Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

190 , À Nemzetgyűlés 215. ülése 1.921 kifogsz menni Szanitterhez — Tiszakoródon körjegyző — és ha mégis valami közbejönne, vagy te fogod lefogni az egész rakományt-, vagy visszairányítod az egészet és elhallgattatod a dolgot. Szanitternél kosztot, lakást kapsz, szóval minden kényelmed meg lesz.« Én újra tiltakoztam, amire ő valószínűleg azt hitte, hogy a felajánlott összeget keveslem, mert ugy folytatta : »Neked nem kell semmibe sem beleszólnod, semmi dolgod nem lesz. Mi csak azt akarjuk, hogy a csendőrség meg legyen nyugtatva és lássa,'hogy te is hallgatólag beleegyezte] ebbe. A dohányt három napon keresztül fogjuk szállítani, persze nem a mi szekereinkkel és lovainkkal, mert nem akarjuk azt, hogyha ne talán mégis valami előfordulna, a mi holmink bűnjelként szerepeljen.« Patacsi Dénes : Mégis okos ember volt. Tomori Jenő (olvassa).: »Idegen fuvarosokat fogunk erre a célra fogadni. Erre a célra 200.000 koronát szántunk. A fuvarosok több mint biztos, hogy háromszoros fuvarbért fognak kérni, mert ilyen útra rendes fuvarért nem mennek el. Ugy hogy a fuvar biztosan 50.000 korona lesz Köleséből Tiszakóródig. Ha kivánod, mi a 200.000 koronát azonnal neked adjuk át, te fizesd majd ki a fuvarosokat és a 150.000 koronából pedig annak adsz még, akinek akarsz. Nézd, én ezt az ügyet másképen is el tudnám intézni, még psdig Tiszabecsen keresztül. Ott tudom, hogy nyugodtan át lehet vinni az egész mennyiséget egyenesen, csak áthajtatnék a vashídon keresztül. Nem kellene átrakodni, mint Tiszakóródon. Ez nekem sokkal könnyobb lenne, kevesebb embert kellene megfizetni, de azért én mégis az előbbi utat választom. Tiszabecsen keresztül hosszabb idő óta egy társaság csempész át mindenféle dolgokat, azokkal is szövetkezhetnék. De még sem teszem meg, mert nem akarok felelősséget vállalni mindazért, amit ők eddig átcsempésztek és amit még ki fognak vinni. Az én tervem kivitele nehezebb és biztosabb. Kérlek tehát, segíts nekünk te is. Újra szabadkoztam és igyekeztem őt lebeszélni, mire ő így felelt : »Ha te nem veszel ebben részt, ugy Ígérem, hogy én sem fogom ezt csinálni.« Itt a beszélgetésünk megszakadt, mert ujabb látogatóm érkezett Dávid Ferenc hadapródjelölt személyében, aki hozzám volt beosztva és akit én egy nagyon megbízható hazafias embernek ismerek, akinek a főszolgabíró távozása után röviden elmondtam az esetet és másnap a szatmárvármegyei katonai parancsnokságnál Vogl Waldemár ezredes urnák jelentettem, hogy er gem meg akarnak vesztegetni.« Rassay Károly : Mi van a főszolgabíróval ? Tomori Jenő : Az még mindig ott van. (Olvassa) : »Az ezredes úrtól azt a parancsot kaptam, hogy látszólag menjek bele az ügybe és majd akkor tartóztassam le őket, amikor a dohányt át akarják csempészni. A főszolgabíró, miután megígérte, hogy nem fogja az ügyet tovább folytatni, egy szóval sem tett róla említést. Én vártam egy kedvező alkalomra, amikor a dohányügyet szóbahozhatom. Körülbelül két nap múlva a történtek után este 6 . évi június hé 24-én, pénteken. óra körül véletlenül betévedtem a főszolgabírói hivatalba, ahol doktor Dienes Dezsőt Jezerniczky Károly ircdaszolgával találtam együtt, valamiről beszélgettek. Amikor beléptem, mind a ketten elhallgattak, én pedig pár percig bent maradtam. Egyszerre csak Jezerniczky Károly irodaszolga megszólalt és körülbelül ezeket mondta : »Nagyságos ur, azt hiszem, nyíltan beszélhetek erről a dohányról a főhadnagy ur előtt, mert ugy is tud róla.« Én ugy tettem, mintha ezt nem hallottam volna és kimentem. Közben hallottam, hogy haragosan rászólt Jezeniczkyre azért, mert Farkas Dezsőnek — kölesei lakos — mondott valamit a dohányügyről, az pedig mindent el fog rontani. Ebből azt láttam, hogy Dienes és társa a hátam megett, de az én nevemmel kapcsolatban akarják a dohányügyet elintézni. Elhatároztam magamban, hogy ezt a fogást, amit ők eszeltek ki, ellenük fogom kihasználni. Alkalmat kerestem, hogy Jezerniczky irodaszolgával beszélhessek. Másnap, amikor fát vágott, mintegy véletlenül megszólítottam és beszélgetés közben a dohányra tértem áb. A fáskamra sarkában dohánybálozáshoz vaió rudakat láttam. Jezerniczkyhez fordultam és a következőket mondtam : »Maguk is olyan jói állanak fa dolgában, mint én, mert nekem is alig van !« »Bizony« — mondta ő — »itt nincs sok !« »De azért mégis csak több van, mint nekem.« Közben megkérdeztem, hogy azokat a szép egyenes fákat is fel fogja-e vágni, — a bálozófákat értettem •— mert azokért kár lenne.« »Dehogy, kérem«, — válaszolta — »azok kellenek a dohányszállicáshoz.« Persze, mondtam, erről elfelejtkeztem. Hát a dohányt beszállították már a beváltóba ? Még nem, mert azt hiszem, január 31-ig halasztást kaptunk, akkor fogjuk csak beszállítani. Hát akkor — kérdeztem — mi lesz a csempészéssel, ha mind beviszik a dohányt ? Azt nem visszük, mert az külön van téve. Mennyi van belőle ? Van vagy húsz métermázsa, az már el is van készítve, azt bármikor vihetjük, csak a jelt várjuk. Közben elmondta, hogy egy Gubacsi nevű embert várnak, aki Tiszabecsen lakik, az intézi tulajdonképen a csempészügyeket. Előző nap is a főszolgabírónál volt és jelentette, hogy az a bizonyos gróf, aki a csehek által megszállott területen lakik és akinek a dohányt akarják adni, jelenleg nincs odahaza. Gubacsi újra eljön és akkor jelt fog adni, ők gyorsan össze fogják a dohányt csomagolni és ki fogják vinni.« De — mondom — nehogy hazulról vigyék ki, mert akkor nagy bajba fognak kerülni, azt pedig nem szeretném, ha engem is megfognának. »Mi ugy állapodtunk meg« — jelentette ki —- »hogy nem innen visszük el a dohányt, hanem a nagyságos főszolgabíró ur rakodójáról, tetszik tudni, onnan, ahol nyáron a gépelés volt és onnan majd szekereken fogjuk továbbszállitani Tiszakoródra.« Mondja csak — kérdeztem —nem fog az a dohánymennyiség hiányzani majd abból, amit be kell szolgál-