Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-207

8 A Nemzetgyűlés 207. ülése 1921. évi június hó 11-én, szombaton. Somogyi István : Amióta a történelmi Magyarországot feldarabolták, részben az u. n. utódállamok, részben a győztes államok folyton azt hangoztatják, bogy a megcsonkított Magyarország is életképes és érni is fog, ha gyekszik a jó viszonyt fentartani, illetve előbb megteremteni az u. n. utódállamokkal és ha Magyarország mindent el fog követni, hogy az u. n. utódállamok, amelyek közönségesen megrabolták Magyarországot, valamelyes módon szóba állhassanak ezzel az amúgy is agyongyötört nemzettel. Ugyanekkor azonban a nagy európai, u. n. nyugati művelt államok a másik oldalon semmi néven nevezendő ilyen óhajtást ki nem fejeznek és azt láthatjuk, amit Schandl t. képviselőtársam példákkal illusztrált. Hiszen ezeket a példákat akár in aeternum el lehet mondani a trianoni béke, az ötöstanács, a népszövetség és a XX. század nagy nemzeteinek örök dicsőségére. Az a tendencia egyenesen, hogy nemcsak azokat a szerencsétlen testvéreinket, akiket sorsuk odaköt a megszállott területre, hanem csonka Magyarországnak magyar állampolgárait is, akikhez végeredményben semmi néven nevezendő közük sincs ezeknek az u. n. utódállamoknak, léptennyomon molesztálják. Minden alkalmat megragadnak ezek az államok, hogy minden nemzeti érzésünket, minden emberiességbe, a kultúrába vetett hitünket folyton megrendítsék és felforralják a vérét minden magyar állampolgárnak. Ugy látszik, ez a cél és ez a terv. Annál sajnálatosabb, hogy ezek sorába legújabban ugy látszik mintha Ausztria is bele igyekeznék kapcsolódni. Nem szólok arról, ami — mint méltóztatnak tudni — múltkoriban történt, hogy milyen kellemetlenségeket és nehézségeket támasztott a magyar kormánynak a szénszállítások körül, csak egy esetet ragadok ki, amely a maga nemében páratlan, amelynek kihatásai azonban ma még beláthatatlanok. Méltóztatott talán olvasni a múlt héten, hogy Ausztria 15 millió adót vetett ki egy magyar állampolgárra, Szemző Gyulára. Szemző Gyula volt bácskai főispán, akinek Bécsben, de összesen egész Ausztria területén egyetlenegy háza van és egész vagyona megfelelhet 8—9 millió koronának. Ugyanekkor kirónak rá 15 millió korona adót az osztrák törvények egyenes lábbaltiprásával, egyenes megcáfolásával, mert semmi néven nevezendő jogcíme az osztrákoknak az ilyen mennyiségű adó kirovása ra nincs. Már most méltóztassék csak figyelembe venni azt, hogy hány csonka-Magyarországon lévő állampolgár vân, akinek megszállott részen van a vagyona. Ha ezek ilyen vogelfrei-ek lesznek mindenütt és most Ausztriában is, akkor, t. Nemzetgyűlés, tényleg elmondhatjuk azt, hogy a magyar állampolgároknak sehol a világon nincs pártfogójuk. Véleményem szerint kötelessége a kormánynak közbelépni, hiszen végeredményben nekünk is vannak eszközök a kezünkben, mert ha mi retorzióval fogunk élni, azt hiszem, feltétlenül ők kerülnek hátrányosabb helyzetbe. Ha mi retorziókkal jövünk, — hogy csak egy példát emlitsek — abban az esetben nem fognak rendezni cseh estély eket, cseh banda és himnusz hangjai mellett a főváros kellős közepében és nem fognak itt vagyonokat gyűjteni a cseh, osztrák, jugoszláv és tudja Isten, miféle nációknak bankárai, spekulánsai, kereskedői. Ezt azonban véleményem szerint feltétlenül meg kell csinálnia a magyar kormánynak, ha másképen nem megy, mert ami az utóbbi időben minden úgynevezett utódállam részéről, legújabban pedig — amint egy példával illusztráltam — Ausztria részéről is történik, nemcsak hogy minden jog és igazság ellenére van, hanem egyenesen tervszerűen azért történik, hogy ott, ahol magyar állampolgárt meg lehet fogni, őt — hogy triviális kifejezéssel éljek — mindenkinek joga legyen viz alá buktatni. Interpellációm tehát az összkormányhoz a következő (olvassa) : »Hajlandó-e a kormány a magyar állampolgárok érdekeit az úgynevezett utódállamok igazságtalan és törvénytelen intézkedéseivel szemben megvédeni, akár retorzió utján is ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Ki a következő interpelláló ? Birtha József jegyző: Pálfy Dániel! Pálfy Dániel: T. Nemzetgyűlés! A magyar kézműiparosság sokat szenvedett a háború alatt és a háborút követő időben. Méltóztatnak tudni, hogy a háború úgyszólván megbénította a kézműiparosságot és mérhetetlen nagy kárt okozott a román megszállás, azt követőleg a fehérpénzeknek 20%-ra való devalválása, később pedig következett a Korányi-féle rendelet, amely a pénznek 50%-át elvette, mig most jön egy nagy vagyonadó és az adóterhek oly nagy súllyal nehezednek a kézműiparosságra, hogy azt úgyszólván válsággal fenyegetik. Ehhez járul most az is, t. Nemzetgyűlés, hogy azokat az ipartelepeket, ahonnan a szovjet uralom alatt a tulajdonost a szó szoros értelmében elkergették és a munkásokból alakult direktórium vette át a szocializált üzemek vezetését, most egy kormányrendelet kötelezi ezen ipartelepeket és iparosokat arra, hogy a Pénzintézeti Központnak ezeket a tartozásokat haladéktalanul fizessék meg. A Pénzintézeti Központ már fel is szólitotta az illetőket cs szigorúan rövid határidőt szab ezeknek a meglehetősen nagy összegeknek a megfizetésére. Nem akarok sok példát felhozni, t. Nemzetgyűlés, csak felemlítem, hogyaz egyik cég, amelynek vagyoni viszonyairól közvetlen tudomásom van, a proletárdiktatúra előtt 500.000 koronával rendelkezett a folyószámlán ; természetes, hogy a direktórium, amely ezt az 500.000 koronát átvette az illető iparosnak könyveivel és csekklapjaival együtt, először ezt az 500.000 koronát élte fel, illetve osztogatta szét az elvtársak között, majd mikor ez kevés volt, akkor a tulajdonos meghallgatása nélkül egyszerűen tovább, vette