Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-216

A Ncmi-j. tgyülés 216. ülése 1921 tárgyalni. Ha tehát beszédemnek esetleg bizo­nyos éle lenne, ne méltóztassék az igazságügy­minister urnák ugy venni, mintha az az ő tisztelt személye ellen irányulna, hanem tisztán csak a javaslat ellen. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Elsősorban is tiltakoznom kell az ellen, hogy ittt máról-holnapra a legfontosabb, a bűnvádi perrendtartásnak, tehát természetesen jogrendünknek az elevenjébe vágó dolgokat ilyen gyorstalpaló rendszerben tárgyal­juk. A bizottságok alig kapják meg a javaslatot, már le kell tárgyalniuk, ugy hogy a képviselők­nek sem, de a kivül álló szakembereknek hozzá­szólási lehetősége úgyszólván nincs. Ez rettene­tes veszedelmeket rejt magában, mert hiszen a képviselőknek nincs módjuk, hogy kellően áttanulmányozzák a törvényjavaslatot és igy nagyon természetes, hogy sok minden szempont­ból való megbirálási lehetőség elesik. Tiltakoznunk kell tehát az ellen, hogy egyszerűen csak máról­holnapra dobják oda a javaslatot az igazságügyi bizottságba és ha nincs módjában egy képviselő­nek, hogy ott megjelenjék, vagy annak, aki nem tagja az igazságügyi bizottságnak, másnap, amikor bejön ide a parlamentbe, nyomják a kezébe a törvényjavaslatnak az igazságügyi bizott­ság által is már kidolgozott tervezetét. Ez ismét óriási veszélyt rejt magában, mert hiszen a képviselőnek megint nem volt kellő módja ahhoz, hogy a javaslatot kritika tárgyává tehesse. Másodsorban azt kell hangsúlyoznom, hogy ha jogrendünknek elevenjébe vágó dolgokat kvázi incindentaliter fogunk elintézni, az egy cseppet sem fog a jogrendnek, a jogbiztonságnak hasznára válni. Kérve kérem tehát az igazságügyminister urat, hogy amennyiben módja van rá, méltóz­tassék — még akkor is, ha a kormánnyal szem­ben kell talán érvényesíteni akarását — méltóz­tassék ezt érvényesíteni, hogy kellő időben kap­juk meg, legalább mi szakemberek, azokat a kérdéseket,* amelyekhez való hozzászólásra egy­részt szaktudásunknál fogva jogositottak vagyunk, másrészt pedig, mint képviselőknek amugyis be­hatóbban kell foglalkoznunk a dologgal. Na­gyon kérem az igazságügyminister urat, miután birói körökből már többszörösen hallottam ezt a kérelmet, hogy legyen kegyes az Országos Birói és Ügyészi Egyesülethez is mindig egy­egy törvényjavaslatot eljuttatni, hogy ott komoly szakemberek foglalkozhassanak a kérdésekkel, olyan emberek, akik az alsófoku bíróságoknál is működnek, akiket tehát szaktudásuk és gya­korlati tapasztalásuk arra jogosít, hogy a tör­vényjavaslatokat kellő időben megismervén, azokhoz szaktudással, gyakorlati érzékkel hozzá­szólhassanak. Tasnádi Kovács, azután Rassay és Rupert t. képviselőtársaim már rámutattak arra, amit jogi szempontból nehezményeznek ennél a javaslatnál. Ezekkel én már a magam részéről nem foglalkozom, mert egyrészt nem akarok ismét­lésekbe bocsátkozni, másrészt pedig azért, mert évi június hó 25-én, szombaton. 203 ujat ezen a téren, őszintén bevallom, én sem tudnék felhozni. Viszont azonban bármennyire is fel van már gyűjtve a mező, azt hiszem sike­rül majd egypár kalászt összeböngésznem és csokorba kötve az igazságügyminister urnák át­nyújtani, szíves jóindulatába ajánlva azokat a törvényjavaslat részletes vitájánál. Zákány Gyula: Lojális hang! Hornyánszky Zoltán : Ellenzéki politikus vagyok ugyan, de kijelentem, hogy teljesen objektive, sine ira et studio akarom ezt a törvényjavaslatot tárgyalni, mert az országnak nincs abból haszna, ha elfogultan, szenvedé­lyektől fűtve vitatkozunk, hanem sokkal nagyobb haszna van abból, ha objektive tisztán csak a tárgyilagos kritikán belül, ennek legsúlyosabb fegyvereivel küzdünk, ami azután hivatott arra, hogy megvilágítsa azokat a bajokat és sérel­meket, amiket ez a törvényjavaslat, ha törvény­erőre emelkedik, okoz. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A magam részéről aggállyal nézem, bár a bíróságok helyzetén akar ez a törvényjavaslat könnyíteni, és a felgyülemlett restanciáját a régi bűnügyeknek megszüntetni, és ezeknek gyors elintézését tendálja, de a benne kifejtett módon, nem fog célt érni. Ha elérhető a cél ily módon akkor rendben van a dolog, de nekem aggályaim vannak és ezeket az aggályokat vagyok bátor előadni. Nevezetesen a bíróságok, az ügyészségek szempontjából kell a kérdést vizsgálnunk. A technikai szempontok azok, ame­lyek főleg belejátszanak a kérdésbe és amelyek a megoldást nem teszik oly egyszerűvé, amint az prima vista mutatkozik. Mert a bíróságnál mi fog bekövetkezni? Az,hogy több ügyet szétosztanak majd egyes bírák között, ezek az egyes birák belép­nek a tárgyalóterembe, tárgyalnak, de jegyző­könyvvezetőre van szükség és ha tisztviselőt, vagy napidíjast állítanak oda a jegyzőkön) r v vezeté­sére, a bíró munkáján nincs segítve, sőt ez egyenesen teher neki, mert tollba kell mondania mindent. A Bp. szerint ugyanis a bíró a jegyző­könyvet nem írhatja, tehát okvetlenül szükséges jegyzőkönyvvezetőt alkalmazni. Ha pedig szak­embereket akarnának odaállítani, — én meg­néztem pl. a budapesti büntetőtörvényszék lét­számát — az kizárt dolog. Ha igazán eredményesen akarják a restan­ciák apasztását, minden egyes bíró mellé jegyző­könyvvezetőt vagy joggyakornokot kellene állí­tani, annyi pedig nincs. A múltkoriban emii­tettem egyik beszédemben, hogy itt 21 törvény­széki jegyző végez ina funkciót. Már most, t. Nemzetgyűlés, az a jegyző vagy joggyakornok, akit oda ültetnek be az egyes biró mellé jegyzőkönyvvezetésre, el van vonva mástól, az főtárgyalási tanácsokba nem mehet, következés­képen tehát a főtárgyalási tanácsok lesznek kénytelenek redukálni munkájukat. Most már annyi törvényszéki jegyző és joggyakornok nem lévén, napidíjasokat, vagy a legjobb esetben tisztviselőket állítanak oda, ezzel megint nincs 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom