Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-212
122 A Nemzetgyűlés 212. ülése 1921. évi június hó 21-én } kedden. dolgunk, de ezáltal lehetetlenné teszik azt is, hogy a nyugati hatalmak érdeke teljesüljön és itt a nyugati államoknak nyilt piaca legyen, ami nélkül a szociális kérdést megoldani lehetetlenség. Az csinál európai és magyar politikát, aki arra törekszik, hogy igenis a pénz stabilizálódása felé haladjunk. En segíteni akarok mindenkinek és közeledni azon fix ráció felé, amely egyedül képes a magántulajdonon és a munkamegosztáson nyugvó nagy európai társadalmat eltartani. Nekünk ezt a nagy célt kell kitűznünk. Nekünk kell ezt tennünk azért, — ez a politikai meggyőződésein — mert a mi igazi politikai hivatásunk Oroszországtól függ. Itt meg kell Tárnunk a fejlődést. Amig ezt megtörténik, addig reánk más hivatás vár ós ez a pénzügyi politika. Mi nem elzárkózni akarunk, hanem becsületesen akarunk a fix ráció felé menni és megnyitni a nyugati hatalmak előtt határainkat, hogy idehozhassák termékeiket. Ezzel fog enyhülni a munkátlanság kérdése is. Különben a munkátlanság kérdése meg nem oldható. E tekintetben a magyarság sokkal többet tud adni, mint ha soha be nem hajtható hadisarccal róják meg. Mert a magyarságban van erő, hogy egész nyugodtan álljon a reparációs bizottság elé. Ezzel bevégzem beszédemet. Jegyzeteim már elfogytak, csak egyetlen kis kék füzet van még a kezemben, amelyet Londonból küldtek. Ez a kék füzet az angol lordok házának hivatalos naplója május 5-ről. Ebben egy különös, azt merném mondani, szokatlan dolog foglaltatik. Anglia világhirü külügyministere, Curson, elismerését fejezte ki a magyar pénzügyminister személye iránt és bizalmát nyilvánitotta politikája iránt. Ott állott a lordok aranyos csarnokában a világ hatalmas külügyministere, parókás elnök ült a vörös gyapjuzsákon ós körülötte a lordok, világrészek urai, a győzelmes országnak borzasztóan gazdag vezetői s annak a nagy Angliának, amely a civilizáció legelején haladt, vezetői, ott állottak, és azt mondta nekik Curson, hogy a magyar pénzügyminister helyes utón van, s hozzátette, hogy Magyarország barátai nyugodtak lehetnek, mert velünk nem bánnak rosszabbul, mint Ausztriával. Itt állok én most önök előtt, mélyen t. uraim, és azt felelem Lord Cursonnak : Itt állok én, a külföldön annyira méltatlanul megrágalmazott Nemzetgyűléssel, egy teljesen félreértett,— mert egészen félrevezették-őket — országgal, mint egy meggyötört ország pénzügyministere, és azt mondom lord Cursonnak : Ha igaz az, a mi rólam irva van, hogy nem a magam erejéből, hanem a Nemzetgyűlés segítségével s az országom erejével sikerült nekem valami bizalmat szereznem, higgyenek nekem, mert a költségvetés világánál számszerűleg minden ugy van, amint mondottam. Náluk van a választás, nem nálunk. Költségvetésünk olyan, mint Parsifalban Klingsor palotája. Meredekre fel van épitve a sziklákon^ és rózsalugas van, nálunk pedig kakukfő nő és pimpinella, de Klingsornál, ha ott bedobjuk a dárdát, összedőlnek a falak, borzasztó mélység támad s az egész vár eltűnik benne. N álunk pedig abban a pillanatban, amelyben a koronát le akarják rontani ós a reparációt bedobják, a korona leesik és semmiféle adósságnak eleget tenni nem tudok, mert itt van a nagy deficit és nem tudunk semmire sem menni. Ez lehetséges, de ez nem tőlünk függ. Ellenben ha engednek minket dolgozni, akkor nemcsak magunkért dolgozunk, hanem másokért is belőlünk kiindulólag, olyan országból, amely rosszat nem akar, amelyet nem bánt a rossz lelkiismeret s amely nyugodt. Mégis különösen ellenünk készülődnek, minket akarnak tönkretenni, szomszédaink tőlünk félnek és zárkóznak el, pedig nincs semmi fegyverünk és semmi rossz szándékunk. Eszembe jut Shakespeare Macbethjéből az a jelenet, amikor Macbeth megölte az ártatlan Duncan királyt és Shakespeare azt mondja : »Macbeth nem tud aludni, mert Macbeth megölte az álmot«. Mi nyugodtan tudunk aludni, mert meg vagyunk róla győződve, hogy javíthatjuk a pénzünket nemcsak azért, mert a deficit eltűnik, hanem azért is, mert elő tudjuk mozditani a munkátlanság kérdésének a frankrendszerrel való megoldását oly módon, hogy a termékeiket a nyugati államok el tudják itt helyezni. En a lordoknak azt mondom : rajtuk függ a választás. Sem ez a parlament, sem ez a pénzügyminister többet már nem tehet. Yagy az fog elkövetkezni, amit nem hiszek, hogy mindez hiábavaló volt, s akkor ne dolgozzunk semmit. Ha azt kivánják, hogy elpusztuljunk, ez lehetséges. Lehet gödröt ásni a reparáció címén, meg lehet szüntetni egy ezeréves nemzetet, de ennek a gödörnek a falai összeomlanak és magunkkal fogjuk rántani szomszédainkat Európa békéjét és hitelezőink érdekeit is (Igaz ! Ugy van ! Taps) vagy pedig ugy van, amint hiszem, hogy megbünhödttik a multat és jövendőt. Amint hiszem, hogy mibelőlünk kiindulólag tudunk segiteni mindenkin, aki rajtunk segit, akkor sem kell önöknek mélyen tisztelt uraim semmi többet tenniök, semmit sem kel] tenniök, mert akkor ez a költségvetés teljesen rendben van, akkor én nyugodtan elmehetek abba a nagy ködbe; akkor minden megvan, mert akkor ugyanezen költségvetés, ugyanezen adórendszer és ugyanezen vagyonváltság alapján a deficit eltűnik és akkor a magyar államháztartás egyensúlya helyre lesz állitva. (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A honvédelmi minister " ur kivan szólni.
