Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

62 A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921 Héjj Imre jegyző: összesen 37 képviselő van jelen. (Felkiáltások : Már jönnek!) Elnök : Méltóztassék még egyszer megolvasni, mert én 40 képviselőt számoltam meg. Héjj Imre jegyző (megszámlálja a jelenlévőket. Számlálás közben több képviselő lép a terembe;, köztük Rassay Károly. Felkiáltások a középen : Éljen Rassay ! Derültség.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Minthogy 40 képviselő van jelen, a Ház tanácskozásképes. Ki következik szólásra í Héjj Imre jegyző: Cserti József ! Szilágyi Lajos: Gyenge tanácskozóképesség! Cserti József : T. Nemzetgyűlés! Szabó Balázs t. képviselőtársam beszédében nagyon szépen rámutatott arra, hogy Magyarország jövő boldogulása a magyar ifjúságtól függ. Sajnos azonban, ha visszapillantunk arra, hogy mikép nevelték a múltban a magyar ifjúságot, milyen nevelést adott az állam az ifjúságnak, elszomorító képet kell látnunk. Sok mindennel törődtek, csak épen a neveléssel nem, ugy, hogy ha külföldi államokkal hasonlítjuk össze a mi iskola- és tanügyünket, azt kell látnunk, hogy ezen a téren nagyon visszamaradtunk. Nagyon sok gazdasági és társadalmi bajunk erre vezethető vissza. Egy megszállt területen levő tanitó barátomtól hallottam a következő esetet. Amikor a szerbek abban a szomorú emlékezetű időben bejöttek, első dolguk volt, hogy az iskolákat kiürítették és csapataikat szállásolták oda. Utánuk franciák jöttek. Mikor meglátta ezt egy francia tiszt, azt mondta a szerb tisztnek, hogy az iskolát rögtön ürítsék ki és adják át hivatásának. »Ezt bizonyára a magyaroktól tanulták«, — mondotta. És hozzátette : »Vegye, tudomásul, hogy a magyarok azért vesztették el a háborút, mert az iskolát nem becsülték meg.« Én sokban igazat adok ennek a francia tisztnek. Mert mit láttunk ? Tényleg a háborúban, amikor helyiségre volt szükség, legelőször mindjárt az iskolákat foglalták le. Sőt a közelmúltban is láttuk, hogy a mulatóhelyek, szinházak, mozik, kocsmák, kávéházak, klubok egész télen át el voltak látva szénnel, ellenben ugyanakkor az iskolákat bezárták szénhiány miatt. A kávéház ablakaiban ki volt irva nagy betűkkel, hogy egész nap fűtve van, de az iskolákat bezárták. Amig ilyeneket látunk, amig az iskolákat ennyire nem becsülik meg, addig bizony az ifjúság nem részesülhet olyan nevelésben, hogy a jövő nagy feladatait elvégezhesse, pedig az ország egész ujjáépitése erre az ifjúságra vár a jövendőben. (Ugy van!) A pénzügyminister ur minden erővel rajta van, hogy koronánkat megjavítsa és jövőben gazdasági helyzetünket megalapozza. Nekem az a felfogásom, hogy gyümölcsözőbben nem helyezhetné el megjavnlt pénzünket, mint ha iskoláinkat feljavitaná és módot adna a jövő generációnak arra, hogy mindenféle tekintetben ugy képezhesse ki magát, hogy a versenyt minden téren felvehesse. Sok gazdasági és társadalmi bajunk vezethető '.. évi május hó 21-én, szombaton. vissza iskolaügyünk elhanyagolására. Hogy többet ne mondjak, magát a zsidókérdést is ide vezetem vissza. Hogy is állunk tulaj donképen az életben ? Sajnos, nekünk magyaroknak van egy nagy hibánk. Általában a magyar nép hibája az, hogy gyermekeit nem szereti iskolába járatni. Sokkal előbbre való neki, hogy mindjárt a gazdaságban tudja azt a gyermeket használni. Ellenben mit látunk a zsidóknál ? A zsidó szülő nagyon jó] tudja, hogy a legnagyobb kincs, amit gyermekének adhat, a nevelés. Ezt kell nekünk elsajátítanunk a zsidóktól. És ha a magyar szülők gyermeke is megfelelő nevelésben részesül, akkor a zsidókérdés meg van oldva. (Helyeslés a baloldalon.) Mi történik az életben ? A zsidó gyermeksokkal képzettebb, mint a magyar szülők gyermeke. Kunt az életben tehát mind gazdasági, mind más téren leszorítja a magyarságot. Ha fel tudjuk venni ezen a téren a versenyt, akkor meg van oldva a zsidókérdés. Nézzük meg az angol és a francia példát. Ugyebár az angol és a francia szülő tud olyan képzettséget adni gyermekének, mint a zsidó. Ott a zsidók nem is tudtak túlsúlyra vergődni. (Felkiáltások a középen : Messze vannak Galíciától !) Galíciában is az orosz szülők semmi nevelést nem adtak gyermekeiknek, ezért kerültek felül a zsidók. Magyarország jövő generációját tehát megfelelő nevelésben kell részesítenünk, mert ez van hivatva még gazdasági téren is felemelni Magyarországot. Mert mit láttunk ezelőtt ? Azt, hogy az állam egyáltalában nem törődött a gyermeknevelésével, ha a gyermek a tizenkettedik évét betöltötte. Különösen gazdasági nevelést nem kapott a gyermek. Egyáltalában a gazdasági nevelés semmisnek mondható. Voltak ugyan gazdasági ismétlőiskolák, de ezek tanításának eredménye majdnem a nullával volt egyenlő, voltak azután vándortanitások s ezzel megszűnt az egész tudomány. Hogy azért itt-ott a nép helyesen, okszerűen tud gazdálkodni, az semmi másnak nem köszönhető, mint saját szorgalmának. A jövőben tehát arra kell törekednie az államnak, hogy a gyermekeket e téren kiképezze. Mert miből számithatunk kivitelre és mihez van kötve megélhetésünk ebben a szűkre szabott Magyarországban ? Ahhoz, hogy minél többet termeljünk és minél helyesebben, okszerűbben gazdálkodjunk. Hogy az okszerű gazdálkodás mennyire háttérbe szorult Magyarországon, arról jobb most nem is beszélni. Ami az intenzív termelést, a többtermelést illeti, nyilvánvaló, hogy az még kezdetét sem vette. Ha tehát a pénzügyminister ur költségvetésében a legnagyobb tételt erre a célra fogja fordítani, csak akkor kezdődhetik meg Magyarország gazdasági helyreállása. Mert csak ugy tudjuk kivitelünkkel a valutát megjavítani, ha oly polgárokat nevelünk, akik okszerűen tudnak gazdálkodni és minél többet és jobbat tudnak termelni, nem pedig azzal az adópréssel, mely most egyetlen forrása gazdasági felépítésünknek. Rátérve a pénzügyminister ur költségvetésére, megjegyzem, hogy amilyen figyelemmel nézett az