy annak a kérdésnek a nemzet szine előtt való feltárása a közérdeket szolgálja, akkor idejöttek az interpellációval és az el is hangzott. A legutóbbi interpellációs napon egyik képviselőtársunk részéről elhangzott egy interpelláció, amely többek között tiltakozott bolcsi burgonya zár alá helyezése ellen. Amikor meghallottam, hogy képviselőtársam a szabolcsi burgonya zár alá helyezése ellen tiltakozik, azonnal kérdést intéztem burgonya-főosztályom vezetőjéhez, hogy történt-e idevonatkozóan valahonnan valami kérés, vagy érkezett-e be a ministeriumba olyan kívánság, amely azt az óhajt fejezte volna ki, hogy a jövő évi burgonyatermést a szabolcsi burgonyatermő területen újra zár alá vétessék. Oda ilyen kérelem nem érkezett be, sem pedig részemről, vagy a kormány egyetlen tagja részéről ilyen intézkedés nem szándékoltatott. Nem tudom tehát megérteni, hogy mi ellen tiltakozott az az igen tisztelt képviselőtársam. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezt csak azért vagyok bátor megemlíteni, mert ennek következménye is volt. A szabolcsi magyarok olvasták a lapokban, hogy egyik képviselőjük a burgonya újra való zár alá helyezése ellen interpellált. Egyik képviselőtársam ebben a pillanatban újságolja nekem, hogy ez akkora reszenzust keltett, hogy 400 szabolcsi magyar kapával és ásóval felszerelve akart útnak indulni, hogy a közélelmezésügyi ministeriumba jöjjön és ezzel a felszereléssel adjon súlyt tiltakozó szavának, amely tiltakozik az ellen, hogy ott a burgonyát zár alá helyezzék. Ez a felvonulás azonban nem történt meg, valahogy le tudták beszélni arról ezeket a magyarokat, tegnap azonban megjelent itt egy nagy küldöttség a kupolacsarnokban, amely az egyik szabolcsi képviselő ur vezetése alatt mégis csak idejött, hogy tiltakozzék a burgonya zár alá helyezése ellen. Nem tudom, hogy honnan vették ezek az urak ezt az értesülésüket, én azonban kijelentettem nekik, hogy annyira a szabadforgalom hive vagyok, hogy ha az összes érdekeltségek idejönnének és azt kérnék tőlem, hogy helyezzem zár alá azt a burgonyát, — mert azt jól kell tudni a t. képviselő urnák, valamint az érdekeltség is tudta, hogy ha ilyen intézkedést szándékolna valaki, az elsősorban csak tőlem indult volna ki — még akkor sem tettem volna meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt akartam megjegyezni. Haller István: Ma ijedősek az emberek! Mayer János közélelmezésügyi minister : Ijedősek, mert a korlátozó rendelkezésekkel már annyira túlon-túl el vannak telve, hogy már a gondolatától is félnek, hogy ezek a korlátozó intézkedések, ezek a vexaturák tovább is fenmaradnak. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Méltóztassék már most megengedni, hogy mélyen tisztelt képviselőtársam elhangzott interpellációjára röviden a, választ megadhassam. Amikor én a közélelmezési ministeri széket elfoglaltam, minden téren megkezdtem az intézkedéseket a szabadforgalomra való áttérés tekintetében. (Általános helyeslés.) A tejforgalom szabaddátétele tekintetében is mertörtént az intézkedés és az érdekeltek bevonásával, ugy a termelő- mint a tejgyüjtőközpontok, a főváros, a gazdák és a gazdák érdekképviseleteinek közbenjöttével több napon át tartó viták folytak, mindaddig, amig bizonyos elhatározásra tudtunk jutni. Junius 7-én jelent meg a hivatalos lapban az igen tisztelt képviselőtársam által is citált 4090. számú kormányrendelet, amelynek 1. §-a a tej kötöttforgalmára vonatkozólag minden eddigi rendelkezést teljesen hatályon kivül helyezett. A rendelet 2. §-a azután olyan korlátozó rendelkezést állított fel, amely szerint azok a tejgyüjtőtelepek és tejtermelők, akik továbbra is a főváros részére szállítanak tejet, kötelesek tovább is oda szállítani a tejet, ahová a rendelet megjelenése előtt szállitottak. Ez sok vitára adott alkalmat, amig hajlandók voltunk ebbe belemenni. A főváros ugyanis minden érvet felsorakoztatott a szabadforgalom ellen, amikor ez a szakértekezlet megtartatott. Az ő véleménye az volt, hogy a tejfelhozatal apadni fog, ha szabaddá tesszük a forgalmat, és ő azt mondta, hogy a tejelosztásnál ez nehézségeket fog okozni, mert nem tudja így odajuttatni azt a tejet, ahová tulajdonképen szociális szempontból juttatni kell, nem fognak kapni a csecsemők, nem fognak kapni az aggok, nem fognak kapni a betegek, nem fognak kapni a legszegényebb uéposztály közül azok, akik legjobban rá vannak utalva. Attól tartott a főváros vezetősége, hogy a gazdagabb, vagyonosabb fogyasztók el fogják kapkodni, drágán