Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-216

218 A Nemzetgyűlés 216. ülése 1921. évi június hó 25-én, szombaton. Nem akarom részletezni ennek indokait, mert az általános vitában már kiterjeszkedtem erre, csupán annyit kivánok még megállapitani, — és ezzel azt hiszem, nem árulok el titkot — bogy azon nagy férfiak egyike, akikre t. képviselőtársam, mint a bűnvádi perrendtartás megalkotóira hivatkozni volt szives, ezt a 8. §-t kívánja és indítványozza. Kérem, méltóztassék Tasnádi Kovács József t. képviselőtársam inditványát elvetni és a 8. §-t az általam javaslatba hozott kis stiláris módosítással elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztassék ezt az indítványt Írásban beadni. Kivan még valaki szólni? (SenJci sem.) Ha szólni senki sem kivan, ugy a vitát berekesztem. Az előadó ur kivan szólani. Héjj Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad Tasnádi Kovács József t. képviselőtársam egy kijelentésére reflektálnom. A képviselő ur azt mondotta, hogy az ellenzéki padokon már hozzászoktak ahhoz, hogy módosításaikat nem fogadják el. Tasnádi Kovács József: Nem a Nemzetgyűlés, hanem az igazságügyminister! Héjj Imre előadó : Ezzel szemben csak rá akarok mutatni arra, hogy az igazságügyminister ur ép az imént fogadott el egy, az ellenzéki padokról beterjesztett indítványt, s tekintettel arra, hogy úgyszólván az összes módosítások az ellenzék részéről adattak be már az igazságügyi bizotttságban is és azokat a bizottság a legteljesebb mértékben honorálta, azt hiszem, mindenütt inkább lehet szó ilyen panaszról, mint ennek a javaslatnak tárgyalásánál. Ez a megjegyzés tehát nem volt helyénvaló. Csupán ennyit voltam bátor reflexióképen megjegyezni, hogy ez az itt elhangzott megjegyzés válasz nélkül ne maradjon. (Helyeslés.) Tasnádi Kovács József: Köszönöm a kioktatást ! Elnök : Következik a határozathozatal. Tasnádi Kovács József képviselő ur egy indítványt adott be, amely ellentótben áll a 8. §-al, az igazságügyminister ur pedig egy stiláris módosítást javasol. A kérdést ugy fogom feltenni, hogy mindenekelőtt szembeállítom a 8. §. eredeti szövegét Tasnádi Kovács képviselő ur indítványával, azután pedig külön felteszem a kérdést az igazságügyminister ur javaslatára, mint amely nem áll ellentétben az eredeti szöveggel. Méltóztatnak a kérdés ilyetén feltevéséhez hozzájárulni ? (Igen I) Ha igen, akkor felteszem a kérdést: méltóztatnak-e elfogadni a 8. §-t változatlanul, az igazságyi bizottság szövegezésében, szemben Tasnádi Kovács József képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? (Igen !) Kimondom tehát a határozatot, hogy az eredeti szakaszt fogadta el a Nemzetgyűlés, Tasnádi Kovács József inditványát pedig mellőzte. Most felteszem a kérdést, méltóztatnak-e elfogadni a 8. §-hoz az igazságyminister ur pótló inditványát, igen vagy nem? (Igen!) Ekként mondom ki a határozatot. Következik a 9. §. Birtha József jegyző (olvassa a 9. §-t és a IV. fejezet címét, amelyek változatlanul elfogadtatnak Olvassa a 10. §-t): Bródy Ernő! Bródy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Már az általános vita alkalmával volt szerencsém kifejteni, hogy helytelennek tartom a törvényjavaslat azon intézkedését, amely szerint a vád ellen nem enged meg kifogásokat. Az igen t. igazságyminister ur javaslatának indokolásában és általában összes előterjesztéseiben azt mondotta, hogy azért tér el ettől, mert ha kifogási eljárás lenne olyan széles mederben, amint azt a bűnvádi perrendtartás megengedi, akkor a célt, melyet maga elé tűzött, nem tudná elérni. Én számolok az igen t. igazságügyminister urnák ezzel az álláspontjával és a magam részéről is kijelentem, hogy amikor a terheltnek meg akarom adni azt a jogát, hogy a maga ártatlanságát a per előkészítő stádiumában, tehát már a főtárgyalás előtt is bizonyíthassa, nem ragaszkodom a kifogási eljáráshoz, amely kétségkívül egy nagy apparátust mozgat meg s amely kifogási eljárásban időpontok és időhatárok vannak kitűzve, igy pld. nyolc nap a kifogások határideje, azután még a védőnek is lehet kézbesíteni, ami meglehetősen alkalmas az eljárásnak ugy elnyujtására, mint komplikációjára. Én ezt el akarom kerülni, viszont a célt magát, azt a jogot, hogy a vádlottnak módja legyen a maga védekezését nyilvános főtárgyaláson kivül is előadni, mindenképen elérni kívánom, még pedig oly módon, hogy módot és alkalmat adok a terheltnek az észrevételek benyújtására, aminek következtében az egyesbirónak meglesz a lehetősége arra, hogy ezen észrevételek felett a felek meghallgatása után dönthessen. Nagyon kérem a t. igazságügyminister urat, méltóztassék ezen módosításomat elfogadni, mert ezzel elérjük a célt, s igy az ügy az egyesbiró elé kerül, még abban a stádiumban, amikor nincs főtárgyalás. Mert nagy különbség van egy zárt tárgyalás és egy nyilvános főtárgyalás között. Vagyis én mindenféle szempontot összeegyeztetve, ugy a vádlottnak a terheltnek érdekét, mint pedig az igazságszolgáltatás érdekét, a magam részéről a következő módosítást terjesztem elő (olvassa) : »A 10. § 1. és 2. bekezdésének helyébe tétessék a következő szöveg: A 2. § alá eső ügyekben a vádló a vádiratot az egyesbirónál nyújtja be, tekintet nélkül arra, hogy vizsgálat volt-e vagy nem. A vádiratot az egyesbiró a főtárgyalás napjának kitűzésével egyidejűleg közli a terhelttel. Ilyen ügyekben a terheltnek joga van a vádirat minden pontja ellen írásban a bűnvádi perrendtartás 257. §-ának 2, bekezdésében meghatározott keretben észrevételeket tenni