Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-214
168 A Nemzetgyűlés 214. ülése 1921. évi június hó 23-án, csütörtökön. kézzel tovább nézni lehetetlen. Ebbe az ország belepusztul. És hiába játssza Hegedüs pénzügyminister ur legszebb szimfóniáit, a bus magyarok csak sirni fognak mellette, mert nemcsak hazájukat, hanem pénzüket is elvesztik. Ha az okát keressük ennek az áldatlan állapotnak, ugy elsősorban azt állapithatjuk meg, hogy a bürokratizmus jól végezte a maga feladatát. Ma ő az egyetlen producens, ma egyedül ő termel ; naponta gyárt rendeleteket, amelyektől az embereknek a feje belekábul. Ezen rendeletek közül itt áll elsősorban az inkamerálási rendelet / mely egészen magyar specialitás. Ez a szerencsétlen inkamerálási rendelet, igaz, hogy 5—6 hónapig készült, de addig halálbüntetés terhe alatt tilos volt az országból bármiféle árut is kivinni, mert a bölcs kormány arra számított, hogy most egy világcsodát visz majd végbe és rákényszeríti a termelőket arra-, hogy bevárják áruik értékemelkedését. Ugy látszik, a bankok példáján okultak, amelyek hitelrészesedés címén a gyárak hasznát megdézsmálják. A magyar kormány is inkamerálás címén akart részesedni az úgynevezett konjunkturális haszonból. És mi történt ? Dacára annak hegy az érdekelt gyárosok rohantak egyik államtitkártól a másikhoz, egyik ministertől a másikhoz és figyelmeztették arra a borzalmas veszélyre, amelyet az áruk visszatartása az országra nézve jelent ? À magyar ipar nagynehezen visszahódította külföldi vevőit, nagynehezen piacokat szerzett magának, de a kormány ezekre a lamentációkra azt felelte mindig, hogy a jószándék megvan, csupán azért nem lehet hatásosan intézkedni, mert ez nem adminisztratív, hanem politikai kérdés. Sajnos, ezek a gyárosok ez alkalommal kiváló jósoknak bizonyultak, mert a termelt áruk legnagyobb része itt maradt az országban. Hogy egyetlenegy iparágat említsek, a faiparban körülbelül 400 millió korona értékű butor hever azon egyszerű okból, mert a kormány késlekedett az inkamerálási illeték, megállapításával, és ezért a külföldi vevők faképnél hagyták a magyar ipart, elmentek Bécsbe az osztrák sógorhoz vásárolni, akik végtelenül hálásak lehetnek a magyar kormány osztrák ipart támogató politikájának, (ügy van !) A késlekedésben főleg Korányi báró és Emi eh minister urak azok, akik felelősek. Remélem, az osztrák ipar hálából legalább mellszobrot állit nekik. (Mozgás.) így állott be az a borzalmas ipari pangás, amely százötvenezer keresztény munkácscsalád szájából szakithatja ki a betevő falatot. A gyári export azért nem lehetséges, mert először is épen Hitelesítették : Sziráki Pál Si Je. naplóbirálő-bi a magyar kormány támogatásával elkergettük a külföldi vevőket Bécsbe, másodszor pedig oda, ahová a magyar ipar szállítani tudna, a Balkánra, Romániába, Szerbiába és Keletre, oda piaci nehézségek miatt, főleg pedig azért, mert semminemű kereskedelmi egyezményünk a Balkán-államokkal nincsen, részben a lehetetlen utazási viszonyok miatt, a szállítás lehetetlenné válik. Kern tudni, kik manipulálnak a magyar koronával Zürichben, de az tény, hogy a magyar korona folytonos hullámzása lehetetlenné teszi a kalkulációt, (Igazi TJgy van!) és ha a kormány közbe nem lép, az országból egy gazdasági temető lesz. Interpellációm a következő : (Halljuk! Halljuk !) »Interpelláció a.m. kir. kereskedelem ügy iés pénzügyminister urakhoz. Van-e tudomásuk arról, hogy az a késedelmeskedés, amivel az inkamerálási illetékek megállapítása történt, nagyrészben oka volt annak a gazdasági válságaak, ami most 150.000 munkás kezéből veheti ki a munkát és családjaikat éhínségbe kergetheti, aminek az országra nézve kiszámithatatlan következményei lehetnek ? Mit hajlandó tenni, hegy a gazdasági forgalom a szomszéd országokkal, főleg pedig Kelettel meginduljon ? Mit hajlandók tenni, hegy megszűnjenek azok az utlevél-anómáliák, amelyek a kereskedelmet lehetetlenné teszik Magyarország és szomszédai között ? Van-e kilátás arra, hogy a magyar korona árfolyama stabilizáltassék ? Mit hajlandók tenni az esetre, ha az intézkedések, már mint rendesen, elkésve történnek meg és a nagyipar az utcára teszi ki a munkások százezreit ? Megint a falu népére fog-e nehezedni ezek eltartásának terhe ? Van-e tudomásuk arról, hegy már most is ezrével bocsátják el a gyárak munkásaikat, ugy a munkaidőt, mint a béreket horribilis módon redukálják, és ennek következtében napról-napra nő a munkanélküliek és kivándorlók száma ? Van-e tudomása arról, hogy ezek a kivándorlók a legnagyobb elkeseredéssel hagyják itt az országot és csupán a külföldön hazánk ellen izgató elemeknek vábak hasznára ? (Mozgás. Halljuk! Halljuk !) Mit hajlandó a kormány ez ellen tenni ?« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi ministernek és a pénz ügy ministemek. Minthogy több tárgy nincs, az ülést berekesztem. (Az ülés végződik 11 ma 15 férckor.) Zákány Gyula s. h igi tagok.