Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. nyereségadót, holott ennek semmi más jövédelme* nincs és én nagyon jól tudom, hogy ezen az úron nemcsak 63.000 koronát, hanem még 63 koronát is nagyon nehéz volna behajtani. Ezeket a tételehet tehát jó lesz alaposan átvizsgálni ; mert vagy általában el kell venni a kabátot is, vagy pedig egyáltalán nem tudják az illetők ezeket kifizetni. Különösen nagy sérelem van abban a tekintetben, hogy a jegyzők nincsenek arra nézve megbízva, illetőleg nincs az elrendelve, hogy ezeket a sérelmeket felvegyék, hanem azt mondják, mikor valaki sokalja az adóját, hogy menjen az ügyvédhez. Mindegyiknek el kell tehát mennie az ügyvédhez és külön kérvényt csináltatni a pénzügyigazgatósághoz, hogy a pénzügyigazgatóság azt tekintetbe vegye. Természetesen itt is a kisember van sújtva, — hiszen a nagy embernek van, ugyebár, jogügyi tanácsosa — mert ha a kisember nem jelenti be kellő időben a sérelmét, a kivetés jogerőssé válik és behajtják rajta az adót. Szerettem volna a pénzügyminister ur jelenlétében megemliteni a következőket : A múltkor, amikor a boradóról volt tárgyalás alatt, azt mondta a pénzügyminister ur, hogy az adózó birja elviselni azt a 85 koronát egy hektoliter bor után, mert hiszen 4000 koronát fizetnek egy hektó borért, azonban akkor, ha a bor ára lejjebb megy, ezt az adótételt majd redukálni fogja. Most már leszállt a bor ára ; átlagára literenként 15 korona, de a boradó leszállításáról szó sincs és nagyon félek, hogy akkor is meg fog maradni ez a magas, 85 koronás adótétel, ha majd 400 koronára leszáll a bor ára. T. Nemzetgyűlés! Amint mondottam, ezek az adók nem képezhetik az egyetlen alapot arra, hogy a valutánkat javitsuk és meg is szilárdítsuk, ezt nem lehet várni pusztán az adótól ; mert mi lesz akkor, hogyha kimerül ez az utolsó forrás, az adó is ? Mihez fogunk akkor nyúlni ? Egyáltalán termelő munkával lehet a valutát felhajtani és biztosítani ! Rupert Rezső: És takarékossággal! Cserti József : Természetesen takarékossággal is. De kell, hogy a felhajtott valuta meg is szilárduljon. Ha azonban kölcsönnel vagy más módon mesterségesen felhajtjuk a valutát, az fog történni, hogy a valuta visszaesik. Ha nem fogunk mielőbb az alapos termelő munkához, akkor ez a helyzet a valutát rövid idő alatt újra le fogja rántani onnan ahova feljutott, akkor, amidőn az adóalanyok már kimerültek. Nem kell ehhez más, mint magának a tisztviselőkérdésnek a meg nem oldása. Ezt a kérdést nekünk előbb-utóbb meg kell oldanunk; mi Magyarországon ennyi tisztviselőt nem tudunk eltartani. (Igaz! Ugy van!) Azokat pedig, akik megmaradtak a tisztviselők közül, ugy kell díjazni, hogy azok a munkájukat szívvel-lélekkel végezzék el. Nagyon helyeslem Kerekes Mihály képviselőtársamnak múltkori indítványát, hogy a tisztviseNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — X. KÖTET. évi május hó 21-én, szombaton. 65 lői kérdésnél legelőször is ott kellene a megoldást megkezdeni, hogy azok a tisztviselők, akik jómódban vannak, akik kimondottan gazdag emberek, akiknek a vidéken 3—4—500 vagy kétháromezer hold földjük van, — nagyon sok ilyen van, — azok legyenek olyan jó hazafiak, lássák be az ország rettenetes szegénységét és menjenek haza; nagyon soknak zsidó kézen van most a birtoka, menjenek haza vegyék kezükbe és kezdjék meg az okszerű gazdálkodást. A tisztviselői kérdést nem lehet ugy megoldani, mint ahogy próbálták sok hivatalban; mintahogy a postán is 15 tisztviselővel végeztették — 6 uj tisztviselő beosztásával — azt a munkát, amit azelőtt 9 végzett, mire az eredmény az lett, hogy a 15 nem tndta ugy elvégezni, mint azelőtt az a 9. Természetesen sok volt az áttétel, sok volt a kéz és a munka nem ment ugy mint azelőtt. Griger Miklós: A sok szakács! Cserti József : így a tisztviselői kérdést természetesen nem lehet megoldani. Hive volnék annak az eszmének, hogy azok a férjezett nők, akik ma hivatalban vannak, valami módon menjenek vissza a háztartásukba. Mert ha azok a nők oda visszamennek, bizonyára hajtanak a családnak annyi hasznot, mint akkor, ha hivatalban vannak. (Ugy van! a baloldalon.) Mert ugyanakkor felszabadul a háznál az, aki a háztartást vezeti, az a ház* tartási alkalmazott, aki igy hazamehet termelő munkát végezni, s akinek ma több a fizetése, mint a tisztviselőnőnek a hivatalban. A mai helyzetben mi az eredmény? Az, hogy ezek a férjezett nők rendesen nem láthatják el a hivatalukat ugy, mint esetleg azok, akik nem férjezettek, mert az a nő vagy a családjának él vagy hivatásának ; (Felkiáltások balfelöl : Egyik' neh sem!) vagy a családját hanyagolja el vagy a hivatalát (Felkiáltások balfelől: Mind a kettőt!) vagy pedig mind a kettőt elhanyagolja, tisztelet a kivételnek. Ezek tehát menjenek haza és akkor sokkal több hasznot fognak hajtani. Ha jól tudom, Németországban ugy van, hogy a tanítónők, ha férjhez mentek, elvesztik az állásukat. így igazán sok állás megürülne és azokat menekült tisztviselőkkel lehetne betölteni. A jövőre nézve pedig szeretném a kormány figyelmét felhívni arra a bizonyos takarékossági eljárásra, hogy hogyan és mint lehetne ezt megkezdeni. Nem tudom megérteni azt, hogy ha elmegy az ember a rokkantügyi hivatalba, ott csupa nőt látni, s ha bead az ember egy aktát, az nincs egy évig elintézve. Sok rokkant katonánk és tisztünk van, akiket nem tudunk foglalkoztatni. Miért nem azok végzik el ezt a munkát, miért kell külön nőket felfogadni? Tudom, hogy ezek a háború alatt kerültek oda, de most már igazán itt volna az ideje annak, hogy onnan elbocsáttassanak. így van ez a honvédelmi ministeriumban 9