Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-206
668 A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921. évi június hó 10-én, pénteken. mondottam Kérve-kérjük az ellenzéki oldalról a többségi pártokat, méltóztassanak már véget vetni ennek a vitának, mert lehetetlen helyzet az, hogy szónoklatok tömegével itt tartsuk az egész Nemzetgyűlést annak tisztikarát, gyorsiróit, sajtótudósitóit. holott a határozatozatalnál látszik, hogy a tanácskozás teljesen hiábavaló, mert a legtöbb esetben a felmerült határozati javaslatokat a többség ugy számbeli túlsúlyával is elveti. Három határozati javaslatot terjesztek elő. Mindegyiket megindokolom néhány szóval. Az első a következő (olvassa) : »Utasitsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy azon határozatot, melyet a Nemzetgyűlés a pénzüymmisterium költségvetésének tárgyalása alkalmával a hadiszolgálatot teljesített állami tisztviselőkre hozott, a hadifogságot szenvedett állami tisztviselőkre is terjessze ki « Csak röviden vissza akarom idézni a t. Nemzetgyűlés figyelmébe azt, hogy ezt a határozati javaslatot Gerencsér képviselőtársam terjesztett elő, azt a Nemzetgyűlés többsége elfogadta,'*azonban stiláris hiba volt az, hogy a hadifogságot szenvedett állami tisztviselők nem voltak ebbe felvéve. Ezt a stiláris módosítást kívánom indítványozni ezzel a határozati javaslattal. (Helyeslés balfelől ) Másik határozati javaslatom igy szól (olvassa): »Utasítja a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy egy, a hadsereghez intézett sürgős rendeletben jelölje meg mindazon egyesületeket, szövetségeket, kaszinókat, klubokat és köröket, amelyekbe tényleges állományú katonatisztek beléphetnek, a többi egyesületekbe való belépést a hadsereg kötelékéből való elbocsátás és a fegszigorubb büntetés terhe alatt tiltsa el és ezen rendelet hatékonyabb ellenőrzése céljából az összes tisztektől becsületszavukkal megerősített Írásbeli nyilatkozatot követeljen be afelől, hogy tiltott egyesületeknek nem tagjai és ilyenekbe, amig a hadsereg tényleges állományába tartoznak, nem is lépnek be. (Helyeslés hal felől.) T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a határozati javaslatnak szükségességét itt a Ház plénuma előtt ne tárgyaljam, annál is inkább, mert azt hiszem, hogy mindenki, aki valaha a hadsereg kötelékében szolgált, meg van győződve arról, hogy ez feltétlenül szükséges. Mivel nekünk erős aggályaink vannak abban az irányban, hogy titkos társaságokba tényleges katonatisztek beléptek, ezért látom szükségesnek ennek a határozati javaslatnak betérjszetését. Harmadik határozati javaslatom a következő (olvassa) : »Utasítja a Nemzetgyűlés a kormányt), hogy a katonai személyek és azok hátramaradottainak ellátásáról szóló törvényjavaslatot sürgősen akként terjessze elő, hogy az még a nyári parlamenti szünet előtt letárgyalható legyen.« (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.) Ennek a harmadik javaslatomnak indokolásával bővebben kell foglalkoznom 1918-ban a régi képviselőháznak egyik legutolsó alkotása volt a katonai ellátási törvényjavaslat, amely a katonai személyeknek és azok hátramaradottainak katonai ellátásáról szólott, s amelyet a képviselőház hosszú, beható vita és sok módosítás után elfogadott, azután a főrendiház letárgyalt, elfogadott és őfelségéhez, a királyhoz, legfelsőbb szentesítés végett előterjesztetett; Minthogy azonban az osztrák Reichsrat ugyanabban az időben munkaképtelen volt, nem tárgyalhatta le ugyanezt a szövegű katonai ellátási törvényjavaslatot és emiatt őfelsége a magyar törvényhozás által elfogadott katonai ellátási törvényt nem szentesíthette. Mikor a forradalom kitört, Linder Béla, majd később Bartha Albert hadügyminister, ministeri rendeletekkel próbálta helyettesíteni ennek a törvénynek hiányát, de ezek a rendeletek természetesen sok kívánnivalót hagytak hátra. Ma a helyzet az,- — hogy egész röviden ecseteljem — hogy 43 esztendő óta nem változtatták meg a katonatisztek nyugdíjának kulcsát és sebesülési pótdíját, 45 esztendő óta nem változtatták meg a legénységi nyugdijat és sebesülési pótdíjat, 33 esztendő óta lényegében változatlanok a katonák hozzátartozóinak ellátási illetményei, 20 esztendő óta folyton és folyvást akadályozva volt a katonai ellátási törvényjavaslatnak tárgyalása és 7 esztendő óta folyik az érdekelt honvédelmi ministeriumban a katonai ellátási törvényjavaslat munkája. Mivel értesülésem szerint a katonai ellátási törvényjavaslat készen van, csupán az igen t. pénzügyminister urnák a törvényjavaslat egészéhez való hozzájárulása nincs még meg tudomásom szerint ezideig, szükségét látom annak, hogy itt felhívjam a Nemzetgyűlés figyelmét és nemzetgyűlési határozatot provokáljak arra, hogy a kormány belekényszeritessék, hogy ezt a törvényjavaslatot sürgősen előterjessze. Ez a törvény, t. Nemzetgyűlés, nemcsak a katonákat érinti, hanem érinti minden egyes polgárát a hazának. A katonát érinti azért, mert az a tudat, hogy rokkantság esetére megfelelő ellátásban részesül, ha pedig elesnek a csatatéren, hozzátartozói megfelelő ellátásban részesülnek, megedzi a katonák akaraterejét, növeli a harckészséget. (Ugy van! ügy van!) Viszont minden egyes polgáremberre megnyugtatólag hat az a tudat, hogyha hozzátartozóját fegyverbeszólitják és beviszik a hadsereg kötelékébe, akkor sérülés vagy betegség esetére megfelelő ellátásban részesül, hozzátartozóiról pedig az állam fog gondoskodni. Ebből kifolyólag kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak ugy határozni, hogy a kormány az erre vonatkozó és már készen álló törvényjavaslatot minél előbb terjessze a Nemzetgyűlés elé. A pénzügyi bizottságban és a plénumban majd ki tudjuk küszöbölni azokat az esetleges ellentéteket, amelyek a pénzügyminister ur és a ho védelemi minister ur között egyes s talán nem is
