Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

188 A Nemzetgyűlés 215. ülése 1921 . évi június hó 24-én, pénteken. régi perrend ellenére is igen enyhén kezeltek, s amelyeket tulajdonképen — mondjuk ki — egyszerűen eltussoltak. A régi törvény is módot adott erre, mert vád nélkül a bűnvádi eljárásban nincs ítélet. Nem tudom akkor megérteni, hogy miért jönnek ide ezzel a 6. §-szal. Kern jöhetnek másért, mint amit Rassay t. barátom emiitett, hogy itt tulajdonképen egy hátsó gondolat van, hogy t. i. protekciós bűnösöket akarnak kiszabaditani, nemcsak tényleg, hanem jogilag is. T. i. szankcionáltatni akarják velünk azt az állapotot, amely a jogrendnek igen nagy sérelmére ma tényleg már meg van. A javaslatot elfogadni azért is nehéz, hacsak rajta kellő módosítások nem eszközöltetnek, mert szerkesztése is pongyola. Egyes esetekről már megemlékeztek az előttem szólók. Csak a 8. §-t veszem példának most, amely a tettenkapás esetéről beszél. Ez kétfelé osztja az ily módon bíróság elé jutható eseteket; egyrészről általánosságban beszél a cselekményekről, másrészről megkülönbözteti a 2. § 2. és 5. pontjában felsorolt eseteket, a testi sértést és lopást, és ezekre nézve rendeli, hogy 3 napon belül a törvényszék elé állitanclók a tettesek, azután a szakasz második bekezdésében beszél arról, hogy ha a törvényszék elé állítás nem történik meg, az előzetes letartóztatásra pedig törvényes ok nincs, akkor az ügyészség köteles nyomban a vádlottat szabadlábra helyezni. Mi történik most a 2. § egyéb szabályai alá tartozó bűncselekményeket elkövetőkkel szemben, akiket szintén tetten kaptak, azonban nem voltak az első bekezdésnek második mondata szerint bíróság elé állitandók? Ezirányban teljesen kétséget hagy fen a javaslat. Ugy látszik, az ügyészség kezén maradhat tovább is a tetten kapott. Egyébként nem nehezményezem, sőt örülök, ellentétben t. barátommal, tasnádi Kovács Józseffel, hogy ez a 8. § látszik, hogy belekodifikálták a letartóztatás kérdésében való gyors intézkedés kötelességét. Ez igen nagy garanciát jelent, mert legalább nem csendőrkézre, rendőrkézre jut az illető hosszú időre, hanem intelligens ember elé jut, igazi ember elé, akinek intelligenciája elég garancia arra, hogy nem kínozza meg a vádlottat, és annyiban is garancia a múlttal szemben, mert rövid időt szab meg, amely alatt a vádlott sorsának el kell dőlnie és amely alatt olyan törvényes letartóztatásba kerülhet, amelyben nem lehet összevissza kínozni. Szeretném, ha a gyakorlatban keresztülvihető volna, hogy ez egyáltalában a bűnvádi perrendnek egész területére behozassék és megvalősittassék az, ami különben a régi perrendnek is parancsa, hogy mindenki * hamarosan a kir. ügyészség kezére kerüljön, hogy megszabaduljon a csendőrkézből, a rendőrkézből, hogy rövid idő szabassék a kir. ügyészségnek arra, hogy bírói döntést provokáljon, mint pl. itt 3 nap alatt. Bele tudnók nyugodni abba, hogy 3 nap alatt . . . (Felkiáltások half elöl : Veszedelmes !) Egyáltalában nem veszedelmes, hiszen ma rosszabb helyzetben vagyunk. Méltóztassék megnézni, milyen hosszú ideig vannak emberek rendőrkézen, csendőrkézen. Evvel szemben, ha megvan újból hangsúlyozott törvényes kötelesség, hogy ilyen rövid idő alatt birói döntésre kell jutni az ügynek, akkor én ebben semmiféle veszedelmet nem látok. En tehát kérem az igen t. igazságügyminister urat, tegye magáévá, hogy egyszerűen a vétségek utaltassanak egyesbiró elé, ami gyakorlatilag teljesen elegendő, és akkor nincs nekem kifogásom a vádeljárásnak bizonyos ideiglenes korlátozása ellen sem, mert hiszen ha valaki vétséggel vádoltatik, elég garanciát látok abban, hogy a vádtanácsot az egyesbiró is helyettesitheti abban, hogy megszüntetheti, felfüggesztheti az eljárást, kiegészítheti a nyomozást és a vizsgálatot. Én ebben teljesen elegendő garanciát látok arra, hogy a vádemelés mellőztessék, de ennek feltétlen isiindulási pontja csak az lehet, hogy ez csakis vétségekre vonatkozhatik. S ha ez rendszerré lesz, akkor egységes, áttekinthető és könnyen kezelhető rendszer is lesz. Tudjuk, hogy az ügyek nagy részét vétségek, különösen a sajtó- és felhatalmazási vétségek adják, azonkívül rengeteg a lopási és az olyan esetek száma is, amelyek szintén törvényszéki hatáskörbe vannak utalva, pl. a súlyos testi sértések vétségi esetei stb., úgyhogy ezek olyan nagy masszát képviselnek, hogy ha ezeket kikapcsoljuk, akkor az olyan bűntettekre nézve, amelyeknél már öt évi börtönbüntetésről lehet szó, megadjuk azt a garanciát, azt a megnyugvást, hogy azok alaposan fognak elintéztetni. T. Nemzetgyűlés ! Abban a reményben, hogy minden felhozott, kért módosítás megtörténik, amit, hogy sok ember függőben lévő sorsa, léte és szabadsága fölött a döntés hamarosan megtörténhessék, ezt a nem szivem szerint való, sőt nekem rendkívül fájó nagy kultuszt, nagy hagyományokat, nagy elveket, a tudást és a gyakorlat által szentesitett felfogást is sértő javaslatot áldozatképen mégis elfogadom. (Helyeslés). Elnök : A tárgyalásra szánt idő letelvén, napirendi indítványt fogok tenni a legközelebbi ülésre vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy a Nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap, szombaton, június 25-én délelőtt 10 órakor tartsa, a következő napirenddel: 1. a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése; 2. az indítvány- és interpellációs-könyvek felolvasása; 3. a* büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztatnak napirendi indítványomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Áttérünk most a sürgős interpelláció előterjesztésére. A szó Temesváry Imre képviselő I urat illeti.