Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-200

360 A Nemzetgyűlés 200. ülése 1921 csak azért lett kommunista bizonyos körök előtt,... Huber János: Nem vett részt! Berki Gyula: . . . hogy őt ki lehessen kez­deni erről az oldalról. Pedig emlékeztetek min­denkit arra, hogy az októberi forradalom és a kommün kitörése közti időben ő volt az egyet­len polgári politikus, aki Mayer Jánossal együtt ki mert menni az országba, (TJgy van! TJgy van! a jobb- és a szélsobaloldalon.) Akik őt kisérték, Meskó Zoltán, G-aál Endre, Kerese György és többi t. barátaim, azok tudják . . . Meskó Zoltán: Nem ültünk az Üllői-ut 1. szám alatt, ahol a mandátumokat hangosan osztogatták, hanem kimentünk a nép közé! Berki Gyula : . . . hogy az egyetlen polgári politikus volt, aki nyíltan az egész országot járta és aki a polgári társadalom érdekében szót mert emelni. Szabó István (sokorópátkai) : Hát én nem voltam ott? Meskó Zoltán : Sókorópátkaival együtt ! (Zaj.) Gaál Endre : Kaposváron megakarták ölni ! Berki Gyula: Hol voltak akkor azok a polgári politikusok, akik őt most felelősségre vonják? Egy részük Svájcban volt. Nem hibáz­tatom őket . . . Andaházy-Kasnya Béla : Bécsbe mentek félni ! Berki Gyula :, . . Másik részük pedig elbujt. Nagyatádi Szabó István, Juhász Nagy Sándorral és Mayer Jánossal voltak a Károlyi-kormány­ban — kimondom egészen őszintén — a polgári érdekek igazi képviselői. És tudják, hogy mi történt ? Történelmi tény ; ki volt irva a választás, és nagyatádi Szabó István háromnegyed több­séggel került volna be a többi pártokkal szem­ben a forradalom alatt kiirt választásokból. És mi történt ? Itt kezdődik a szociáldemokrata­párt igazi nagy felelőssége. (Zaj.) Huber János: Igaz! Berki Gyula : Amikor látták azt, hogy nagyatádi Szabó István a polgári társadalom többségének fogja a hatalmat megszerezni, akkor a szociáldemokrata párt szélső, bomlott agy­velejű tagjai erőszakkal kezükbe vették azt a hatalmat, amely akkor már nem az övék volt. ( TJgy van ! TJgy van ! Taps a jobboldalon.) Ezt egyszer meg kellett nekem itt mondanom. Balla Aladár: Majd gyanús leszel te is a ministerelnök szemében ! Berki Gyula: En nem törődöm azzal, én ezt a gyanút elbirom! Ami ebből az én ter­hemre esik, azt szivesen viselem ! Meskó Zoltán : A Magyarság rólad is ir majd, hogy forradalmár vagy ! Berki Gyula: És mélyen t. Nemzetgyűlés, mit gondolnak, mi történnék itt, ha nekem időm volna ahhoz, hogy rekrimináljak, ha ven­ném magamnak a fáradságot és elsorolnám, hogy milyen sorrendben futottak esküt tenni a Nemzeti Tanácsba; ha megnevezném azt, aki évi június hó 2-án, csütörtökön. hazaszaladt, mert cilinderét otthon felejtette,. . . (Derültség a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Balla Alhdár: Most a kurzus tagja! Berki Gyula :... ha emlékeztetnék arra, hogy például őrgróf Pallavicini t. képviselőtársam milyen hűségnyilatkozatot tett a magyar nép­köztársaság mellett az Az Est hasábjain, . . . (Mozgás.) Rassay Károly : Ami elmúlt, nem jön vissza. Berki Gyula : . . . ha felolvasnám azt, hogy a Nemzeti Tanácsban kiknek és milyen szere­pük volt, ha mindezt elmondanám és beszélnék arról, hogy a Károlyi-kormány ministertanácsi jegyzőkönyvében pl. vannak kiváló politikusok, akik ma is nagy szerepet visznek, akik mint kiválóan alkalmas főispánjelöltek vannak abban a jegyzőkönyvben felsorolva, ha elmondanám azoknak a most is szereplő politikusoknak a névsorát, akik csak azért nem jutottak be a Károlyi-kormányba, mert egymás között nem tudtak megegyezni abban, hogy maguk közül ki legyen a minister. (Derültség a szélsobal­oldalon.) Ha elmondanám mindezt és elmonda­nám mindazt... (Zaj és felkiáltások a középen : Lássuk !) Budaváry László: Lássunk tisztán! (Zaj.) Berki Gyula: Nem gyanúsítok senkit! (Zaj.) Budaváry László : El kell mindent mondani ! Mindenki vállalja tetteiért a felelősséget ! (Zaj.) Elnök ." Kérem Budaváry képviselő urat, ne szóljon állandóan közbe. Berki Gyula : Nagyon helyeslem Budaváry László t. képviselőtársam közbeszólását, hogy mindenki vállalja a felelősséget. Bizonyára el­vállalja ő is azért az ódáért a felelősséget, amelyet annak idején irt. (Mozgás. Halljuk! Halljuk !) Budaváry László : Tessék felolvasni azt az ódát ! (Halljuk ! Halljuk I) Rassay Károly : Budaváry mint költő ! (De­rültség a szélsobaloldalon. Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk az ódát !) Budaváry László: Olvassa fel az ódát! (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet^kérek, képviselő urak! Berki Gyula : Én mindezt épen azért mon­dom el, mert azt akarom belőle kihozni, hogy a rekriminációkkal semmire sem mehetünk. Ennek az országnak nincs arra módja, hogy rekriminációkkal töltse el az időt. Hiszen itt van egy névsor, — ón fel sem olvasom — hogy kik voltak a termelési biztosok a kommün alatt. Nagyon előkelő emberek. De minek olvassam el, mélyen t. Nemzetgyűlés? (Halljuk! Halljuk! a szélspbaloldalom.) Én ebből csak azt akarom kihozni, hogy ha mi itt rekriminációkba bocsát­kozunk ; ha mi keressük a foradalmi felelősséget és nem disztingválunk és nem mondjuk azt, hogy akik jóhiszeműen belesodródtak az októ­beri forradalomba; akik tulajdonképen nem tettek semmi mást, mint azt, hogy mivel nem mehettek el az országból, kénytelenek voltak

Next

/
Oldalképek
Tartalom