Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

A Nemzetgyűlés 193. illése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 83 jőbarátai, az ő hívei is csalódottan mentek el innen. Pető Sándor : Tévedés ! Mi az egyenjogúság alapján állunk és & törvény alapján ! (Zaj.) Bozsik Pál : En az uraktól hallottam, — ne méltóztassék ellentmondani — hogy ma nem jó napja van Vázsonyinak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pető Sándor : Én azt nem mondottam, különben pedig nem szokás folyosói diskurzusokat idehozni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bozsik Pál : Azután nem hallottam Vázsonyi Vilmos képviselő úrtól felszólalásában a vezeklés hangját. Hegedüs György: A vallása penitenciára nem tanitja! Bozsik Pál : Nem emiitettem volna ezt fel, mert hibákat nem szeretek másoknak szemére vetni, azonban a képviselő ur azt mondotta itt, hogy ő életében soha nem volt destruktiv szellemű. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Hegedüs György: Egész életében az volt! (Zaj.) Elnök : Hegedüst, — a képviselő urat — kérem, szíveskedjék csendben lenni ! (Derültség.) Bozsik Pál : Vázsonyi Vilmos képviselő urnák ez a kijelentése arra kényszerit engem, hogy igenis fgglalkozzam az ő politikai múltjával, az ő politikai eredményeivel, és azt látom, hogy ebben a tekintetben ő egyáltalában nem tűnhetik fel ártatlan báránynak. Sajnálom, hogy nem követte ő ebben a tekintetben épen az ótestamentumi kiválóságoknak, pl. Dávid királynak vagy Salamon királynak a példáját, akik a múlt hibáiért nem resteltek penitenciát tartani és az utókor előtt nem lettek kisebbek, sőt nagyobbak lettek, mert múlt tévedéseiket beismerték. En azt állitom — és most térek tételem bizonyítására, — hogy Vázsonyi képviselő ur, ha a destrukció legutolsó fokát, a bolsevizmust nem is tette meg, nem is helyeselte, de a destrukciót előkészítette egészen eddig a legutolsó fokig. Kállay András: Igaz! Ugy van! Hegedüs György : Mit csinált a Demokráciapáholy? (Zaj. Halljuk! Halljuk! a középen.) Mit hirdetett a Demokrácia-páholy? Bozsik Pál : Ha Vázsonyi képviselő ur nem állott volna egész közéleti és politikai működésében a legutolsó időkig — ezt egyelőre fenntartom — a destrukció szolgálatában, akkor nem törhetett volna ki nálunk a bolsevizmus, (Mozgás és zaj balfelöl.) Pető Sándor: Ő volt az egyetlen, aki idejében beszélt róla! (Zaj. Elnök csenget.) Bozsik Pál : Vázsonyi Vilmos a keresztény nemzeti ideáloknak mindig legádázabb és legveszélyesebb ellenfele volt. (TJgy van ! a középen. ) 1902 január 19-én Debrecenben, a Kereskedelmi Csarnok estélyen a következőképen nyilatkozott : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »Az iskolai neveltetés nálunk a vérontás apológiája. Ott van a történelem. A történelmet tanulva folyton verekedést, csatározást tanulunk. A zsenge ifjú nem hall nagy szellemekről, (Zaj.) tudósokról, hanem a nagy hős Kinizsiről, aki félkezével felemeli a malomkövet, aki 20 törökkel viv egyszerre. Mikor az ifjúság folyton a vérontás glorifikációját hallja, olvassa, természetes, hogy az ifjúságban felébred a vérszomj, a szelídített kulturbestia ver gyökeret.« (Nagy zaj jobbfelöl és a középen.) Rubinek Gyula: És kimegy a frontra! Meskó Zoltán : És nem kap idegsokkot a fronton ! Bozsik Pál (olvassa) : »Ha feladatát akarja teljesíteni a pedagógia, a vallás, akkor ezt ki kell irtani, gyökereiben kell megtámadni és ha ezt a feladatot teljesitik, akkor a társadalomban nem az erőszak, nem a vérszomj fog érvényesülni.« (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Gaal Gaszton : Az ótestamentum nem dicsérte Dávidot, aki Goliáthot leütötte ? Meskó Zoltán : De a mostani Dávidok szégyent hoznak arra a Dávidra ! Rubinek Gyula: A magyar háborús nemzet volt. Bozsik Pál : Hat nappal később a demokratakörben egy lakoma alkalmával Vázsonyi igy nyilatkozott (olvassa) : »Minden hitványságot felhasznál ellenem a jezsuita agyvelő, mert leleplezem a hazugságukat, de ennél a támadásnál is látták, hogy vannak izmaim, vannak ökleim, amelyekkel lesújtok üres koponyáikra.« (Mozgás.) Pető Sándor: Borzasztó! Hallatlan! (Zaj.) Dräxler János : Mondja ezt ma ! (Zaj.) Bozsik Pál : Ha már itt vagyunk a történelemnél, méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam itt a Házban elmondott egyik nyilatkozatát. 1913 november 11-én a következőket jelentette ki (olvassa) : »A magyar história ismer strohmannokat, akiket az iskolában igen nagy tisztelettel hallottunk emlegetni. Ha Róbert Károlynak nem lett volna strohmannja Szécsi Dezső, aki helyette halt meg és ha Hunyadi Jánosnak nem lett volna strohmannja Kemény Simon, aki helyette halt meg . . (Felkiáltások : Gyalázat !) Hegedüs György : Ez a magyar történelem ? Bozsik Pál : Közben a jobboldalról »Szép hasonlat« ! felkiáltások hangzottak. »Igen szép hasonlat« —• folytatja a képviselő ur, »csak az a kérdés, hogy milyen eszmék érdekében áldozom fel magamat másért. Róbert Károly nem volt azért gyáva, mert Szécsi Dezső áldozatát elfogadta. Hunyadi János sem volt azért gyáva, mert Kemény Simon áldozatát elfogadta. Akár szép, akár nem szép a hasonlat, a történelmet a jövőben önök nem igazgatják, önök a történelemnek nem parancsolhatnak.« És amikor zaj volt, azt mondja : »Ha nem tetszik, hozzanak többségi határozatot, én azonban azt mondom, amit akarok.« (Zaj a Ház minden oldalán.) IV