Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-207

1. évi június hó 11-én, szombaton. 4 A Nemzetgyűlés 207. ülése 192 a megválasztását, hogy igy a kormány és a jegy­intézet a parlamentnek és a nyilvánosságnak teljes ellenőrzése alatt álljon. Meg vagyok győ­ződve, hogy ez hitelünk legnagyobb biztositéka. Nekünk nincs semmi titkolni valónk. Meg vagyok győződve, hogy a korona még mindig nem érte el azt a szinvonalat, amely belső értékének megfelel, és ha intrikák és álhírek által nem tévesztetjük meg magunkat, akkor a magyar pénz értéke kell hogy továbbra is emelkedjék. Ezek alapján kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások : Nincs itt !) Az interpelláló képviselő ur nem lévén jelen, következik a határozat. Kérdem a t. Nemzetgyű­lést, tudomásul veszi-e a pénzügyminister urnák Paczek Géza képvselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen.) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következnek az interpellációk. Ki az első inter­pelláló ? Birtha József jegyző: Szabó József! (Fel­kiáltások : Nincs itt !) Elnök *. Nincs itt. Az interpelláció töröltetik. Birtha József jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly : T. Nemzetgyűlés ! Castag­neto, olasz követ, közlése alapján hivatalosan is megtudtuk, hogy az entente főtanácsa a béke ratifikálása s jóváhagyása után az S. H. S. király­ságot fel fogja szólítani, hogy a Délvidéken meg­szállott területeket üritse ki. Mindeddig ugy itt a Nemzetgyűlésen, mint a sajtóban és a kormány­nyilatkozatokban legtöbbször Baranyát és több alkalommal a bajai háromszöget neveztük meg, mint ideiglenesen megszállott területeket, de ter­mészetesen mindig ugy értettük, hogy ez alka­lommal a Szeged alatti háromszögről is beszélünk. (Ugy van! Ugy van 1 jobb felől.) Az entente leg­utóbbi jegyzéke alapján nyert névszerint is ki­fejezést, hogy a szegedi háromszög is osztozik mihamar Baranya jobb sorsában. Hogy eddig mindig csak inkább Baranyáról volt szó, ez a sajnálatos körülmény adott alkalmat egyes lelki­ismeretlenebb szerb közegeknek a szegedi három­szögben, amely meg van szállva, arra, hogy az ottani községekben azt a hitet terjesszék, hogy ezek a községek véglegesen szerb impérium alá fognak tartozni. Emiatt ugy Uj-Szeged, mint az ottan megszállott községek és a lakosság hely­zete teljesen tarthatatlanná vált. Az angol tör­vényhozás emlékezetes magyar vitája után a francia parlamentnek tárgyalása két szempontból rendkivül jelentős reánk nézve. Az egyik Briand ministerelnök megállapítása, amelyet egyáltalá­ban nem mertünk remélni, hogy a békeszerződés nem tökéletes mű, igazságtalanságokat rejt magá­ban és ezen igazságtalanságokat csak határki­igazitásokkal, bár részleges határkiigazitásokkal lehet helyrehozni. A másik szempont az, hogy miután a három entente-hatalom ratifikálta már a békét, esedékessé vált az entente Ígérete a ki­ürítést illetőleg, amelyre Castagneto jegyzéke célzott. A trianoni határ kulturaromboló hatása alig mutatkozik olyan rettenetesnek az egész csonka Magyarország vonalai mentén, mint épen a délvidéken, a Tisza és Maros egybefolyása men­tén. Tűrhetetlen állapotokat idézett elő itt már a megszállás is, s ha minden történelmi jog meg­szűnt, ha a néprajzi adatok semmisek, ha a föld­rajzi egységet fel lehet rúgni : akkor talán a huma­nizmus, talán a kultúra segélykiáltása elhallatszik Parisba és Londonba, ahol a jobb belátás halvány jelei már mutatkozni kezdenek harmadfélévi bor­zasztó elzárkózás után. Európa szabad nemzetei nem követelhetik a magyarságtól azt, hogy valaha is belenyugodjék az országnak ama megcsonkításába, amely Európa leghatalmasabb tévedése alapján történt. (Ugy van/) Csupán a tényleges kényszer­helyzet az, amelynél fogva számolnunk kell a békeszerződés uj határvonalával. De még ilyen körülmények között is a legképtelenebb volna az, melyet a délvidéken jelöl meg a szerződés. A Duna­Tisza köze a legrégibb, legősibb magyar telepü­lések vidéke. Csupán a török dúlások után a XVIII. század elején kezdtek ide beszivárogni az idegenek, mikor a magyarságot a törökök saját otthonából elűzték. A Csallóköz szin magyar terü­letének elszakítása, ezen elszakítás helyrehozása után a szegedvidéki demarkációs vonalnak kiiga­zítása a legsürgősebb feladata az entente-nak, a népszövetségnek, ha kultúrát nem akar tönkre­tenni. Ha mindenáron ragaszkodik az ország déli amputálásához is, észszerüségből sokkal inkább kínálkozik természetes határvonal gyanánt a Ferenc József csatorna, a Tiszántúl szempontjá­ból meg a Béga-csatorna ugy kulturális, mint politikai tekintetben is tűrhető határvonalnak, mert ezen vidékekig, ezen csatornákig a magyar és sváb lakosság túlnyomó a lakosság körében és az egész vidék észak észak felé tendál Szabadká­val együtt, Budapest felé, és bármennyire el fog­ják határolni politikai határokkal, amint egyszer megindul a személyi és kereskedelmi forgalom — amint hogy meg kellindulnia — ez az egész vidék ismét Budapest felé koncentrálódik. Szilágyi LajOS : A Ferenc-csatornától délre fekvő terület is észak felé tendál ! Ugron Gábor : Csak a Duna a határ ! Schandl Károly : Nagyon természetes, t. Nem­zetgyűlés, mi sohasem mondhatunk le arról, (Ugy van ! Ugy van !) hogy nemcsak politikailag, hanem geográfiailag is a legtermészetesebb határ a Duna. Oly földrajzi egység ez az egész ország, hogy csak a legnagyobb elvakultság tehette azt, hogy ben­nünket ennyire szétdaraboltak. Azonban, ha már az elvakultság ilyen mértékével találkozunk, min­denesetre arra kell törekednünk, hogy, ha ideigle­nesen történik is ez a borzalmas megcsonkítás, amennyire lehet, minél többet szerezzünk vissza, minél több magyar embert juttassunk vissza a rab­ságból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom