Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-216
Á Nemzetgyűlés 216. ütése 1921. évi június hó 25-én, szombaton. 221 adott 40.000 számú földmivelésügyi ministeri rendelet 17. és 320. §-ai szerint valami vétséget követ is el a marhalevelek kiállitása körül, ez nem közokiratliamisitás bűntette, tehát nem a törvényszék elé tartozik, hanem kihágás, és igy annak elbírálására az illetékes hatóság hivatott, nem pedig a kir. ügyész. Ezt tudnia kellett a főszolgabírónak, az alispánnak, de magának az ügyésznek is, mikor ezt a vádat emelte. Dacára annak, hogy ez az eljárás jogtalan és erőltetett volt, dacára annak, hogy csupán azért indították meg ellene, mert nekik ez az ember kicsit kellemetlen volt azért, mert pontos, mert lelkiismeretes, mert dolgait értő ember volt, és dacára annak, hogy ez a törvényszéki eljárás befejeztetett, a fegyelmi eljárást ellene a megye mégsem akarja megszüntetni. Ez alatt a három év alatt maga a község teljesen el lett hanyagolva, körjegyzője távol volt, a község kénytelen volt őt helyettesíteni. Azóta már nyolc helyettest hivtak meg a községbe, akiknek nemcsak az illetményeket adták meg, hanem még külön 50 korona napidíjakat is, azonban ezek a helyettesek egymás után megszöktek, a községet otthagyták. Most a község háztartása és egyéb ügyei körül a legnagyobb rendetlenség van. Maga a körjegyző pedig, aki egész életében dolgos, szorgalmas közigazgatási ember volt, aki mintaképe volt annak, hogyan kell egy körjegyzői irodát rendben tartani, kevés kis vagyonkáját, amelyet körjegyzői jövedelméből, fizetéséből szerzett meg, elköltötte, felélte, úgyhogy ő is teljesen a vagyoni tönk szélére jutott. Hogy ez a fegyelmi ügy ennyi ideig húzódik, annak tulajdonképen nem más az oka, mint a jegyzőnek komolysága, korrektsége, törvény tisztelete és az, hogy amint maga körül mindig rendet és tisztaságot akart látni, ezt kívánta meg másoktól is. Állandóan molesztálták, állandóan fegyelmikkel zaklatták, állandóan bírságokkal sújtották, de csak azért, mert a maga hivatalában kényes, de emellett pontos ember volt és azért a hibájáért, mert észrevette, hogy felfelé nincsen minden rendben. Hogy mennyire igaza van a körjegyzőnek, kitűnik abból, hogy már a fegyelmi eljárást ellene folytató közigazgatás ajánlatot tett neki, hogy vonja vissza azokat a kifejezéseket és feljelentéseket, amelyeket főbírája ós alispánja ellen tett, s ebben az esetben őt teljesen rehabilitálják, visszaengedik állásába és elmaradt fizetéseit is folyósítják. Minthogy azonban ez az ember tudatában van annak, hogy igazat mondott, ezeket a feljelentéseket visszavonni nem akarta. Most ennek az a következménye, hogy ezt a fegyelmi ügyet három év óta húzzák és befejezni nem akarják. Minthogy ezt az ügyet itt tovább ismertetni nem akarom, minthogy feltétlen bizalommal vagyok a belügyminister ur személye iránt különösen abban a tekintetben, hogy a közigazgatásban rendet és igazságot akar teremteni és hogy tud is igazságot teremteni, azért egyelőre beérem interpellációmnak csak ekkora terjedelmével és a következő kérdést vagyok bátor intézni a mélyen t. belügyminister úrhoz (olvassa) : Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy Novai Imre somogyberzencei körjegyző ellen már három év óta folyik a fegyelmi vizsgálat, s hajlandó-e intézkedni, hogy ezen fegyelmi ügy, amelynek alapja nincs, minél gyorsabban befejeztessék és a jegyzőnek elégtétel adassék? Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. A belügyminister ur kivan szólni. Gr. Ráday Gedeon belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! T. barátom, az interpelláló nemzetgyűlési képviselő ur kérdésére azonnal válaszolhatok, amennyiben erről az ügyről igenis van tudomásom. Tudomásom van arról, hogy ez a fegyelmi ügy tényleg már nagyon régen húzódik. Én azonban, sajnos, csak attól a pillanattól kezdve tudok precíz és pontos felvilágosítást adni, hogy t. barátom 1920 december 29-én elődömhöz levelet irt és a nevezett jegyzőnek fegyelmi ügye iránt érdeklődött. (Az elnöhi széket ]£enéz Béla_ foglalja el.) Az azt megelőző akták nem állanak rendelkezésemre. Ugy vagyok azonban értesülve, hogy ott Somogy vármegye egy részének megszállása folytán az iratok egy része állítólag elkallódott. De ezért nem felelek, erről meggyőződni még nem volt alkalmam és időm, miután csak tegnap jutott értésemre, hogy interpelláció fog ebben a dologban elhangzani. Ami a dolgot magát illeti, 1920 december 29-től kezdve az ügy a következőképen áll: Miután elődöm sürgette ezt az ügyet, egy jelentés érkezett be Somogy vármegye alispánjától, Talliántól, amely oly súlyos vádakat hoz fel a szóbanforgó fegyelmi alatt álló községi jegyző ellen, hogy az a része az interpellációnak, amely nevezettet mint egy külön elismerésreméltó, kiváló, szorgalmas és egyéb jó tulajdonságú jegyzőnek minősíti, talán bizonyos mértékben tévedésekre vezethető vissza. Nem akarom a t. Nemzetgyűlés idejét igénybevenni, hogy ezt a hosszú jelentést szórólszóra felolvassam, de egyes részletekre vagyok bátor nagybecsű figyelmét felhívni. Tehát az alispán a következőket jelenti (olvassa) : »Novai Imre jegyző eddigi működésót felettes hatóságával való folytonos szembehelyezkedés jellemezte. Ebből kifolyólag sok rendbírságot kapott és több ízben fegyelmi eljárás lett ellene indítva. Például a jelenlegi fegyelmi eljárás tárgyát képezi nevezett körjegyzőnek a volt budapesti nemzeti tanácshoz 1918 november 7-én intézett beadványa, amelyben feljelenti Kacskovics Lajost, nagy Somogy vármegye kicsiny alispánját.
